A komáromi csokoládé, amely a Mount Everestre készül

• A termékeiket elnézve felmerülhet az emberben, hogy mennyire szükséges ehhez az inspiráció?

Ferenc: Nagyon (nevet).

• Pontosan milyen inspiráció?

Ferenc: A világé.

Zsuzsa: Engem mindig inspirálnak a csokoládétrendek, amelyeket állandóan követek. Egy laikus el sem tudja képzelni, milyen gyors ütemben fejlődnek és változnak. Napról napra olyan újdonságok bukkannak fel, amelyeket aztán én is szeretnék megcsinálni.

Ha hétvégén ezzel foglalkozom, akkor hétfőn már úgy megyek a műhelybe, hogy „na, akkor most elkezdünk valami újat”.

Sok termék nem alkalmas a sorozatgyártásra, mert annyira munkaigényesek, hogy csak bemutatókra vagy kóstolókra készíthetőek el.

Ferenc: Az első inspiráció a Duna-parton ért minket. Itt lakunk, a műhely is itt van, itt kezdett el kialakulni a csokoládékészítés ötlete ezelőtt kilenc évvel.

• A trendek követését hogyan kell elképzelni? Milyen csatornákat használnak és honnan? Nyugat-európai, tengerentúli...

Ferenc: Kelet-európait is, oroszt például.

Zsuzsa: Többségében nyugat-európai. Ami az ízeket illeti, abban Amerika nekünk nem jó példa, mert amit onnan rendeltünk, az a mi ízvilágunknak kicsit édes volt. Mi azokat a töltelékeket nagyon átalakítva vagy egyáltalán nem használjuk. Viszont a csokoládé külalakját illetően a szárnyaló és gyönyörű technikák nagyon sokszor az Egyesült Államokból jutnak el hozzánk.

Ferenc: Ebben Amerika valószínűleg lehagyta Franciaországot.

Zsuzsa: Spanyolországban vannak még híres csokoládékészítők, akik gyakorlatilag csak az oktatással foglalkoznak. Egy előnye biztosan volt a Covidnak. Nyilván nem tudok elmenni minden nap Madridba vagy Párizsba tanulni. Viszont mivel ott sem lehetett élő oktatást csinálni, ezért sokan rákényszerültek arra, hogy áthelyezzék azt az online térbe.

• A csokoládéik külalakját hogyan alakítják ki, vannak-e művészeti hatásaik?

Zsuzsa: Nagyrészt most már én találom ki, hogy mit és hogyan fogunk készíteni.

Ferenc: Volt már példa arra is, hogy egy budapesti galéria aukciójára készítettünk kollekciót olyan színeket használva, amelyek az adott könyv első oldalán használtak.

Zsuzsa: Erre volt több példa is, amikor egy vevő azt szeretné, hogy valami konkrét dologra hasonlítson a színvilág. Aztán voltak olyan minimalista stílust képviselő bobonjaink, amelyek nekem nagyon tetszettek, de nem voltak annyira kelendőek, ugyanis az emberek a szép színeset szeretik. Elsősorban tehát olyan termékeket állítunk elő, amelyek élénk és vidám színűek, szemet gyönyörködtetőek.

• A külcsín legalább annyira fontos, mint az ízvilág? Fele-fele arányban érvényesek?

Zsuzsa: Igen. A Great Taste Awards eredményhirdetésén a két csillagos erdei gyümölcsös pralinénk értékelésében az állt, hogy legalább annyira ízlett a v zsűrinek, mint amennyire jól esett ránézni. Amikor azt mondom az embereknek, hogy minden pralinénknak más tölteléke van, akkor sokszor meglepődnek, mert azt gondolják, hogy a belseje mindegyiknek ugyanaz, csak a külső változik.

A színeket befolyásolja a töltelék is, próbálunk összhangot találni a kettő között.

Ferenc: Büszkék vagyunk arra, hogy egy csepp tartósítószert sem használunk. A csokoládé általában tartósított terméknek számít, kivéve a kézműves termékeket, amilyen a miénk is. Emiatt a bonbonjaiknak hat hét és öt hónap közötti időtávon őrzik meg a minőségüket.

Zsuzsa: Ezért majdhogynem lehetetlen bekerülnünk az üzletláncokba, hiszen hat hetes lejárati idejű termékeket sehol sem fogadnak. Ezért alakítottuk ki az öt hónapos bonbonokat, amelyekben nincs gyümölcsös összetevő.

Ferenc: Büszkék vagyunk arra is, hogy a mi műhelyünkben még egy csepp aromát vagy pálmaolajat sem használtunk. Utóbbi egyes csokoládékrémekben 51 %-ot tesz ki. A mi mogyorós csokoládékrémünk viszont egyszerűen mogyoróból és csokoládéból áll.

• Nem az aktív korszakuk eleje óta foglalkoznak csokoládékkal, hanem később váltottak. Mennyire volt nehéz ezt meglépni?

Zsuzsa: Nehéz volt, hiszen ez teljesen más ahhoz képest, amit eddig csináltunk, én közgazdász vagyok.

Ferenc: Tudatosan döntöttünk. Korábban csak belsőépítészettel foglalkoztunk, 27 évet dolgoztunk így együtt. Most is közösen csináljuk, én felelek az értékesítésért, a feleségem pedig a készítésért.

Zsuzsa: Nem ismertük a piacot, és ráadásul a Covid előtt öt hónappal kezdtük el a vállalkozást, tehát ezért sem volt könnyű menet. A tavaly karácsonyi időszak alatt azon aggódtan, hogy nehogy valaki koronavírusos legyen közülünk, mert akkor vége lett volna.

• Ha már a járványról beszélünk, akkor ugyebár importálniuk kell a nyersanyagokat. Mennyire volt nehéz ezt fenntartani? Nem okozott fennakadásokat a Covid?

Zsuzsa: Semmilyen téren nem volt leállás, Nyugat-Európából rendeljük az alapanyagokat.

Ferenc: Olyan cégekkel dolgozunk, akiknek komoly hátterük van. A komáromi üzletünk sem állt le, szinte végig nyitva tarthattunk. A budapesti boltunkban jobban megéreztük a korlátozásokat, ugyanis nem voltak turisták a városban.

• Gyakorlatilag két piac határán működnek, hiszen fizikálisan is az országhatár mellett végzik a tevékenységüket.

Ferenc: Ki is használjuk ezt a pozíciónkat, és egyformán látjuk el a szlovák és a magyar piacot, illetve ugyanúgy ismerjük is őket. Magyarországon kicsit jobb a céges ajándékpiac, Szlovákiában viszont erősebb a magánszemélyek vásárlókedve és kevésbé árérzékenyek.

• Ha már a földrajznál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a szlovákiai magyar közbeszédben gyakori téma a dél-szlovákiai régió alulfejlettsége, gazdasági gondjai. Ez érződik valamennyire az Önök vállalkozásában?

Ferenc: Nem.

Mi egy prémium szegmensben dolgozunk, s ezen a téren egy vidéki kisvárosból is jó pozíciókat lehet elérni.

Ezt a sikerek is bizonyítják. Komáromból többet kell utaznunk ehhez, ez igaz, nem vagyunk annyira helyben, mintha Pozsonyban vagy Budapesten élnénk. Viszont ez az e-shopnál nem jelent semmi hátrányt.

• Milyen terveket és elképzeléseket szeretnének megvalósítani a közeljövőben?

Zsuzsa: A mi fő termékünk a praliné, ebben tudunk újat mutatni. A szállíthatóságot is szeretnénk fejleszteni, mivel a csokoládé egy nagyon kényes termék. Aztán manapság nagy jelszavaknak számítanak a „paleo“ vagy a „vegán“, lehet ebbe az irányba is teszünk lépéseket. Magasabb szintre szeretnénk emelni a cukormentes termékeket is azért, hogy a cukorbetegek is tudják fogyasztani a bonbonokat. Vannak olyan külföldi piacok is, ahova még szeretnénk bejutni.

Ferenc: További cél számunkra a céges ajándékok fejlesztése. Széles a portfóliónk, tízfajta válogatást kínálunk, de van száz darabból álló is. A csokoládé jól funkcionál ajándékként, s a vállalatok ezt ki is használják. Tavaly 19 országba szállítottunk a termékeinkből, köztük Ausztráliába és Amerikába is.

Most készül a csokoládénk a Mount Everestre, a Kilimandzsárón már járt is.

• Az Everestet hogyan kell elképzelni? Valaki felviszi és megeszi?

Ferenc: Igen, de legalábbis lefényképezi.

Zsuzsa: Van egy olyan vásárlónk, aki a Maldív-szigetekre jár búvárkodni és mondta, hogy le fogja vinni a dobozt a víz alá, majd lefotózza, majd ezt meg is tette.

• Mennyire szeretnék a céget családi vállalkozássá fejleszteni?

Ferenc: Mind a két gyermekünk érdeklődik, de egészen máshol, multicégeknél dolgoznak. Nálunk főleg a marketingmunkában vesznek részt.

Zsuzsa: Jobban érdekli őket annál, mint ahogyan azt az elején gondoltuk volna. A kezdeteknél is kivették a részüket. Régóta készítek bonbonokat. Amikor színeseket kezdtem el gyártani, a gyerekek mondták, hogy ebből többet kéne kihozni és meg kéne mutatni.

Ferenc: Sőt Zsuzsi egyiküktől kapta ajándékba az első csokoládé-workshopot.

Zsuzsa: A Covid legelső időszakában a magyarországi piacot egy az egyben a gyerekek látták el.