A néni nem sejti, hogy már a halálhírét keltették

Ketten csoszogunk a bejárat felé. Míg én a táskámba kapaszkodom, addig a mellettem ballagó idős férfi két kannáját szorongatva egyensúlyoz a jeges útszélen. Sorstársak vagyunk, és az út egyre hosszabbnak tűnik. „Finomabb az artézi kút vize, mint a csapi, évek óta ezzel élek” – néz útitársam magyarázatképpen a két kannára. Nem sejti még, hogy a nyomába szegődve, magam is folytatom az utat a panzió épületébe. Nyomozni jöttem. Egy különös, nemrég történt eset keltette fel az érdeklődésemet. Tudni szerettem volna, ki védi az itt élők nyugalmát. Ki vigyáz arra, hogy kissé kényszerű, de a sorstársakkal együtt méltósággal elfogadott otthonukban senki ne háborgassa őket?

Történt ugyanis, hogy egy lakó vidéki hozzátartozójának az otthonában megcsörrent a telefon. A neve és lakhelye ez esetben nem lényeges, nem szeretném felfedni a kilétét. Az érintett idős lakóét sem, akinek nyugodtan, a korához mérten kielégítő egészségi állapotban telnek napjai az otthonban. Tudják ezt a hozzátartozók is, ezért lepte meg őket a hívás. Az ismeretlen telefonáló az öregek otthonának igazgatójaként mutatkozott be. Arról érdeklődött, hogy milyen temetést szeretnének. Ugyanakkor említést tett arról, hogy jobb, ha mielőbb kifizetik a temetéssel járó költségeket! A hozzátartozók megrökönyödtek, és rögtön az otthonba siettek. Az idős lakó örült a vendégeknek és biztosította őket arról, hogy jól érzi magát. Az otthon és panzió igazgatója viszont semmiről sem tudott.

– Valóban nem emlékszem arra, hogy telefonáltam volna, hiszen erre semmi okom nem volt. A szóban forgó lakónk egyáltalán nem betegeskedett, jól volt. Bevallom, gyakorlatom során ilyen helyzetbe még nem kerültem. Az esethez tudni kell, hogy a nálunk élő idős emberek, avagy a hozzátartozóik már a beköltözéskor kitöltenek bizonyos nyomtatványokat, és itt feltüntetik az elérhetőséghez szükséges adatokat. Ez azért kell, hogy értesíteni tudjuk őket a lakónk állapotáról esetleges kórházba szállításakor, vagy ha valóban bekövetkezne a haláleset. Tudnunk kell azt is, hogy ki és hogyan bonyolítja majd le a végső búcsúval kapcsolatos formaságokat. Az ismeretlen telefonálót illetően felmerült bennem annak a lehetősége, hogy valamelyik környékbeli temetkezési vállalkozásból telefonáltak, de nem értem, miért az otthon igazgatójaként mutatkoztak be, ráadásul teljesen más néven. Tőlünk biztosan nem kaphatták meg a hozzátartozó adatait. Az adatokat rajtunk kívül csak a városházán tartják nyilván. Nekünk egyetlen temetkezési vállalkozóval sincs szerződésünk. Amint már említettem, az otthonban, illetve a panzióban elhunytak hozzátartozói intézik a temetéssel kapcsolatos teendőket. Ráadásul más járásokból is érkeznek hozzánk lakók, hogy itt töltsék a hátralévő napjaikat. Számtalan példa volt már arra, hogy a hozzátartozók a távoli szülőfaluban helyezték kívánsága szerint örök nyugalomra rokonukat. Az otthonban jelenleg 1-2 éves a várakozási idő, és aki a panzióban szeretne lakni, annak 5-6 évig is várnia kell, míg megüresedik egy-egy lakás – tájékoztatott Ľudovít Lenčéš, az otthon és a panzió igazgatója. Nyomozásunk során megtudtuk, hogy az idős lakó nemrégiben adta el ingatlanját, és a vevővel állandó vitái voltak az el nem rendezett anyagiak miatt, na de a bosszúállás effajta módját talán még ő sem engedte volna meg magának.

Az idősek otthonának szociális nővérét, Barkóczi Máriát is kérdeztük, megtörtént-e már, hogy viszszaéltek a lakók adataival, és az ő beleegyezésük, illetve tudtuk nélkül keresték fel a hozzátartozókat. – Emlékszem egy esetre, amikor egy lakónk meghalt a kórházban, és az egyik környékbeli temetkezési vállalkozót erről a helyszínen értesítették. Ő kérte, hogy adjuk meg a hozzátartozók címét, felajánlva nekik a szolgálatait. De nem ez a jellemző. Legutóbb levélben kértük néhány otthonban élő lakó hozzátartozójától a kapcsolat, az adatok felújítását – jegyezte meg az otthon szociális nővére. Elmondta, egy alkalommal az öregek otthona és a panzió rendezte a temetést állami támogatással, mivel a lakónak nem voltak hozzátartozói.

Az elmúlás, a halál az idősek otthonában és a panzióban egyaránt gyakorta emlegetett téma. Sőt, az egészségügyi nővérek és a létesítmény szociális gondozói sem zárkóznak el attól, hogy erről az idős emberekkel elbeszélgessenek. Tapasztalataik szerint némely lakót kifejezetten megnyugtatja, hogy elrendezték a végrendelettel és temetkezéssel járó intézni valókat.

Arról azonban, hogy ne csak a végső búcsúra gondoljanak, Jana Poláková, a panzió fiatal szociális dolgozója gondoskodik. Tőle megtudtam, hogy néhány évvel ezelőtt az Ifjúságfalván található gyermekotthon kis lakóival kötöttek barátságot. Meglátogatták őket és kötött pulóvereket, a játékszobába takarót és puha vánkosokat készítettek, hogy otthonosabbá tegyék számukra az intézményt. Sőt, az idős lakók levelet intéztek a kerületi hivatal dolgozóihoz, anyagi támogatást kérvén az akkor még igazgatásuk alá tartozó gyermekotthon felújításához, ami végül meg is történt.

Nagyon tudnak szeretni! Ragaszkodnak és gondoskodnak a náluk is védtelenebbekről. Éppígy ragaszkodnak apró kincseikhez. A panzióban élők, amikor egészségi állapotuk már nem teszi lehetővé, hogy önmagukat ellássák, nehezen válnak meg meghitt szobáiktól. Számukra szomorú az út a panzióból az idősek otthonába, ahol jobban tudják gondozni az idővel magatehetetlenné válókat. Az igazgató folyamatosan újabb átalakításokat végez, újabb gondozókat kénytelen a szolgálatukba állítani, hogy még egy kis ideig maradhassanak a megszokott környezetben. A hozzátartozók napi gondozásával ehhez a rokonok is hozzájárulnak. Mindennek ismeretében nehezen elképzelhető, hogy az otthon és a panzió alkalmazottai visszaélnének a lakók bizalmával. Ezt csak olyan kívülállók tehetik, akiknek az efféle adat-, illetve ügyfélszerzés üzletet hoz, az üzlet pedig még nagyobb bevételt.

Ma is akadnak, akik jó előre megrendelik a temetésüket, lefoglalják a temetkezési helyet, vagy kriptát építtetnek maguknak. Többnyire azok, akik nem bíznak a hozzátartozóikban, hogy megadják nekik félretett pénzecskéjükből a végtisztességet. Az efféle szolgáltatásokat ráerőltetni valakire azonban tisztességtelen. A megtörtént eset okozta keserűséget enyhítheti talán őseink közismert mondása, hogy akinek a halálhírét keltik, az még nagyon sokáig fogja élvezni hátralévő napjait!