A „kultúrvihart” okozó nyomdász

A helyi illetőségű szerző, Anna Jónásová „Samuel Neufeld a jeho galantská tlačiareň 1890–1949” című könyve szlovák nyelven íródott, de a neves nyomdász magyar nemzetiségű volt, és elsősorban magyar nyelvű kiadványokat nyomtatott – a héber és német nyelvűek mellett. A mátyusföldi kisváros magyar kulturális és közélete meghatározó személyiségének számított.

A könyv háromnyelvű – szlovák, magyar és német – bevezetőjében a szerző munkája céljaként egyebek mellett azt jelölte meg, „…hogy csodálatomat fejezzem ki az iránt a nyomdász iránt, aki tehetségével, elszánt céltudatosságával, szívósságával megmozgatta a galántai kultúra állóvizét”. Majd hozzáteszi: „S azzal a ténnyel, hogy nyomdája a város kultúrműhelyévé lépett elő, sokáig lelke és kezdeményezője volt Galánta és környéke irodalmi eseményeinek. Olyan fontos tényezővé vált, amely nélkül semmilyen társadalmi, irodalmi vagy kulturális megmozdulás nem valósulhatott meg.”

A galántai nyomdával foglalkozó mű egy eredetileg szélesebb körű kutatómunka részeként született. A szerző vérbeli könyvtáros és bibliográfus, nyugdíjas éveit azzal tölti, hogy – mint mondta – több évtizedes bibliográfusi munkássága végére egy nagy művel tegyen pontot, amelyben a Galántai járás könyvkultúrájának történetét dolgozza fel. Az ehhez szolgáló adatgyűjtés közben jött rá, hogy Neufeld Samu és nyomdája külön könyvet is megérdemel. Ebben nagyban támogatta őt az 1867 és 1930 között élt neves nyomdász dédunokája, Ladislav Struhár, akinek magánkiadásában – a Galántai Városi Hivatal és a Szlovák Takarékpénztár (Slovenská sporiteľňa) anyagi támogatásával – a könyv megjelent.

„Kultúrviharnak neveztem el magamban azt, amit annak idején Galántán Neufeld Samu okozott – beszél a témáról Jónásová asszony. – Képzeljük csak el, hogy egy vidéki kisvárosban, ahol mindenki a gazdálkodással, a kereskedelemmel és a megélhetéssel van elfoglalva, egyszer csak letelepszik egy nyomdász, és lépésről lépésre vezeti rá az itteni értelmiségieket, lakosokat, hogy névjegyet használjanak, nyomtatott esküvői értesítőket küldjenek, hogy a színházi előadásokat, koncerteket már ne csak szájról szájra újságolják egymásnak, hanem plakátok is hirdessék a fellépéseket. A kereskedőknek, iparosoknak reklámokat nyomtatott, amivel a város hírét is messzire eljuttatta. Ez az ember lépésről lépésre szoktatta rá az itteni embereket a nyomtatott szóra.”

Neufeld Samu nemcsak egyszerűen nyomdász volt, sokrétű közéleti és kultúrtevékenységet is folytatott, 1892-ben például ő indította el a „Galánta és vidéke” című társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapot. Az első Csehszlovák Köztársaságban, a trianoni döntés okozta sokk után a régióbeli magyar értelmiség Neufeld Samu körül éledt újjá, tekintet nélkül arra, hogy zsidókról, katolikusokról, reformátusokról vagy evangélikusokról volt-e szó. Szépirodalmat, egyházi irodalmat és szakirodalmat is megjelentetett, kiadványai a Kaszinó, a gazdakörök könyvtárait gazdagították. A köréje gyűlt értelmiségiek kapcsolatot tartottak a Pozsonyi Magyar Ifjúsági Szövetséggel. Irodalmi előadásokra hívták az ottani irodalmárokat, az ő segítségükkel indították útjára 1919-ben a Mátyusföldi Lapokat. Neufeld Samu sikerei abban is rejlettek, hogy képes volt egészséges kockázatot is vállalni. Ha a könyvnyomtatás nem ment úgy, ahogyan szerette volna, akkor a „beszélő gépek”, a későbbi gramofonok eladásával próbálkozott, „fotográfiai műtermet” létesített, és úttörője volt a fényképek újságban való felhasználásának. Négy éven át, 1902 és 1905 közt adta ki a Galántai Naptárat, amelynek egy része mindig a város és környéke történetével foglalkozott. Az ő nyomdájából került ki az Új költők című antológia is, ami igazolja, hogy az irodalmat is pártolta. Nagyobb tervei is voltak, ám ezeket a közönség csekély érdeklődése miatt nem sikerült megvalósítania.

Könyvében Anna Jónásová bibliográfusi alapossággal, de közérthetően kíséri végig nemcsak Neufeld Samu életútját és nyomdai tevékenységét, hanem a régióbeli nyomdászat történetét is egészen a 16. századtól kezdve. Bemutatja a nyomdai termékek széles skáláját, és a kötetet korabeli fényképekkel és nyomtatványok másolataival is gazdagon illusztrálja.

ANNA JÓNÁSOVÁ

Anna Jónásová 1945-ben született Brvnište községben. Vágbesztercén (Považská Bystrica) érettségizett, majd a pozsonyi Komenský Egyetem könyvtárosi és tudományos információk szakán szerzett diplomát 1967-ben. Két évig az érsekújvári, majd 1969 és 1996 között, tehát egészen nyugdíjazásáig a galántai könyvtárban működött, több évig annak igazgatójaként. Jelenleg is Galántán él. Több regionális bibliográfiát, szakmai cikket és tanulmányt írt, de szépirodalmi munkái is megjelentek. Több irodalmi vetélkedőt szervezett, felkarolta az ifjúságot. Például az általa kiadott gyűjteményben jelentek meg először a fiatalon tragikusan elhunyt tehetséges költő és prózaíró, Talamon Alfonz versei. Iskolákban tartott előadásokat, egyebek mellett a helyi Kodály Zoltán Gimnázium szlovák óráin is előadott. Kitűnő helyezést ért el a Koloman K. Bagala elbeszéléspályázat 3. évfolyamában, idén decemberben pedig Csehország pozsonyi nagykövetétől vehetett át értékes kitüntetést, amelyet egy jegyzetírói pályázaton elnyert második helyezéssel érdemelt ki. (gl)