A kutya még mindig tárgy

A koronavírus-járvány miatt elrendelt kijárási tilalom alatt a nagymegyeri menhely is be volt zárva. Nem lehetett kutyát simogatni, sétáltatni, de ez elsősorban az ott dolgozó önkéntesek védelmét szolgálta. Az örökbefogadást nem korlátozták, és sokkal többen éltek ezzel a lehetőséggel, mint bármikor korábban. „Valóban, nálunk is ez volt a helyzet, tavaly tavasszal hatalmas érdeklődési hullámmal kezdődött. Jóformán tízesével jelentkeztek az érdeklődők, akik mind kutyákat akartak örökbe fogadni. Kijárási tilalom volt, az emberek a kutyákban látták a menekülés lehetőségét. A pandémia második hullámát már nem ez jellemezte, hiszen az pont a tél kellős közepére esett” – emlékezik vissza Veronika Dosoudilová, a nagymegyeri Dog Azyl menhely vezetője. 

A rontom-bontom kutya

A menhely önkéntes dolgozói természetesen örültek a nagy érdeklődésnek, ugyanakkor fokozottabb figyelmet is követelt tőlük ez a helyzet. Még óvatosabban kellett megválogatni az új gazdikat. A „miért akarnak  örökbe fogadni kutyát” kérdésre a legtöbben azt válaszolták, hogy home office-ban, vagyis otthon dolgoznak, így nem kell  egyedül hagyni a kutyust, tudnak foglalkozni vele. Nyilvánvaló volt azonban, hogy egyszer visszatér az élet a normális kerékvágásba, ezért a kutyát meg kell tanítani arra, hogy egyedül marad otthon. Ha ugyanis eljön az az időszak, amikor eltűnnek a gyerekek, eltűnik a gazdi, és magára marad a lakásban az eb, nem fogja érteni, mi történt. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a kutyában kialakul az úgynevezett szeparációs szorongás, ami a viselkedésében úgy nyilvánul meg, hogy letépi a tapétát, szétrágja a kanapét, kikaparja a padlószőnyeget, egyszóval ízekre szedi a lakást. Teszi mindezt csupán azért, mert eltűntek a biztonságot jelentő emberek, akik nem tanították meg arra, hogy visszajönnek hozzá. Ez a szorongás egészen odáig fajulhat, hogy a kutya még önmagában is képes kárt tenni.

A szünidő vége kritikus

„Már most szeretném felhívni a felnőttek figyelmét arra, hogy ne kiskutyát adjanak a gyerekeknek a jó bizonyítványért, vagy csak azért, hogy elfoglalják őket a nyári vakáció idejére. Minden nyár végén rohamosan megnő a kidobott, kóbor kutyák száma. Havonta átlag 20–25 kutyát szoktunk befogadni a menhelyre, tavaly augusztusban ez a szám 54-re szökött fel. Attól félek, ebben az évben sem lesz jobb a helyzet, és ez a szülők, a felnőttek hibája. Mindig pontosan meg tudjuk állapítani, hogy a befogadott kutyák közül, melyek a vakációs kutyák. Jobbára 3–6 hónapos, nagyon játékos, tökéletesen szocializált kutyusok, imádják az embert, és nem értik, hogyan kerültek az utcára. Nem utolsósorban, ez a »használat után eldobandó« hozzáállás a gyerekeket sem tanítja felelősségteljes viselkedésre” – figyelmezteti felnőtteket a menhely vezetője.

Láncra vert kutya

A parlament jóváhagyására vár a közeljövőben az a törvény, amely szerint a kutyák láncon tartása tilos lesz, és büntetendő cselekménynek számít. Veronika Dosoudilová szerint ez már nagyon esedékes volt.

„Ennek a törvénynek már nagyon itt van az ideje. Fejlett, civilizált országokban évek óta nem létezik lánc, sőt, ha csak felmerül az állatkínzás gyanúja, a rendőrök azonnal intézkedhetnek. Mi nem tehetünk semmit. Hiába látom a saját ürülékében élő, láncra vert, csontsovány kutyát, nem segíthetek neki, mert nem léphetek be idegen területre és nem vihetem el önkényesen más ember tulajdonát”

– magyarázza Dosoudilová.

A tavaly szeptemberben elfogadott törvény, amely szerint az állat nem tárgy, hanem élő, érző lény az első lépés azon az úton, amely oda vezet, hogy megvédjük az elhagyott, önhibájukon kívül kidobott, vagy megkínzott állatokat. Ám amíg egy kutya eladható, ajándékozható, addig az ember felfogásában bizony tárgy marad.