A kitelepítésre emlékeztek a Garam mentén is

A református egyházközség, a nagykálnai önkormányzat és a helyi egyházi gimnázium szervezte rendezvényen részt vett Erdélyi Géza szlovákiai és Bölcskei Gusztáv magyarországi református püspök, Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke és Balog Zoltán, a magyarországi Fidesz parlamenti képviselője, valamint legalább 150 magyarországi vendég, akiknek többsége közvetve vagy közvetlenül érintettje az 1947-es eseményeknek.

A református templom épületében felavatták azt a márványtáblát, melyen a többi közt ezek a bibliai sorok is szerepelnek: „Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd gyalázatunkat! Örökségünk bitrolókra szállt, házunk idegenekre”.

Az emléktábla nemcsak a Garam mente és Léva környékének hatvan évvel ezelőtti tragédiájára emlékeztet, de mind a 90 ezer kitelepített felvidéki magyarra és a szeretteiktől elszakítottak fájdalmára. Kassai Gyula lévai református lelkész elmondta, nem azért került a tábla a templom falain belülre, hogy elrejtsék, de mindenképpen meg akarták védeni a vandáloktól, a rongálóktól, azoktól, akiket provokálhat ez a téma.

A táblát Erdélyi Géza leplezte le, s beszédében megemlékezett azokról az időkről, amikor szétvagdalták a testvéri, baráti, családi szálakat, elmetszették az éltető gyökereket, az emberek földönfutók lettek igaztalanul. Mindezekről „mi tudunk, de nagyon sokan nem tudnak”, s ez semmiképpen sem vád, csak ténymegállapítás és helyzetjelentés 2007-ből.

Bölcskei Gusztáv a szentírást idézve hangsúlyozta: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek”. A püspök szerint lehet vitatkozni az efféle nagy szavakról, de nem lehet kikerülni azokat, csak ideig-óráig lehet úgy tenni, mintha nem lennének fontosak. Igenis néven kell nevezni a bűnt és a gyalázatot, szembe kell nézni a nehéz, bántó, nyomasztó kérdésekkel.

Balog Zoltán is felidézte azt a kort, amikor a „népek vezetőinek rendelt felelősök felelőtlenek” voltak, de figyelmeztetett: nincs olyan, hogy a magyarok, szlovákok, románok csinálták, csak rossz politika és egyéni felelősség van. Valamennyi szónok reményét fejezte ki: lesz olyan generáció, amely szlovák részről is kimondja, hogy őket is „bántja, megalázza, gyalázza”, ami hatvan évvel ezelőtt történt. Duray Miklós hangsúlyozta, „vigyázni kell, hogy a megbocsátás igen, de a feledés gyengesége ne uralkodjon el rajtunk”. Mint megjegyezte, különös helyzet állt elő 2007-ben, hiszen a szlovák parlament nemrég úgy „élesztette fel” a Beneš-dekrétumokat, hogy tulajdonképpen megerősítette az érvényességüket. A kitelepítettek nevében Németh Norbert csányoszrói lelkész beszélt, akinek nagyapját Kisóvárról vitték Baranyába, és „az új otthonban nem volt olyan nap, amikor ne lett volna szó a szülőföldről”.