A munkaviszony és a gyermekgondozási szabadság

„2002-től gyesen vagyok. A lányom idén októberben lesz hároméves, szeptembertől szeretnék visszamenni a korábbi munkahelyemre, egy alapiskolába, ahol azelőtt másfél éven át tanítottam. Ezt előre jelezendő randevút kértem az új igazgatótó úrtól, akivel nem ismertük egymást. A beszélgetés során kiderült, bár állandó szerződésem van és vissza is vesz (mint mondta, kötelessége), de nem a régi munkakörömbe, vagyis a kívánt 23 tanórát nem tudja biztosítani. Szeretné ugyanis megtartani az engem helyettesítő (tehát három évre szóló szerződéssel rendelkező) kolléganőt. Az egészet azzal magyarázza, hogy az én munkámat nem ismeri, az övét viszont igen, és meg van vele elégedve. Magyar-történelem szakos vagyok. Egy kisiskoláról van szó, ahol a magyarórákat (12-12 óra) egy kolléganő és az utódom viszi, történelmet is ő tanít egy másik, szintén nem szakos kollégával együtt. Az igazgató elképzelése szerint magyarórákat nem kapnék, a nekem szánt 9 történelemóra – amit felajánlott – viszont nem elég ahhoz, hogy teljes állásom és fizetésem legyen, mivelhogy az egyik szakból származó órák kell, hogy kitegyék a kötelező óraszám (vagyis a 23 óra) felét. Nem tudom, mit tudna még felajánlani, de szerintem ő sem. Azt javasolja, érdeklődjem másutt is, de ez elég reménytelen. Biztos, hogy nekem kell munkát keresnem?! Szeptemberig még sok minden változhat (mint az igazgató úr mondja), örülök is meg bánom is, hogy előre rákérdeztem a dologra, de szeretnék biztosra menni.

Jelige: gyes

A munkavállalók legfontosabb szociális jogai közé tartozik a szülési és gyermekgondozási szabadsághoz való jog a munkaviszony folyamatos fennállása mellett. A munkatörvénykönyv – amely ebben a részében egyaránt vonatkozik a közalkalmazotti és a magánszférában dolgozókra – a 157., 166. és a 169. paragrafusaiban szabályozza ezt a kérdéskört.

A munkavállaló munkaviszonya a szülési és gyermekgondozási szabadság alatt tovább folytatódik, de ez idő alatt mentesítve van a munkavégzés alól. A szabadság befejeztével a munkavállaló kötelessége újra munkába állni a munkáltató pedig köteles neki munkát biztosítani. Ha munkavállaló mindjárt a szülési szabadság után (melynek tartama 28 vagy 37 hét) újra munkába lép, akkor a munkáltató köteles lehetővé tenni, hogy ugyanazt a munkát végezze, amelyet a szabadság megkezdése előtt. Gyakorlatban ez ugyanazt a beosztást, munkakört és ugyanazon feltételeket jelenti.A munkáltató csak abban az esetben mentesül ezen kötelezettsége alól, ha azt nem lehetséges teljesíteni, mert az adott munkahely időközben megszűnt vagy azt a fajta munkát már nem végzi a munkáltató. Ebben az esetben a munkáltatónak a munkaszerződésben megszabott munkakörnek megfelelő egyéb munkát kell biztosítania. Ha például egy érintettet a munkaszerződése alapján pénzügyi előadóként alkalmaztak, de mint osztályvezető dolgozott, akkor a gyes után jogosult arra, hogy továbbra is osztályvezetőként dolgozzon. Ha azonban időközben megszűnt az általa vezetett osztály, akkor arra jogosult, hogy mint pénzügyi előadó kapjon újra munkát.

Ha a munkavállaló csak a gyermekgondozási szabadság letelte után (amely a gyermek hároméves koráig tart) kezd újra dolgozni, akkor csak arra jogosult, hogy a munkaszerződésében foglaltaknak megfelelő munkát kapjon. A fenti példát folytatva: a munkáltatónak nem kötelessége, hogy visszahelyezze az érintettet osztályvezetőnek, elegendő, ha pénzügyi előadóként biztosít számára munkát.

A levélíró esetében is ez utóbbi helyzet áll fenn. Az igazgatónak kötelessége munkát biztosítani a tanárnak a munkaszerződésben foglaltakkal összhangban. Ha abban az van meghatározva, hogy magyar-történelem szakos tanárként alkalmazzák főmunkaidőben (teljes állásban), akkor ilyen munkát kell kapnia. A munkáltató egyoldalúan nem változtathatja meg a munkafeltételeket, és nem dönthet úgy, hogy csak részmunkaidőben dolgozzon az illető. Ha a munkavállaló nem egyezik bele a változásba, a munkáltató köteles a továbbiakban is teljes munkaidőben alkalmazni őt. Nincs joga a munkáltatónak arra sem, hogy felmondjon a tanárnak azzal az indokkal, hogy nincs rá szükség, mert felvett valaki mást helyette, vagy azért, mert nem ismeri a munkáját.

A 238/2004. számú kormányrendelet értelmében az alapiskolákban tanító pedagógusoknak valóban hetente legalább 23 tanítási órát kell ledolgozniuk, ebben az esetben kaphatják meg a teljes bérüket. Az oktatási minisztérium 41/1996. számú rendlelete 4. paragrafusának 3. bekezdése értelmében ebből a kötelező óraszámból a pedagógusnak legalább a felét, tehát 12 órát a fő tantárgyából (aprobačný predmet) kell letanítania. Ugyanazon rendelet 10. paragrafusának 3 bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy kivételes esetben az alapiskolákban oktató pedagógus csak a kötelező óraszám egyharmadát tanítsa le az adott tárgyból, tehát csak heti 8 órát. Ha tehát nincs más megoldás, akkor ki kell használni ezt a lehetőséget, és a hiányzó óraszámot más tantárgyak tanításával kell pótolni. Azt azonban fontos leszögezni, hogy ebben a helyzetben a megoldást a munkáltatónak kell megtalálnia, nem pedig az alkalmazottnak.

Gulyás Éva ügyvéd