A Selye János Egyetem „a szlovákiai magyarok közös munkájának eredménye“

A SJE hallgatósága mellett a szlovák, a szlovákiai magyar, valamint a magyarországi közélet és oktatás számos résztvevője is megjelent az egyetem Konferencia-központjának előadótermében – köztük számos olyan tisztviselő, politikus, akik szereplői voltak a bő 20 évvel ezelőtt lezajlott intézményalapítási folyamatnak. A konferencián is sokat emlegetett kulcsdátum 2003. október 23-a, ugyanis ezen a napon fogadta el a szlovákiai parlament a SJE létrehozásáról szóló, 2004. január 1-jétől hatályos törvényt.

Az ünneplőket köszöntve Juhász György, a SJE jelenlegi rektora többek között arról beszélt, hogy 20 éve olyan intézményt álmodtak meg, amely a szlovákiai magyar értelmiség akkor is érezhető hiányának pótlását szolgálja. Hangsúlyozta, a végleges döntést csak többségi támogatással, a szlovák kormánypártok segítségével lehetett meghozni. Kiemelte továbbá, hogy a SJE „mindannyiunk, a szlovákiai magyarok közös munkájának eredménye“. Aláhúzta azt is: az intézmény a mindenkori szlovák és magyar kormányoknak, komáromi polgármestereknek és a szlovákiai magyar politikumnak is köszönettel tartozik a támogatásért.

Hankó Balázs, a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, a Kárpát-medencei magyarokért úgy kell felelősséget vállalni, hogy a magyar nemzet tudásban gazdag és értékformáló lehessen. Ennek az egyik „meghatározó kristályköve” a SJE.

Rektorok gondolatai

Az emlékkonferencia első szekciójában Nagy Melinda rektorhelyettes vezetésével a SJE eddigi rektorai – Albert Sándor, Tóth János és Juhász György – osztották meg gondolataikat az intézmény történetéről.

Albert Sándor felidézte az alapítás előzményeit és nehézségeit. Többször is utalt arra, hogy adott esetben még a szlovákiai magyarok között is akadt, aki ellenezte az új egyetem létrehozását. Mint mondta, „gyakran kellett arra válaszolni, hogy miért akarnak egyetemet“. Emlékeztetett, IV. Luxemburgi Károly azért alapította meg a prágai Károly Egyetemet, hogy a diákok „a hazai tudás gyümölcséből táplálkozzanak“, s ne kelljen külföldre menniük. Végül átadta Juhász Györgynek az egyetemalapításról szóló jegyzőkönyvet.

Tóth János, a SJE második rektora azt boncolgatta, 20 év nem nagy idő, „valóban fiatalok vagyunk, éppen ezért folyamatosan tanulunk, tapasztalatokat szerzünk és hasznosítunk“. Korábban sok minden hiányzott az egyetem működéséből, de megvolt bennünk a tennivágyás. Kiemelte: a SJE az összes szlovákiai magyar intézménye, s ezalapján van-e, aki kételkedik létzésének jogosságáról? A teljesítményt „igazi sikertörténetnek“ összegezve többek között elmondta, 17 év folyamán 10 ezer diplomát adtak át, az pedig egy csoda, hogy két és félszáz ember működteti ezt a „kis“ egyetemet. Juhász György egyebek mellett arról beszélt, mára a SJE szerves részévé vált a szlovákiai akadémiai közegnek, s ugyanezt érzik Magyarország irányába is – a jövővel kapcsolatban pedig nem borúlátó.

Az egyetemalapítás ideje

A második szekcióban Szarka László elnöklése mellett Martin Fronc egykori szlovák oktatásügyi miniszter, Potápi Árpád János magyar nemzetpolitikáért felelős államtitkár, ill. Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának korábbi elnöke az egyetemalapítás közéleti kontextusáról beszéltek.

Fronc elmondta, semmilyen problémája nem volt a SJE létrejöttével. Aláhúzta: a történelem tanulságul szolgál, az oktatás pedig a társadalom művelését szolgálja, s ez így volt a magyar közösség esetében is. Megemlítette, a politikai légkör nem volt a legkedvezőbb, viszont Csáky Pál és Bugár Béla egy sor tárgyalással javított a helyzeten. Fronc külön kiemelte Szigeti László nélkülözhetetlen szerepét is (ezt egyébként több hozzászóló ugyanígy megtette), aki akkoriban államtitkára volt.

Potápi arra utalván, hogy a SJE részét képezi a Református Teológiai Kar is, elmondta, a középkortól kezdve azok az egyetemek voltak jók, amik egyházi alapon működtek. A SJE szerinte „a felvidéki magyarság közös sikere“.

Bárdos Gyula, aki akkoriban a parlamentből követte végig a folyamatot, ismertette az alapítás politikai kontextusát, s kiemelte a körülmények kedvező együttállását, köztük az MKP politikai súlyát. „Még így sem volt egyszerű a törvnyalkotási folyamat“ – hangsúlyozta egyúttal. Hozzáfűzte, még ellenzéki képviselőkkel is tárgyaltak annak érdekében, hogy legalább legyenek jelen az ülésteremben, nehogy ne legyen határozatképes a parlament.

Város, egyház és egyetem

Végül a SJE városi, egyházi és hallgatói kötődéseiről Somogyi Alfréd vezetésével Keszegh Béla komáromi polgármester, Lévai Attila, a Calvin János Teológiai Akadémia (CJTA) volt titkára, ill. Baka Patrik volt hallgató és jelenlegi oktató beszéltek.

Keszegh elmondta, csak úgy várható el az, hogy egy város fejlődjön, „ha megvan az a bizsergés és az az akadémiai közeg, amiben fejlődni tud“. A Komáromi járás nemrég elkészült fejlesztési terve kapcsán emlékeztetett, tudják melyek a térség hiányosságai, többek között nagyon hiányzik a hozzáadott értékkel bíró munka – ezért is fontos, hogy egy egyetem működik Komáromban.

Lévai Attila a CJTA szerepére emlékeztetett, amely nem sokkal az egyetemalapítás előtt, ill. gyakorlatilag azzal párhuzamosan kapta meg az állami akkreditációt. Egyúttal felsorolta, milyen fontos szerepet játszott a losonci református teológiai szeminárium, s az egyház más képzési intézményei is a szlovákiai magyar oktatástörténet során.

„Úgy gondolom, hogy a szlovákiai magyar oktatásügy egyik legmeghatározóbb pillanata volt, amikor egy teljes kiszerelésű magyar egyetem jött létre. Amellett, hogy az alapítók az erejükből tellő legsokrétűbb és legigényesebb képzést kívánták életre hívni, ugyancsak kötelességüknek érezték egy olyan atmoszféra kialakítását, melyben a Dél-Szlovákia egymástól oly sok mindenben eltérő, de magyarajkú régióiból származó diákok mind otthon érezzék magukat“ – állapította meg utolsó felszólalóként Baka Patrik.