A néprajztudományról – egy kicsit másképp

A kiváló régész-etnográfus, Széchényi Ferenc-díjas muzeológus, Baracai Kovács István munkáival nyilván többen találkoztak, munkásságát sokan ismerik, a másik szakember nevével, már csak ifjú korának köszönhetően is, azonban ritkábban találkozhat a szélesebb közönség. S hogy kevesebben ismerik, ahhoz nyilván az is nagyban hozzájárul, hogy Gecse Annabella jelenleg a magyarországi Szolnokon dolgozik a Damjanich János Múzeum etnográfusaként.

Mint elmondta, nyitrai főiskolai – magyar nyelv és irodalom valamint zene szakos – hallgatóként vett részt először nyelvjárási gyűjtőmunkában, ami már az első alkalommal nagyon megtetszett neki. Egyúttal nagy érdeklődéssel hallgatta Szanyi Mária néprajzi alapismeretekről tartott előadásait. A harmadik évet Szombathelyen töltötte, s ez az időszak nagy élményt jelentett számára. Különféle érdeklődésű tanárokkal találkozott, s itt érzett rá arra, hogy mennyi mindent lehetne még tanulni. Ekkor eldöntötte, ha csak egy mód van rá, a későbbiek során néprajzkutatóként szeretne dolgozni. A főiskola elvégzése után már szinte önmagától adódott, hogy levélben megkeresse Ujváry Zoltán professzort, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezetőjét, akinek munkáival már korábban is találkozott, s különféle rendezvényeken előadásait is meghallgathatta, hiszen ebben az időszakban már tíz éve folyt a nevezett professzor által elindított gömöri kutatási program. Azóta Annabella sikeresen megszerezte etnográfusi oklevelét, s napjainkban doktori disszertációjának megírásával van leginkább elfoglalva.

Elmondta, hogy a nyitrai és a debreceni intézményeket összevetve óriási előnyben vannak ez utóbbi hallgatói, köszönhetően a debreceni egyetem hatalmas könyvtárának. Úgy véli, a nyitrai évek alatt nagyon alapos képzésben részesült, Debrecenben viszont nagyobb szabadságot élvezhetett, kevésbé szabták meg, hogy az eléje tárt ismeretekből mit tart fontosnak és mit kevésbé annak. Mindenesetre nagy hasznát vette a korábban tanultaknak.

Az etnográfusi oklevél megszerzése után megpróbált állást találni szinte mindenütt Dél–Szlovákiában, azonban mint néprajzkutató nem tudott elhelyezkedni. Ekkor egyik volt tanára, Szabó László professzor úr javaslatára vállalt állást a szolnoki múzeumban. Ezt a döntését nem bánta meg, már csak azért sem, mert úgy véli, Magyarországon a „néprajkutató” szónak egyértelmű jelentése van, s ott az etnográfust szakembernek tekintik, míg szlovákiai magyar viszonylatban kevésbé. E szakma megítélésében egyfajta csúsztatás fedezhető fel, mindenki úgy véli, hogy tudja, mi a néprajz, holott az tíz szemeszteres egyetemi képzésben oktatott önálló tudomány. Másrészt – véli Annabella – ez egy viszonylag fiatal diszciplína, s a szakma magát is nehezen definiálja. Ugyankkor az a meglátása, hogy a „valódi” szakemberek kevésbé „menedzselik” jól magukat, még a szlovákiai magyar etnográfusok, etnológusok, kultúrantropológusok sem ismerik egymást. Ennek tudható be egyebek mellett az is, hogy a napi sajtóban, rádióban, televízióban rendszeresen olvashatunk, hallhatunk lelkes amatőrökről, akik közül, vitathatatlan, néhányan tisztességes, korrekt munkát végeznek, ellenben a szakembereket nem ismeri a közönség, de még a szerkesztők, könyvkiadók sem. Ez pedig valahol befolyásolhatja a közízlést, értékeltolódást okozhat, bár ha valaki nagyon figyel, felfedezheti a különbséget és megtalálhatja a komoly szakmunkákat. „Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy szükség van az önkéntes gyűjtők munkájára, hiszen rengeteg információt, rengeteg adatot gyűjtenek össze, csak valahol a megfelelő egyensúlyt kellene megtalálni” – mondta Gecse Annabella.

Amint említettük, Annabella most elsősorban doktori záródolgozatára öszpontosít, mely Baraca 20. századi átrendeződéséről fog szólni. Márciusban Veszprémben vett részt a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központjának bemutatkozó napján, ahol a nevezett intézmény egy hosszútávú jelenkutatási programjához kötődő vizsgálódásról tartott beszámolót. A közeljövőben részt vesz egy újabb, Magyarországon megrendezésre kerülő konferencián, melynek témája a vallási néprajz. Ennek kapcsán szülőfalujában azt vizsgálja, hogy a helyi katolikus közösségen belül hogyan változik az egyházhoz kapcsolódó hagyomány. E kérdés azért érdekes, mert Baracán egy Ausztriából származó misszionárius pap teljesít szolgálatot, aki egészen más szokásokat, más dallamokat próbál meghonosítani. Elmondta azt is, hogy a napokban fejezte be egy dolgozatát, amit a tornaljai székhelyű Kulturális Antropológiai Műhely – mely intézménynek külsős munkatársa – egy tanulmánykötetben kíván megjelentetni.

S hogy Annabellának a jövőben is lesz mit csinálnia, lesz mit vizsgálnia, afelől ne legyenek kétségeink, mert mint mondta, a néprajz a bennünket körülvevő kultúrát vizsgálja.