A közösség építéséről – nem csak elméletben

Elszigetelődés, érdektelenség, népességcsökkenés – ezek a dél-szlovákiai magyarokkal kapcsolatosan leggyakrabban hangoztatott kifejezések. A jelenséget kiváltó okokról tanulmányok sokasága született, ám közülük kevés mutat rá a lényegre: a helyi közösségek építésének, erősítésének szükségességére. Pedig a megoldás adott: kopogtassatok, s megnyittatik néktek…

Minél inkább ki van téve egy közösség az asszimiláció hatásának, annál nagyobb hangsúllyal vetődik fel a közösség erősítésének, építésének szerepe. Ezt elsősorban a civil szférának és az egyházaknak kell felvállalniuk – s mint példák sokasága tanúsítja, a Dél-Szlovákiában tevékenykedő civil szervezetek komoly munkát végeznek e téren. Az egyházak szerepe már nem ennyire egyértelmű, hiszen egy merőben más igényt hivatottak kielégíteni; a kulcsszó ez esetben a küldetéstudat, mely meghatározza, hogy az ĺrásban foglaltak gyakorlása csak a templomok kapujáig, avagy azon is túl terjed-e?

Kopogtatniuk sem kellett azoknak, akik augusztus 29-e és szeptember 2-a közt Somorján a református templom kertje felé vették az irányt. A kapu tárva-nyitva állt – s transzparens hirdette, hogy az egyszerűen csak Templomkerti Napoknak nevezett rendezvény idén harmadik évfolyamába lépett. Minthogy országos viszonylatban a somorjai a legtöbb szórványgyülekezetet tömörítő egyházközség, a közösségépítés itt fokozott hangsúlyt kap; ugyanakkor Dél-Szlovákiának ebben a térségében éppen a főváros közelsége miatt az asszimiláció fokozottan érezteti hatását. Ennek főképp gazdasági okai, ugyanakkor az itt élő közösség életének egészére kiterjedő hatásai vannak – beleértve az életforma és a hagyományos értékek „devalválódását” is. Amúgy meg – nincs más, mondják a rendezvény szervezői, bővebben is kifejtve ezt a nézetet.

„Bár Somorja közösségi életét számos rendezvény fémjelzi – mondja Bucsuházy István presbiter –, hiányoznak a család valamennyi tagját egyszerre megszólító rendezvények. A templomkerti napokkal ezt az űrt próbáljuk évről évre kitölteni, s az érdeklődés bizonyítja, hogy sikerrel. Magunk is meglepődtünk, mennyi családos ember jött és jön el, így a kezdetben egynapos rendezvény ötnaposra bővült. Az idei rendezvénysorozatból kiemelném a RÉV együttes egész napos műsorát, mely táncházból, nyilvános zeneórából és koncertből állt. Szeptember másodikán pedig ökumenikus tanévnyitó istentiszteletre, valamint a keresztény zenekarok koncertjeire került sor.”

Somogyi Alfréd lelkipásztor az említett, Soi Lego című koncertdélután küldetése kapcsán megjegyezte:

„A kárpát-medencei keresztyén zenekarok fesztiváljának alapötlete onnan jött, hogy vegyük komolyan a reformáció alaptéziseit, s hogy a hitünk és meggyőződésünk megtalálja a mai világban a megélhetési formáit, lehetőségeit. Annak idején a református énekeskönyveink is úgy álltak össze, hogy az adott kor népszerű dallamaihoz illesztették a keresztyén szövegeket. Ez a mai fiatalok számára már archaikusnak tűnhet; de van keresztyén pop, rock és jazz-zenénk, és ennek szerettünk volna itt, a Felvidéken, a református egyház térfelén megjelenési lehetőséget biztosítani. Az »igény«, a »kereslet« bizonyítéka, hogy idén ez a harmadik ilyen találkozó.”

A komáromi Kezek, a zsigárdi Golgota, az apácaszakállasi Húrvirág, valamint Kis Gergely Márton szólista, illetve Nagy János, többszörös Emerton-díjas, Európa szerte ismert jazz-zongorista és zenekara tette feledhetetlenné augusztus első vasárnapját a somorjai református templom kertjében.

„Mi, somorjai reformátusok, kisebbségként élünk a kisebbségben – mondja mintegy végszó gyanánt György András lelkipásztor. – Ez a templom sokkal többre hivatott, mint amire most értékelik, hiszen amikor a település városi rangot kapott, ez volt a szíve. Ezt a státuszát próbáljuk visszaállítani azzal, hogy filmvetítéseket, előadásokat, játszóházakat szervezünk a templomkert falain belül. A református öntudat erősítésén túl a kulturális és közösségi élet színesebbé tételén is munkálkodunk, hiszen annyi itt a passzív közönséget igénylő rendezvény, ám talán ez az egyetlen, melynek a publikum is aktív részese…” A megújult templomkertben október folyamán kerül sor a kitelepítettek emlékművének felavatására, a közeljövőben pedig gyülekezeti házat szeretnének építeni.

Bár a III. Templomkerti Napok mögött is álltak támogatók, az alapgondolat itt úgy hangzik, hogy „Mindenki hozza, amije van…!” A pedagógusok a szakmai tudásukat, a muzsikusok a hitüket, a szülők meg a gyerekeiket; a többiről – az ég madaraihoz és a mező liliomaihoz hasonlóan – gondoskodva lesz…