A nagyszüleire emlékezik, amikor lányaival gesztenyefigurákat készít

Valószínűleg mindannyian átestünk azon a korszakon, amikor az ősz beálltával vödörrel vagy szatyorral a kezünkben megrohamoztuk a helyi parkokat, a közeli erdőket és minden olyan helyet, ahol a gesztenyefák sorban díszelegtek, és hosszú órákon át kerestük a sárguló avarban megbúvó gesztenyéket. Ennek az „őrületnek” általában két oka volt. Az első az alapiskolákban szokás szerint szeptembertől október végéig tartó gesztenyegyűjtő verseny volt, melybe szinte minden kisdiák bekapcsolódott. Biztosan sokunkban felmerülnek azok az emlékek, amikor szüleink segítségével és valami megmagyarázhatatlan büszkeséggel hordtuk az iskolába az otthon begyűjtött termést. A gesztenyegyűjtés másik, de talán kevésbé praktizált oka a szürke esős napokon garantált kikapcsolódást biztosító gesztenyefigura-építés volt. Ahol kisebb gyerek van a házban, a gesztenyés ügyeskedéssel hosszú órákra lefoglalhatjuk a kicsinyeket, de ha csendes kreatív tevékenységre vágyunk, akár a felnőttnek is jó móka lehet.

„A gesztenyegyűjtés nálunk séta vagy kirándulás közben történik. Kint vagyunk, gyűjtögetjük a gesztenyéket és egyéb érdekes, fáról lehullott terméseket, és közben már beindul a fantáziánk, hogy mi mindent készíthetünk majd belőlük. Sokan talán furán tekintenek rám, amikor egy-egy sétáról ágakkal, fatörzsekkel vagy kövekkel megtömött szatyorral térek vissza. Nálunk még a mezőn otthagyott kukorica csuhéja és csutkája sem számít idegen dolognak, a lányaimmal még manapság is dísztárgyak készítésére használjuk fel őket” – nyilatkozta lapunknak Németh Péter Krisztina. A kreatív családanya elmondta, a gesztenyéből és egyéb őszi termésekből készített játékok vagy dísztárgyak az egyre rohanóbb, modernebb világ ellenére továbbra is fontos szerepet játszanak az emberek életében. Lányaival imádják a természetet járni, véleménye szerint az ilyesfajta aktivitások a családon belüli kapcsolatok ápolásában is jelentős szerepet játszanak.

„A legutóbbi foglalkozásom során nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is megálltak és rácsodálkoztak, hogy mi mindent lehet készíteni kukoricacsuhéból, csutkából. Nagyon sokan leültek, és ki is próbálták. Az ilyesfajta játékok kimondottan szórakoztatók, és minden egyéb mellett a gyerekek kézügyességét, kreativitását is nagy mértékben beindítják, fejlesztik” – nyilatkozta lapunknak Németh Péter Krisztina, akinek ezek a játékok és foglakozások egyfajta családon belüli hagyományőrzés folyamatának a részét képezik. „Amikor gyerek voltam, még nem voltak ilyen kézművesfoglalkozások, de otthon a konyhában mindig így játszottunk. A nagyszüleimre emlékezem, rájuk gondolok, amikor a lányaimmal játszom. Ezekről a szokásokról, hagyományokról nem szabad megfeledkeznünk, sőt arra kell törekednünk, hogy gyermekeinkben éljenek tovább, és egyszer ők is átadhassák valaki másnak” – zárta Németh Péter Krisztina.