A mi romáink nem lopnak

„Munkalehetőségre van szükségünk“ A 3650 lakosú községben a romák száma eléri az 1900 főt. A 60 éven felüli lakosok száma 300 körüli, ebből 20 százalék roma nemzetiségű, ám a hat éven aluli 420 kisgyereknek már a 80 százaléka roma. A statisztikai adatókból az is kiderül, hogy faluban élő 800-900 roma felnőtt 5-10 százaléka tartozik a tehetősebb réteghez, 80 százaléka azonban vagy kezd elszegényedni, vagy már olyan szintre süllyedt, hogy megélhetési gondjait segítség nélkül képtelen megoldani.

A romák ugyan a községen belül, de külön negyedben, zömmel rendes házakban élnek – állapíthatja meg a faluba érkező idegen. Ám a látszat csal. – Ma már sajnos ez sem igaz – mondja a polgármester, aki a romák mentalitásáról és életkörülményeiről beszél. Ők jóval harsányabbak, nem képesek uralkodni indulataikon, olykor sírnak, jajveszékelnek, a másik pillanatban pedig már nevetnek és fordítva. A romák nemileg előbb érnek, előbb alapítanak családot, előbb szülnek gyerekeket. Mivel a szülők számára gyerekeik boldogulása mindennél fontosabb, a családi házak udvarára a fiataloknak ún. nyári konyhákat építnek. Az átmenetinek hitt kényszermegoldásból – az anyagiak hiánya miatt – nincs kiút, sőt ahogy nőnek a gyerekek, egyre több kis kunyhót ragasztanak a már meglévőkhöz. Olcsó, többnyire bontásból származó anyagból építik, így gyorsan megrepedeznek a falak, a lapos tető majd bedől a hó súlyától. A „nagy” házban élők helyzete sem jobb, tartozás miatt régen kikapcsolták a gázt, megszüntették a vízszolgáltatást, s félő, hamarosan villany nélkül maradnak a háztartások.

– Egyre nagyobb a szakadék a tehetősek és a szegények között, függetlenül a községben élők nemzetiségi hovatartozásától – figyelmeztet a polgármester.– A nagymagyari romák közül sokan valaha zenéléssel alapozták meg anyagi jólétüket, Ausztriában dolgoztak. A rendszerváltás után többen váltottak, használt áru értékesítésével keresték kenyerüket. Pontosan tudták, hogy pl. Bécs melyik utcájában van lomtalanítás. Kiválasztották a megfelelő árut és idehaza kereskedtek vele. Ha majd ellátogatunk a roma negyedbe, ne lepődjenek meg a sok személyautó látványától. A kocsi a kereskedés feltétele, létszükséglet.

A községben élő romák közül már csak az idősek beszélnek magyarul, a fiatalok a roma és a szlovák nyelvet tanulták meg. Az iskolakötelesek szlovák alapiskolába járnak, a pedagógusok munkáját három roma asszisztens segíti. A romák negyedében külön óvoda működik, a kultúrház otthont ad különféle szakköri tevékenységnek, egyre bővülnek a fiatalok sportolási, szórakozási lehetőségei is. Hetente egyszer diszkóznak, rendbontás nélkül. „Ez olyan” – magyarázza a polgármester –, „mint, amikor kecskére bízzák a káposztát”. Mivel nem értjük, mire céloz, készségesen elmagyarázza a lényeget. Nem titkolja, hogy a romák ázsióját a községben élő 20-25 szipus fiatal rontja. – Ők azok, akik a faluba vezető utak mentén leszólítják az autósokat és némi jutalom reményében elvezetik őket a kereskedők raktáraiba. A zavartalanul szórakozni vágyók tehát a szipusokra bízzák a rendtartást, s eddig nem is volt gond.

Az utóbbi hetek országos tiltakozó megmozdulásaival kapcsolatban elmondja, hogy a nagymagyari romák – noha érzékenyen érintette őket a juttatások megnyirbálása – csak nála panaszkodtak, s kértek segítséget a községtől. – Érthetetlen a szociális minisztérium illetékeseinek csúsztatása, akik azt nyilatkozták, hogy a segélyek összege még változatlan. A valóság az, hogy a februárban kézhez kapott januári támogatás már jóval alacsonyabb volt. Erről szívesen tájékoztattuk volna a minisztert és az illetékeseket, de a március 2-ai nagyszombati összejövetelről, amelyen vagy 240 polgármester és a járási elöljárók is jelen voltak, a szociális reformért felősek hiányoztak.

Nagymagyaron az aktivációs programot 700 munkanélkülire kellene méretezni, viszont a törvények értelmében anyagi ráutaltság címén csak 354 esetben ítélhető majd áprilisban oda az 1500 koronás motivációs támogatás. Közhasznú munkát minimálbérért heten végeznek, több ember alkalmazására nincs lehetősége a községnek. Február 23-tól az ún. községi munka keretében 52 roma dolgozhat, heti tíz órát. Feladatuk a hulladékgyűjtés, a szemét osztályozása, s amint az időjárs engedi, a Kis-Duna környékét rendezik majd. A miniszter 12 pontos tervezetének két használható pontja van, mi ezek megvalósításán dolgozunk – mondja a polgármester. – Az iskolások étkeztetési hozzájárulásával megoldható, hogy naponta egyszer meleg ételhez jussanak a diákok. A felnőttek kosztolását az ún. szociális alapból lehetne fedezni. Helyi kifőzdében gondolkodunk, roma asszonyok készítenék a hagyományos étkeiket. A levesek nem kerülnek sokba, a helyi pék és egy vágóhíd tulajdonosa, aki a szomszéd községben él, támogatja elképzeléseinket, friss pékárut, olcsóbb húsféléket szállítanak majd. Sietnünk kell, mert a romák egyre nehezebben körülmények között élnek. Hiába mutogatnak rájuk, hogy bezzeg, ott lóg a szájukban a cigaretta, és a felest is bedobják, az vesse rájuk az első követ, aki hasonló helyzetben, elkeseredettségében nem ezt tenné. Polgármestertársaimmal ellenezzük, hogy a munkanélkülieknek hetente jelentkezniük kell a munkaügyi hivatalokban. Nagymagyarról Somorjára buszoznak, s ez évi több mint 3100 koronás kiadást jelent. Gyakran előfordul, hogy tőlem kérnek kölcsönt, hiszen ha nem jelennek meg, törlik őket a nyilvántartásból – mondja a polgármester. Úgy gondolja, a kormány rosszul időzítette a szociális reform kezdetét. Véleménye szerint a helyi romák az évek során polgárosodtak, alig akadnak olyanok, akik nem próbálnak valahogyan boldogulni. – Büszke vagyok arra, hogy ebben a nehéz helyzetben, most is van bennük akarat.

A roma negyedben tett látogatás során kisérőnknek nem kellett felhívnia a figyelmet a döbbenetes különbségekre. Igaz, hogy a milliókat érő palota, kis kastély engedély nélkül épült (mára mindent elrendeztek a roma tulajdonosok), de a házakhoz földút vezet. A lakók korszerű utat követelnek, mondván, a sártenger miatt szégyenkeznek vendégeik előtt, ám a község figyelme érthetően a szegény sorban élőkre irányul. Volt udvar, amelyben 5-6 nyári konyhát számoltunk össze. Az egyikben Kurucz Iván ötödmagával él. Vashulladékkal kereskedik, házépítési tervei voltak, mert három gyermekének jobb sorsot, életet szán. – Eddig sem volt könnyű, de most 9500 korona helyett 5200-ra csökkentették a segélyt. Dolgoznék én szívesen, de ki ad munkát? A 32 éves négygyermekes anya 13 ezer koronás járadékát 5400 koronára, a következőét 14 ezerről 5500 koronára csökkentették. – Gyerekeinket iskolába, óvodába járatjuk, de ennyi pénzből nem tudjuk állni a tanszerek, a ruházkodás költségeit, az étkeztetésről nem is beszélve. Pedig hát éhesek, vitaminra is szükségük van. Miből lakassuk jól őket? Mi nem járunk lopni – panaszolták elkeseredetten arra kérve, emeljünk szót érdekükben.

Vajon a gazdag(abb) romák segítenek-e szegény(ebb) társaiknak? Tapasztalataim szerint nem – válaszolja a polgármester, s egy példával folytatja. – Az évente megrendezésre kerülő iskolabálon a tehetős roma szülők eddig 1000 koronát, az idén viszont már sokan 100 eurós bankjegyet adtak a zenészeknek. Ennek ellenére egymást még a családon belül sem támogatják, kizárólag saját boldogulásuk a fontos. Alig takarékoskodnak, nem gondolnak a szűk esztendőkre, a mának élnek.