A lakók, a vagyon biztonsága csak portával szavatolható

Nemrég még rémregényekbe illő történetek keringtek a ligetfalui Romanova és Rovniankova utcai házakban történtekről. A lakók joggal tartottak attól, hogy távollétükben feltörik a lakásukat, vagy a pincékben, lépcsőházakban tanyázó kábítószerezők kárt tesznek vagyonukban. Félve nyitották ki a felvonót, mert megtörtént, hogy hullára bukkantak. Nem is egyszer – összegezte Mária Hollsteinerová a Biztonságos Otthon non-profit szervezet koordinátora. Radovan Skyva, a szervezet elnöke elmondta, régóta szeretett volna segíteni abban, hogy az emberek kulturált körülmények között élhessenek, de előbb az illetékesekkel is el kellett fogadtatni a közbiztonságot szavatoló tervezetét. Ez nem volt egyszerű. Az említett két házban 4–5 család foglalkozott drogterjesztéssel, s emiatt a többi bérlő biztonsága forgott veszélyben. Hiába vitték el a dílereket a rendőrök, előbb tértek vissza a lakásukba, mint a feljelentők. A 107 lakásból 102-ben folyamatosan rettegtek a családok. Hiába igyekeztek lakást cserélni, amint megemlítették a lakáscímet, ugrott az ajánlat. A bérlők belátták, egyedüli megoldás a porta lehet. A lakóközösségek számításai szerint is nyilvánvalóvá vált: kevesebbe kerül a fülke kialakítása és a portások bérének kiegészítése, mint a vandálok okozta károk rendezése, a rettegésről nem is szólva. Hiszen ezekben a házakban évente 300 000 koronát költöttek a javításokra, mégsem működtek a felvonók, hiányzott az üveg az ajtókból, a postaszekrényeket kiszaggatták. – A porták gondolatáért mindenki lelkesedett, a gondot nem is az akarat hiánya, hanem az építkezési engedélyek, az ügyintézés lassúsága okozta. S ez a probléma a mai napig fennáll. Mi tudjuk a mit és a hogyant, a helyi munkahivatallal együttműködünk a portások kiválasztásánál, hiszen ők a szervezet alkalmazottai, ám a bürokrácia ellen tehetetlenek vagyunk – panaszolta Radovan Skyva. Jelenleg a két portán kilencen váltakoznak, hat férfi és két portásnő dolgozik. Amint a non-profit szervezet elintézi a szükséges iratokat, a környékbeli 8–10 házban élők biztonságára, vagyonuk védelmére is portások vigyáznak. Vannak háztömbök, például a Kopčianska utcai, ahol a bérlők, tulajdonosok lakásonként 5000 koronát adtak össze a porta felépítésére, s mint a többi házban, ők is havi 150 koronával járulnak hozzá a portások béréhez. – Mi úgy véljük, a közös költségből kell rendezni a kiadásokat – jelentette ki.

A két háztömbben kamerák őrzik a bejáratokat, az ügyeletes portások a vendég érkezését telefonon jelentik be a bérlőknek. Az egyik házban a lakók elhatározták, biztos, ami biztos, vendégeiket a portán veszik át, illetve ki is kísérik a házból – kommentálta látogatás közben a koordinátor. A portások elégedetten nyugtázták, hogy a fülke berendezését a lakók hordták össze, hűtő, tévé, karosszék teszi otthonossá a munkahelyeket.

– Családtagok lettünk, olyannyira megbíznak bennünk, hogy a postát is átvehetjük. Tudtunkon kívül senki sem lépheti át a porta küszöbét, a felújított lépcsőház, felvonó ragyog a tisztaságtól. A lakók tapasztalták, hogy amióta mi őrizzük az otthonukat, a közös költségek is csökkentek. Mert például a takarítónő is csak annyi munkaórát számolhat el, amannyit itt tölt. Akaratlanul őt is ellenőrizzük – számolt be az egyik portás. A szemle alatt tapasztaltuk, hol a kutyájával sétálni induló néni váltott szót a portással, hol az iskolából hazatérő tizenéves „ragadt le” a portásfülkében levő számítógép előtt. – Mi nemcsak az ötödik, hanem Pozsony többi városrészét is képesek vagyunk védőszárnyaink alá venni. Mi több, Szlovákia más városait, lakótelepeit is. Természetesen a portásokat a helyi munkahivatalok közreműködésével, helyben választanák ki. Úgy tűnik, a porták üzemeltetése bevált. Bár több házban „lekoppintották” a Biztonságos Otthon non-profit szervezet tervezetét, s a hivatalos engedélyezés nélkül alakították ki a portákat, beszélgetőtársaink a törvényes ügyintézés hívei. Mert a lakók, a vagyon teljes biztonsága csak így szavatolható.