A mezőgazdászok egy része nem elég felkészült – állítja Kocsis Lajos

Méhi/Runya. Lassan három hete Szlovákia is teljes jogú tagja az Európai Uniónak. Hogy mit jelent számunkra ez a tagság, valószínűleg nagyon kevesen tudják elképzelni, pedig vannak ágazatok – különösen a gazdaság területén –, ahol azonnal érzékelhető lesz ez a hosszú távon igen jelentős esemény. Kocsis Lajos mérnökkel, a három éve alakult Méhi Vagyonrész Tulajdonosok Szövetkezetének elnökével arról beszélgettünk, hogy az ő meglátása szerint mi vár az unión belül a hazai mezőgazdászokra, s ő maga mire számít.

Hogyan látja a hazai mezőgazdaság jövőjét?

Ami az uniós csatlakozást illeti, a mezőgazdaságban két pozitív dolog beteljesülésére számítok. Azon a véleményen vagyok ugyanis, hogy a mezőgazdászok nem fogtak össze, és nagyon keveset tettek a felvásárlási árak leszorítása ellen. Most azonban változhat a helyzet, hiszen a hazai árak is közelíteni fognak az uniós árakhoz, mert erre lesznek kényszerítve a felvásárlók. Már most kapcsolatban állunk olyan magyarországi húsfeldolgozó üzemmel, amely az itthoninál sokkal kedvezőbb áron hajlandó felvásárolni a húst, mégpedig korlátlan mennyiségben. A másik pozitívum, amit várok a csatlakozástól, hogy végre világos koncepciót tár a gazdák elé a mindenkori mezőgazdasági minisztérium. Eddig ugyanis más-más elvek alapján közelítettek ahhoz a kérdéshez, hogy melyek azok a termékek, amelyek előállításával érdemes foglalkozni. Az Európai Unión belül világosan meg van fogalmazva, hogy mely területek mekkora dotációra számíthatnak, ezért a mezőgazdászok hosszabb időre tudnak tervezni. Nem mindegy ugyanis, hogy az aktuális ajánlás alapján valaki hozzákezd a tehenészet felfejlesztéséhez, s öt év elteltével, amikor már a részlegből a lehető legtöbbet tudná kihozni, megszűnik a támogatás vagy leszorítják a fevásárlási árakat csak azért, mert új miniszter ült a bársonyszékbe. Már csak e két probléma belátható időn belüli megoldódása miatt is optimista vagyok a hazai mezőgazdaság jövőjét illetően.

Mi a véleménye, versenyképesek a hazai mezőgazdasági üzemek, illetve a kis- és közepes gazdaságok?

Számítok rá, hogy nagyon sok egyéni gazdálkodó kénytelen lesz felszámolni vállalkozását, s az ágazatban valószínűleg kevesebben fognak majd dolgozni, mint jelenleg. Ugyanakkor a jó minőségű, s ha kényszerűségből is, de kevésbé vegyszerezett termékekkel jó esélyekkel vághatnak neki a mezőgazdasági termelők a nagy európai versenyfutásnak. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne kellene módosítani a támogatásokról szóló törvényt olyan értelemben, hogy arra minden gazdaság a gyakorlatban is jogosult legyen, ne csak papíron, s az érintettek a törvény által meghatározott dotációt meg is kapják. Bízom benne, hogy a mai pozitív nyugati példák, ha lassan is, de begyűrűznek hozzánk. Ha a jelenlegi tagállamok kormányainak megéri például támogatni azt, hogy a gazdák egy-egy földterületet nem művelnek meg, akkor előbb-utóbb ez Szlovákiában is érvényes lesz. ĺgy pedig a gazdák, ha nem látják biztosítottnak a befektetett költségek megtérülését, vagy ha külső tényezők miatt nem számíthatnak haszonra, egyszerűen parlagon hagyják a földjük egy részét, s a dotációból még az adót és a bérleti díjat is ki tudják fizetni, amennyiben bérleményről van szó. A jelenlegi dotációk ugyanis még ez utóbbi kiadások fedezésére sem elegendőek.

Ön adótanácsadóként is tevékenykedik. Mi a véleménye: felkészültek a gazdák az EU-n belüli lehetőségek kihasználására?

Szinte naponta találkozom ezzel a problémával, látom, hogy sokan mennyire tájékozatlanok az uniós támogatásokat és pályázati lehetőségeket illetően. E területen a legfőbb gond az, hogy az egyéni gazdák vagy kistermelők túlnyomó többsége nem hozott létre adóalapot, kihasználta a törvény adta lehetőségeket, s nem vagy alig fizetett adót. Az EU-s pályázatokhoz viszont – de már az egyszerű banki hitelhez is – eredményes gazdasági tevékenységet kell felmutatni. Azzal, hogy tájainkon a gazdák erre nem, törekedtek, csak azt érték el, hogy sokan ki fognak maradni a támogatási lehetőségekből. Ez pedig azt mutatja, a hazai mezőgazdászok nincsenek kellőképpen felkészülve a csatlakozásra. A megfelelő tájékoztatás elmaradásáért az illetékes állami szervek a felelősek, mert míg a szomszédos országokban egy évtizede zajlik a felkészítés, nálunk e téren alig történt valami. A várható nehézségek ellenére mégis úgy vélem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk nagy kaland, amiből kimaradni vétek lenne.