A múzeumoknak is kedvezhet az Európai Unió

A bányászati-kohászati kiállítás épületeKérdésemre, hogy áll ma a szlovákiai múzeumügy, Csobádi József igazgató válasza nem egyértelműen pozitív. „Még nem szakadt meg teljesen a fonal a kutatás, a gyűjtés, a konzerválás, a restaurálás, a raktározás és a prezentáció vonalon. Azonban hihetetlenül kevés ezeknek a múzeumi jellegű aktivitásoknak az anyagi fedezete. Ugyanakkor a múzeumok raktáraikban felmérhetetlen értékű gyűjteményt őriznek. Ezek azonban az intézményeknek csak külső, bár nagyon fontos jellemzői. Szlovákia uniós csatlakozása idején nem dicsekedhet mezőgazdasága színvonalával, az egészségügy helyzetével és sok más egyéb mérhető és kevésbé mérhető mutatóval, de kulturális örökségére joggal büszke lehet. Legyen ez természetes helyén, vagy gyűjteményekben elhelyezve, olyan érték ez, amely a jelenlegi EU-tagállamokban csaknem ismeretlen. Hiszen Csehországot kivéve a szomszéd és a most csatlakozó államok népei sem ismerik ezt a kulturális örökséget. Nem beszélve a szellemi örökségről, ami országunkat igazán vonzóvá teheti majd.”

FELTÁMAD A VÁLTOZÁS SZELE

A csatlakozás után bizonyára a kultúrának ezen a területén is változás áll be, bár valószínűleg sokkal lassabban, mint más területeken. „Várhatóan többet és eredményesebben lehet majd pályázni, sikeresek lesznek a közös pályázatok, melyek eredményeképpen intenzívebb lesz a kiállítások cseréje, közös kiállítások készítése és bemutatása több országban. Véleményem szerint évente több vándorkiállítás is követi majd egymást egy-egy múzeumban, s le lehet szorítani a költségeket is. Végre nem lesznek határok, elmarad a túlzott és fölösleges adminisztráció, amely fékezte a kiállítások külföldre vitelét. És persze elmaradnak a borsos kiviteli engedélyek. Számításom szerint változásra lehet számítani a kiadványok cseréjében is. Megnő az érdeklődés a múzeumok kiadványai iránt, ezek több nyelven jelennek majd meg, nagyobb példányszámban, esetleg közös kiadványok látnak napvilágot, csökkennek az ezzel kapcsolatos költségek. El tudok képzelni egy többnyelvű, szakmai muzeológiai szótárt is. Ami a belső tevékenységet illeti, szerintem néhány éven belül bekövetkezik az egyes gyűjtemények rangsorolása, kategorizálása, melyben kiemelt szerepet kapnak az európai népek kultúráinak emléktárgyai. Biztosra vehető azonban, hogy a múzeumok létfenntartására szükséges fedezetet az alapítónak kötelezően biztosítania kell. Várható, hogy a turizmus lendületével arányosan emelkedik a múzeumlátogatók száma is” – mondja Csobádi úr. Addig azonban meg kell küzdeni a nap mint nap fennálló nehézségekkel. Az igazgató szerint a klasszikus regionális hármas, azaz a közművelődési intézmény a múzeum és a könyvtár közül a múzeumoknak jut a legelőkelőbb szerep, mert a legsokoldalúbb információkkal szolgálnak, és egyedi darabokat őriznek. A könyvtárakkal kiegészülve képesek lennének ellátni a régió összes közművelődési igényét, még egy kis munkamódosítás árán is. Mindenesetre a közvélemény nem sokat tud a múzeumok munkájáról.

MIT CSINÁLNAK ABBAN A MÚZEUMBAN?

Az Andrássy-képtárSzabó Ottó felvételei Amikor arról beszélek, hogy sokan azt gondolják, a tárlatvezetésben merül ki a múzeumi munka, nem sokat tévedek. „Fején találta a szöget. Többen, amikor a dolgozók létszámáról érdeklődnek, és elmondom, hogy 16-an vagyunk, csodálkozva kérdezik, ennyien várják a látogatókat? Már szóltam arról, hogy a múzeumok kutatnak, gyűjtenek, törődnek a gyűjteményekkel, raktároznak, forgatókönyveket írnak, állandó tárlatokat és időszakos kiállításokat készítenek. A múzeumok szakemberei előadásokat, beszélgetéseket és tanulmányi kirándulásokat szerveznek. Sok múzeumban élénk a publikációs tevékenység, de minden múzeum igyekszik minőségi ismeretterjesztő munkát végezni. Egy mondat erejéig viszszatérek a gyűjteményre, hiszen ez nagyon fontos. A múzeumok az ismeretlenből szelektálják a tárgyat, ezt gyűjteménybe rendszerezik Ekképpen nemcsak a kulturális örökség kezelői, hanem alapítói, létrehozói is. És ez az elsődleges. Az iskolákkal változó a helyzet, csökkent az érdeklődés a múzeumok iránt. Azonban nem mindig helytálló a kijelentés, hogy a gyerekeknek nincs pénzük. Igazgatója, avagy tanítója válogatja” – mondja. Azért, hogy az iskolák megismerjék a muzeológiai munka részleteit, évente kétszer nyílt napokat rendeznek, és gyakran bemutatják a raktárhelyiségeiket is. A szakemberek beszámolói pedig magukba foglalják a múzeumi tárgy útját a felfedezéstől a dokumentáción keresztül a kiállításig.

A ROZSNYÓI BÁNYÁSZATI MÚZEUM

Csobádi JózsefA múzeum mintegy 48 ezres gyűjteménye nagyon értékes, ennek körülbelül negyede állandó tárlat formájában tekinthető meg. Bányászati és kohászati gyűjteménye valamint tárlata egész Közép-Európában ismert, az új történelmi tárlatot, amelynek különlegessége, hogy jellege egy látogatható raktárhoz hasonló, számtalan hazai és külföldi szakember a jövő egyik lehetséges fejlődési vonalának tekinti. Noha főként bányászatra szakosodott múzeumról van szó, rendkívül gazdag a múzeum néprajzi gyűjteménye is, amely a három itt élő etnikum – a szlovák, a magyar és a német – életét illetve tevékenységét mutatja be. Ezen kívül a Szlovák Karsztvidék élővilágát bemutató állandó kiállítás is egyedülálló Szlovákiában. Értékes a numizmatikai és a történelmi anyag is. „Hét épületünk közül hat műemlék” – tájékoztat Csobádi úr. A múzeum adattárában 55 ezer negatív van elhelyezve, a múzeum évente 16– 22 időszakos kiállítást mutat be, első külföldi bemutatkozása 1986-ban volt a Herman Ottó Múzeumban Miskolcon, azóta Magyarország több városában, Csehországban és Lengyelországban mutatkozott be kiállításokkal. 1988-tól rendszeresen megjelenteti a Múzeumi Újságot, évente 5-6 kutatást vállal, dolgozóinak száma 16, ebből 7 muzeológus. A bányászaton, kohászaton, néprajzon, történelmen kívül egyéb szakterületeken is dolgoznak az intézményben, van régészeti, botanikai, zoológiai, ásványtani és képzőművészeti gyűjteményük, valamint fegyverek gyűjteménye is. Ezek állandó tárlatok formájában tekinthetők meg. Nincs azonban fedezet a muzeális tárgyak vásárlására. „Restaurálásra illetve konzerválásra szükséges vegyszerekre csak részben jut, nem tudjuk fűteni helyiségeinket, fékezni kell a kutatómunkát, kevesebb jut kiállításokra, hiányos illetve elavult a számítógépparkunk, csak akkor utazunk, ha nagyon muszáj, az épületek karbantartása nem rendszeres, nincs archeológusunk, botanikusunk és zoológusunk, hiányát érezzük képzett művészettörténésznek is. A 30 ezres látogatottság 10 év alatt majdnem a felére csökkent. A múzeumokban dolgozó szakemberek bérének zöme pedig nem haladja meg az országos átlagét, nem beszélve a segéderőkéről” – panaszkodik az igazgató.

SZÜKSÉG VAN-E MÚZEUMOKRA?

Az igazgató úr szerint egészen biztosan akadnak néhányan, akik megkérdőjelezik az egyes múzeumok létének fontosságát, szükségességét. Számuk azonban elenyésző. A múzeumok társadalmi megrendelés alapján jöttek létre, alapításuk céltudatos tevékenység eredménye volt. Hiszen generációk és generációk érezték szükségét az elmúlt idők tárgyi bizonyítékainak gyűjtésére, megtartására majd bemutatására. Akkoriban pedig még ezt a célirányos tevékenységet nem is hívták muzeológiának. „ĺme a Rozsnyói Bányászati Múzeum példája, hiszen 1902-ben alakult, mint Rozsnyói Bányászati és Mineralógiai Múzeum. Ebben az időben Rozsnyón és környékén élénk gazdasági élet zajlott, amely vasércbányászatának és -feldolgozásának volt köszönhető. Gömör ekkor Magyarország vasérctermelésének és vasgyártásának terén a legelőkelőbb helyet foglalta el, hiszen a vasgyártás az országos termelés 30–40%-át tette ki. A Magyarországon üzemelt 55 nagyolvasztó közül 23 Gömörben működött. Rozsnyó, amely középkori hírnevét az arany-, ezüst- és rézbányászatának köszönheti, akkor reneszánszát élte. Virágzott a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem, a szállítás, a kulturális és a társadalmi élet. A gazdasági és társadalmi életet művelt, iskolázott emberek irányították, akik nagy hatással voltak környezetük szellemi és kulturális életére. A Rozsnyói Bányászati Múzeum megalakulásánál is éppen ők játszották a döntő szerepet. Nem véletlen, hogy a rozsnyói társadalom 1912-ben a technika és az életszínvonal fejlődésével végleg eltűnnek a korra jellemző használati tárgyak, kellékek, munkaeszközök, és szükségét érezte egy múzeum megalapításának Rozsnyói Városi Múzeum néven. Majd az előbb említett, és korábban alapított bányászati múzeummal öszszevonva a járási honismereti szerepkört kapta intézményünk.”

Az igazgató úr szerint elképzelhető, hogy belső szelektálás lesz, és szigorúbbak lesznek a tárgyi gyűjtés, a raktározás, a restaurálás, valamint a konzerválás feltételei. „Egyre fontosabb szerepet kap a dokumentálásban a videó és a számítástechnika. A kérdés, úgy érzem arról is szól, mennyi múzeumra van szüksége az országnak. A Szlovák Nemzeti Múzeumon kívül a többi múzeum létjogosultságát a régiókra bíznám. A gyűjtemények tulajdoni viszonyait pedig még szigorúbb államközi törvénynek kellene rendeznie” – mondja Csobádi József.

A MÚZEUMOKNAK IS ÚJ FENNTARTÓJUK LETT

Egy éve és tizenhat napja a Rozsnyói Bányászati Múzeum fenntartója a Kassa Megyei Önkormányzat. „Felelőtlenség lenne erről jót vagy rosszat mondani. Úgy érzem, kinn vagyunk a vízből, bár nagyon nehéz év vár ránk. Kalkulációink szerint 300 ezer korona hiányzik ahhoz, hogy minőségi muzeológiai munkát végezzünk. A másik oldalon két épületünkön végzünk tatarozási munkálatokat 1 millió korona értékben, és egy számítógépre számíthatunk ebben az évben” – összegzi az igazgató.

NYĺLT NAP A MÚZEUMBAN

A múzeumok és a galériák nemzetközi napja alkalmából idén is nyílt napot tartott a múzeum. Minden állandó kiállításon két szakember volt szolgálatban. „Mivel a nemzetközi nap vasárnapra esett, szombaton tartottunk nyitva. Minden tárlatunk nyitva volt, a galériában pedig egy zempléni képzőművész, Ľudmila Krausová-Lakomá szép és érdekes, mintegy 80 darabból álló festménykiállítása látható.” Ezen kívül pedig egy saját gyűjteményből válogatott kiállítást mutattak be, melyet a nemzetközi nap alkalmából készítettek, témája a bányászzászlók.