A minőségi oktatás vonzza a hallgatót

A rektori feladatok ellátása mellett van ideje tudományos munkára és egyáltalán a magánéletre?

A rektori munka egész embert kíván a hét minden napján, 24 órában. Viszont az ember igyekszik foglalkozni azokkal a témákkal is, amelyek korábban is érdekelték. Hála Istennek van most egy VEGA-projektünk, amelybe a kémiai tanszék kollégái mellett bekapcsolódtak a matematikai és informatikai tanszék oktatói is. Ez a természettudományos oktatást érinti, és ezzel a kutatási témával foglalkozunk jelenleg. Nagyon sok erőt kivett belőlem a járvánnyal való foglalkozás, ami miatt sok minden háttérbe szorult. Ezt kicsit a családom is megsínylette, de bízom benne, hogy megértők, s valahogyan elviselik ezt.

Az egyértelmű döntés volt, hogy szeretné folytatni a rektori munkát?

Mielőtt az ember ilyesmibe belevág, megfontolja a döntést. Természetesen kikértem a családom véleményét is, hogy támogatnának-e ebben, s azt mondták, igen. Persze a járványhelyzet és ez a bizonytalanság felvet az emberben bizonyos kérdéseket. Beszélgettem kollégákkal is, akik támogattak ebben az elhatározásban, s végül úgy döntöttem, hogy igen, vállalom.

Az SJE egyik deklarált célja a szlovákiai magyar értelmiség utánpótlása. A rektorjelölti előadásában azt mondta, az egyetemnek valahogyan lassítania kellene a demográfiai fogyást. Elképzelései szerint a következő négy évben milyen hatást tud elérni az egyetem e téren?

A küldetésnyilatkozatból adódó feladatunk a szlovákiai magyar értelmiség bázisának biztosítása, s hogy lehetőséget adjunk arra, hogy az itteni magyarság anyanyelvi oktatásban részesüljön az óvodától a felsőoktatásig. Én azért is nevezem ezt küldetésnek, mert nagyon fontos, hogy az alap- és középiskolások is lássák: ha valaki magyar iskolába jár Szlovákiában, az nem hátrány. Érzékelniük kell, hogy ha jól tanulnak, és ezt anyanyelven akarják végezni, akkor az itt, Szlovákiában lehetséges. És nemcsak magiszteri, hanem doktori szinten is, ami azt jelenti, hogy később akár egyetemi oktatókként is meg tudják találni a számításukat. Nem minden tudományterületen tudjuk ezt lehetővé tenni, de ahol igen, ott számítunk azokra a fiatalokra, akik itt végzik el a PhD-tanulmányaikat. Ha később itt akarnak dolgozni, akkor ők fogják biztosítani az egyetem jövőjét. Értelmiség alatt azt a bázist is értem, akik majd foglalkozni fognak a szlovákiai magyarság ügyeivel. No már most a demográfiai trendeket egy intézmény egymaga nem tudja megállítani, ehhez összefogásra van szükség. Érzékelem, hogy a civil szerveződésektől kezdve a pártokig mindenki érzi ennek fontosságát. Bennünket ez még jobban érint, mert ha nem lesz bázisunk, ahonnan a hallgatókat meríthetjük, akkor az az intézmény létét sodorja veszélybe. A mi célunk is az, hogy ezek a folyamatok lassuljanak - ez viszont csak nehéz úton, és sok munkával megvalósítható cél -, hogy leálljanak.

Beszélt arról is, hogy hallgatóközpontú egyetemet építenek, ez nyilvánvalóan a minőségről szól. Másfelől, ha az állami támogatásról és az SJE puszta létéről van szó, ahhoz bizonyos számú diákot kell felvenni. Innen nézve hogy látja az egészséges egyensúlyt a minőség és a mennyiség között?

Ez nagyon nehéz kérdés, amivel nemcsak az SJE, hanem az egész szlovákiai felsőoktatási közeg küzd. Voltak olyan egyetemek, amelyek azt mondták, nem vesznek fel minden hallgatót, de az utóbbi években látjuk, hogy a felvételik szerepe az egyetemeken egyre inkább háttérbe szorul. Tehát valóban arra irányul a fókusz, hogy a hallgatói létszám meglegyen, mert a fejkvóta minden egyetem költségvetésében megmutatkozik. Viszont el kell mondanom, ez egy olyan folyamat, hogy ha az oktatásnak van egy minőségi szintje -amire mi is törekszünk -, akkor az megmutatja,hogy melyik hallgató jön ide csak a próbálkozás miatt, s ki az, aki tényleg tanulni akar, s kik azok, akik majd eljutnak a céljukig, a diplomáig. Ha tehát betartjuk az oktatásban a sztenderdeket, amelyeket nekünk a jövőben az Akkreditációs Ügynökség elvárásai alapján rendszerezni és akkreditáltatni kell, akkor azzal el lehet érni, hogy azok kapjanak diplomát, akik erre érettek a tudásuk és munkájuk által. Meghallgatásomkor nem mutattam be, de egyetemünkön is elég nagymértékű a lemorzsolódás. Vannak olyan szakok, ahol csak a hallgatók 30-40%-a jut el az alapszintű diplomáig.

Van minőségi szűrés menet közben?

Pontosan. A jövőre való tekintettel meglátjuk, hogy miként fog alakulni az állami költségvetés módszertana, vagyis hogy miként finanszírozzák majd az egyetemeket. Ha ez megtörténik, s a kritériumrendszer által kiderül, hogy mely szakokon hány hallgatót lehet felvenni, akkor mi is be fogunk vezetni bizonyos szelekciót bizonyos szakokon.

Ha a szlovákiai magyar felsőoktatást nézzük, akkor a „piacon" vannak még az SJE-n kívül magyar intézmények Pozsonyban, Nyitrán és Eperjesen. Ha a hallgatószámot nézzük, akkor akár egymás konkurenciái lehetnek, másrészt a tudományosság és a magyar intézményrendszer terén viszont partnereknek minősülhetnek. Hogyan értékelné az SJE kapcsolatát a többi egyetemi műhellyel?

Jó és pozitív kapcsolatunk van például a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karával. A dékán asszony tagja az egyetemünk tudományos tanácsának. A mi Tanárképző Karunk dékánja tagja a nyitrai Közép-Európai Tanulmányok Kara tudományos tanácsának. De van több közös szervezésű fórumunk és rendezvényünk. Ilyen például a Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencia, amelynek megszervezésére a Szlovákiai Magyar Tudományos Diákköri Tanács hivatott, aminek nemcsak a komáromi vagy a nyitrai egyetemek képviselői, hanem a pozsonyiak és minden olyan releváns szervezet tagjai, akik a tehetséggondozásban részt vesznek. Ugyanígy minden évben meghirdetésre kerül a Collegium Talentum ösztöndíj, amelynek tanácsában is mindig közösen veszünk részt. Noha igaz, hogy konkurensei lehetünk egymásnak, de az utóbbi években ezt nem így fogjuk fel. Tudjuk, hogy mindenkinek megvannak a saját problémái, s inkább erősíteni próbáljuk egymást, illetve szeretnénk, ha ezek az intézmények fejlődnének, s megmaradnának a szlovákiai magyarságnak.

Sok magyarországi hallgató tanul az SJE-n, másrészt említette, hogy szeretnének közelebbi viszonyt kiépíteni a magyar oldal intézményeivel, vállalataival. Hogyan lehet ezt értelmezni? Ez egyfajta európai regionalizmus kifejeződése?

Ez a regionalizmus - anélkül, hogy ez eddig megmutatkozott volna a küldetésnyilatkozatunkban - lényegében tényként megjelent a hallgatói létszámban. Ezt az is meghatározta, hogy kezdetektől fogva sok magyarországi oktatónk volt, majd az utóbbi 5-6 évben kezdtek nagyobb létszámban megjelenni a magyarországi hallgatók is. Előtte nem igazán folytattunk ott célirányos marketingtevékenységet, de később belefogtunk, mert láttuk, hogy az érdeklődés adott a Duna túloldalán is. A Karriertanácsadó Központunk képviselői ellátogattak több középiskolába, elvitték a propagációs anyagainkat. Számomra viszont fontosabb, hogy nemcsak ez történt, hanem elkezdett terjedni az egyetem jó híre is szájhagyomány útján. Sok hallgatónk ennek köszönhetően döntött az SJE mellett. A marketing tehát nem elég, mert ha nincs mögötte tartalom, akkor nem fognak a diákok a mi egyetemünk mellett dönteni. Tudni kell, hogy vannak Interreg-projektjeink is magyarországi intézményekkel és vállalatokkal. Ilyenben részt vesz a Karrier-tanácsadó Központunk. A Gazdaságtudományi és Informatikai Karunk viszont szakmai gyakorlatok biztosítására céljából kapcsolatban van magyarországi cégekkel is. Ezek mind erősíthetik ezt a trendet.

A jövőbe ugyan nem látunk most bele, de az SJE harmadik rektoraként mondjuk 20 év múlva hol szeretné, hogy tartson ez az egyetem?

Ami nagyon fontos, s ezzel kezdtük az elején is, hogy milyenek a demográfiai viszonyok... Először is azt szeretném, hogy 20 év múlva legyen Szlovákiában egy erős magyar közösség. Hogy ne 300 vagy 200 ezren legyünk, hanem legalább annyian, mint most. Ha ez így lesz, akkor el tudunk tartani egy intézményt s itt nem a gazdasági oldalról akarok beszélni, hanem hogy lesz egy olyan célcsoportunk, az érettségiző diákok, akiket meg tudunk szólítani. Nem akarok szkeptikus lenni, hanem inkább realista: bízom benne, hogy nem csökken annyira a számunk, mint az utolsó két népszámláláskor, mert ha ez a folyamat így folytatódik, akkor félek tőle, hogy 20 év múlva itt nagy gondok lesznek. S nemcsak az SJE-vel, hanem minden szlovákiai magyar intézménnyel. Tehát ha a demográfiai mutatókat szinten tudjuk tartani, akkor bennem nincs félelem az SJE jövőjét illetően. Mi egyre több fiatalt vonzunk és vonunk be nemcsak a képzésekbe, hanem az oktatásba is. Bízom benne, hogy a jövőben ők lesznek azok, akik a hátukon fogják vinni az egyetemet a jövő rektoraiként és dékánjaiként. Ehhez az kell, hogy a szlovákiai magyarság olyan erős legyen, hogy ezt az intézményt nemcsak szakmailag, hanem emberileg is indokolttá tegye.