„A közönyös sokaságra kell hatni”

Mi a helyzet a szlovákiai magyar sajtóval és közbeszéddel napjainkban? Mennyire vagyunk képesek a tolerancia jegyében, közösen átbeszélni megosztó témákat?

Azt hihetnénk, hogy kisebbségként eleve érzékenyebbek vagyunk a gyűlöletbeszédre, kifinomultabbak a receptoraink, ehelyett gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy abban a pillanatban, amikor többségként határozhatjuk meg magunkat valakikkel szemben, azonnal előjönnek a kirekesztő reflexeink. Ez a társadalom, úgy látszik, ekképp szocializálódott: fölfelé szalutálni, lefelé ütni. Ami sajnos természetes is egy olyan közegben, ahol az emberek jelentős hányada béklyónak érzi a demokráciát.

A fasizmusra jellemző kommunikációs technikák ismét erőteljesebben vannak jelen a politikai térben.

Mindig is jelen voltak. A hatalmat ugyanis nemcsak erőszakkal, hanem a nyelvvel is ki lehet fejezni. A múltban is akadtak értelmiségiek, akik a totalitárius rezsimek kiépüléséhez asszisztáltak, s így közvetve vagy közvetlenül a civilizációs normák lebontásához is – ki aktívan, ki passzívan, ki meggyőződésből, ki számításból. Ma is azt látjuk, hogy a sajtó egy része ordas eszméket legitimál, a publicisták helyét pedig harsány, vásári agitátorok vették át.

Mi a különbség a kemény, kritikus publicisztika és a gyűlöletbeszéd között?

Egyetlen példát emelek ki: kártékony férgeknek nevezni embertársainkat nem „kemény, kritikus publicisztika”, hanem alpári uszítás, amelyhez a fajelmélet adja az értelmezési keretet.

Mi az írástudók felelőssége?

Nem az, hogy az agresszív, erőfitogtató, militáns csahosokat meggyőzzük. A csöndes többséget kell megszólítani, a közönyös sokaságra kellene hatni, hogy ne fordítsák el a fejüket, ha igazságtalanságot látnak, és ne húzódjanak vissza ilyenkor a komfortzónájukba, a kandallós nappali és a vasárnapi sütemény látszólagos biztonságába.

Az elmúlt években sokan kárhoztatták az ún. „politikai korrektség“ elvét. Megoldást jelent-e vajon a gyűlöletbeszéd ellen, vagy azt valahol máshol kéne keresni?

Most olvastam, hogy csak azok a filmek kaphatnak majd Oscar-díjat a legjobb film kategóriában, amelyeknél a stábtagok és a színészek között is szerepelnek különböző kisebbségek képviselői. A politikai korrektségnek ezt a típusát például kontraproduktívnak tartom. A szellemi szabadság sokkal izgalmasabb, mint politikai pártokhoz vagy ilyen dogmákhoz igazodni.