A Száraz-völgy evangélikus templomai, gyülekezetei

A falut a pápai tizedjegyzék Hozuazi–Hosuasi néven említi először. Nagy valószínűséggel a Kacsics-nemzetség alapította a 12. század második felében. Lakosainak többsége eredetileg magyar volt. A mai magyar megnevezése a „hosszú aszó” szavakból származik, vagyis a hosszú szárazság, mely ezt a karsztvidéket is jellemzi, erre enged következtetni.

Első templomának építését – mely természetesen katolikus templom volt – Szent László király tiszteletére szenteltették fel a Felvégen, a mai helyén, 1371-ben. A támogató Bebek György és Bebek László volt, akik a községet a 16. század végéig birtokolták. A templom és a falu a török hódoltság idején – több gömöri községgel együtt – porrá égett. Mohr Gedeon, aki 1962 és 1971 között lelkészi szolgálatot teljesített a községben, erről az időszakról, Mikeás prófétát idézve, így ír: „Mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdősheggyé.” A 17. század közepétől egy évszázadon át valóban ilyen kép fogadta az idevetődött vándort.

A falu elnéptelenedett, ami nem is csoda, mert határa sosem volt igazán termékeny, legelői nem voltak túl dúsak, lakosai nagyrészt szénégetéssel foglalkoztak a közeli Cselén nevű erdőben. A 18. század közepe hozta meg a változásokat, amikor – 1760-tól datálva – a Csoltói-nemzetségből származó Ragályi Zsigmond és a Szepes megyéből származó Jekelfalussy Mihály földesúr újratelepítette. A telepesek a Garam mentéről, Murány környékéről, sőt a Keleti-Kárpátokból származtak. Többségük szlovák volt, akik juhászkodással és pásztorkodással foglalkoztak. Az evangélikus vallás is általuk honosodott meg a községben. A lakosság nagy része a mai napig azt a vallást gyakorolja. Az ősök vallásgyakorlása nem volt egyszerű. Az ellenreformáció időszakában Maszínyi Mátyás gömörpanyiti lelkészt eltiltották az igehirdetéstől. Aki mégis protestáns istentiszteleten kívánt részt venni, azt csak Gömörpanyiton, az anyaegyháznál tehette. A körülményekhez képest a gyülekezetnek hamar, már 1763-ban volt saját tanítója, Ádámy György. Egy évvel később felépült az iskola, mely egyben imaházként is szolgált. II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelete itt is meghozta gyümölcsét. A falu lakosai 1790-ben engedélyt kértek templom építésére. Meg is kapták azzal a feltétellel, hogy a templomhoz tornyot nem építhetnek. A templom felszentelésére 1792 őszén került sor. Ennek tiszteletére azóta is minden év októberének negyedik vasárnapján templomszentelési emlékünnepet tartanak.

A templom berendezése szinte egyidős a templommal. Az orgona 1793-ból származik, a szepesszombati Veleczky Dániel munkája. A díszes oltár fából készült 1802-ben. Raiczinger János jolsvai képfaragó alkotása. A első, nagy oltárkép, Jézus színeváltozása Jemniczky András jósvafői lakos költségére készült 1795-ben. Az alsó kép, Az utolsó vacsora kisebb méretű. Az oltár felső részén a Szentháromságot jelképező aranyozott háromszögben egy nyitott szem látható, mely arra kívánja felhívni a hívek figyelmét: az Úr mindent lát, mindenütt jelen van. A keresztelő medence 1802-ben készült, Bradeczky János iglói asztalosmester munkája. Oldalán a négy evangelista, Máté, Márk, Lukács és János szobra látható, melyeket Kassovits Antal sajóházi fafaragómester készített.

Az egyház történetének jelentős éve volt az 1805-ös, amikor anyaegyházzá lett, és leányegyházként hozzákerült a pelsőcardói és kecsői evangélikus gyülekezet. Az 1827-es évben az anyaegyháznak 890 tagja volt, ebből 454 Hosszúszóról, 244 Ardóból és 192 Kecsőből. Az 1967-es kimutatásokban a hívek száma 995, jelenleg, kétszáz év múltán csak 370.

Az anyaegyház és a két leányegyház első lelkésze Major Tamás volt. Később rövid ideig Bosinczky Pál végezte a lelkészi teendőket. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Škultéty Ágoston később Škultéty Ede lelkészkedett. Jelenleg, immár tíz éve Trencsényi Andrea áll a gyülekezet élén.

A templom 24 m magas tornya, melyben három harang van, 1840-ben épült. A torony tetejét az evangélikus templomokra nem jellemző félhold és fölötte a Napot szimbolizáló dísz ékesíti. Nagyobb felújítások 1913-ban voltak még, amikor a templom falait szinte teljes egészében átépítették. A karzattartó faoszlopokat szintén 1913-ban, Kiss Béla gömörpanyiti asztalosmester készítette.

A templom orgonája a II. világégés idején megsérült. A hívek adakozásából 1964-ben javíttatták meg. Legutóbb 2001-ben, az Illyés Alapítványból kapott pénzből, újra rendbehozatták. Az orgona működőképes, de sajnos az istentiszteleteken általában hallgat, mert jelenleg nincs az egyháznak olyan kántora, aki ezt az értékes hangszert megszólaltatná.