A körtvélyesi Szent Anna-kápolna

A körtvélyesi szőlőskertek felett lévő Szent Anna-kápolna valaha nagyobb nyüzsgést látott, mivel híres búcsújáró hely volt, amelyet mindig július 26-án, Anna-napkor tartottak. Arról azonban nincs adat, hogy mikor vált búcsújáró hellyé, s vajon indokolta-e valamiféle jelenés, hogy ilyen fontosságot kapott. Lehetséges, hogy a közelben eredő Köszvényes-kút gyógyító hatású vize miatt vált sűrűn látogatott hellyé, majd kegyhellyé. Az is lehetséges, hogy a szőlőtermés növelése és a szőlőskertek védelme érdekében emelték a szent tiszteletére a kápolnát. A szájhagyomány szerint a „bratrínok”, vagyis a husziták építették, amit azonban a régészek megcáfoltak. Erődítményként viszont használhatták, mivel a templom az 1400-as években már állt. Brandýsi Ján Jiskra zsoldos seregei 1440 körül szállták meg a környéket. Szádvárt szintén bevették, ahová akkor Körtvélyes és jelentős szőlőskertjei is tartoztak, s a várat 1454-ig tartották megszállva. A későbbi, 18–19. századi egyházi okmányok is ismeretlen eredetűnek tüntetik fel a kápolnát.

Építészetileg rendkívül egyszerű, egyhajós, félköríves szentélyzáródású építmény. A félköríves alaprajzú szentélyt a 18. század elején, barokk stílusban építették hozzá. Alacsony tetőszerkezete, durva külső vakolata csupán alkalmi célokat szolgáló építmény benyomását kelti. Egy 1855-ös püspöki látogatási jegyzék említést tesz egy Drascsics György nevű remetéről, aki a kápolna gondnoka volt. A levélben az áll, hogy 1739-ben Drascsics a kápolnát újjáépítette, ez magyarázza a barokk stílusjegyeket. Később már csak a tetőt cserélték.

Az 1980-as években végzett régészeti kutatások bebizonyították, hogy gótikus falfestményeket takar a fehérre meszelt réteg, amelyek Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Erzsébetet ábrázolják. A vakolat alatt 1603-as és 1522-es datálású vésett feliratokra bukkantak. A latin szöveg szerint „Ezen oltár (templom?) újítasson fel! Mint e környék (falu, terület, völgy) úrnője, megparancsolom Assani lelkésznek, újítassa fel ezen oltárt (templomot, menedéket?). Az úr 1603-ik évében.” Ez azt jelentheti, hogy a kápolna több évtizeden át elhagyatott lehetett, s az akkor már valószínűleg protestáns lakosság nem óvta. A kápolna déli falán található szöveg így szól: „Az épület felújíttatott körtvélyesi János lelkipásztor által az Úr 1522-ik évében”.

Befalazott ablakokat is találtak a kutatók, s ez is azt támasztja alá, hogy a templomot átépítették. Sőt a felszín alatt a jelenlegi kápolnánál sokkal nagyobb, más fekvésű templom alapjaira leltek, amely megfelel a középkori építkezés általános szabályainak. Hajója téglalap alakú, szentélyzáródása négyszögű, anyaga pedig forró mésszel kötött terméskő és tufa volt, tehát más, mint a kápolnáé. A korábbi templom alapja érdekes módon metszi a kápolnát, a régészek az alapok háromnegyedét megtalálták. A korai templomról sem tudni, mikor és kik építették. A 14. században, de már a 13. század végén is állhatott, és talán a hárskúti Benedek-rendi apátsággal állhatott kapcsolatban. A hárskútiak ugyanis a mai napig azt vallják, hogy Orosztelkén volt a falu elődje, ahol vízimalom is működött. Onnan a még télen is járható szekérúton könnyen meg lehetett közelíteni a körtvélyesi templomot. A Benedek-rendi szerzetesek más rendbeliekhez viszonyítva aránylag világias életet éltek, szerették a bort, a szőlőműveléshez is értettek, ezért olyan területeken telepedtek le, ahol szőlőtermeléssel foglalkozhattak. Ebből arra lehet következtetni, hogy apátságuk központja, vagyis Hárskút közelében volt szőlőgazdaság. A helyiek szerint borospince is volt a kápolna alatt.

S talán az is lehetséges, hogy Körtvélyes sem a mai helyén terült el, hanem a szóban forgó templom körül. Ha egy közösségen belül nem hagyományozódott át a templom eredete, az azt jelentheti, hogy a falu teljesen elpusztult, s az újra betelepülők mit sem tudtak róla, hiszen a kápolna a korábbi templom alapjaira épült, keresztezve azt. Bár az is lehetséges, hogy éppen ezért építették oda a kápolnát, mert felfedezték a régi alapokat. Lehet, hogy a templom a tatárdúláskor pusztult el, csakúgy, mint a lakosság. A kutatás megállapította, hogy a kápolna építését legkorábban a 15. század közepére, elejére lehet tenni. Egy másik feltételezés szerint csupán egyszerű szőlőhegyi építmény volt, módosabb rozsnyói városlakók, kézművesek, kereskedők tulajdona, akik itt évszázadokon át szőlőskerteket birtokoltak. A birtokviszonyokat feltüntető okiratok szerint Körtvélyes lakosságának nem volt köze az épülethez.

A régészek 15. századnál korábbi sírokat is találtak, vagyis a kápolna gótikus idejéből származnak. Mélyen az első templom alapjaiba ásták őket, ahonnan különféle tárgyak és ékszerek is előkerültek.

Az 1983-ban befejezett feltáráskor nem volt mód arra, hogy a kápolna környékén település nyomait keressék, ami bizonyította volna, hogy valaha itt terült el Körtvélyes. A mai pénzszűkös időkben nincs remény a kutatás folytatására. Azonban az önkormányzat (vagy az egyház) tavasszal megtisztíthatná a kápolna környékét, hogy zavartalanul gyönyörködhessünk benne. Valaha rács volt a bejárati ajtón, de mivel rendre betörtek ide, fölösleges volt bezárni. Nincs is ott már semmi, s a puszta falak a vandalizmus jegyeit, modern kori „freskókat” mutatnak. Szerencsére a 80-as években a pléhtetőt fazsindelyre cserélték, amelynek felújítását most tervezi az önkormányzat.