A két ország elnöke már megállapodott egymással

Arról, hogy a Királyhelmectől alig 10 kilométerre található Ágcsernyő (Čierna) és a kárpátaljai Tiszasalamon (Solomonovo) között 2011 végig új átkelő épül, Ivan Gašparovič szlovák és Viktor Juscsenko ukrán államelnök 2007 októberében írt alá megállapodást, s a tervezetet már a szlovák kormány is jóváhagyta. A két szomszédos ország mintegy 97 kilométeres határszakaszán jelenleg mindössze két ponton – Ubljánál és Felsőnémetinél – lehet az Európai Unió és a Schengenen kívüli övezet között személygépkocsival, teherautóval és kamionnal közlekedni. Ha megépülne Szlovákia harmadik ilyen jellegű átkelője, az vélhetően nemcsak a két határ menti községben élők mindennapjaira volna nagy hatással, hanem az egész régió kereskedelmét és gazdasági fejlődését is kedvezően befolyásolná. Jámbor László, Ágcsernyő polgármestere lapunknak elmondta, az itteni átkelő építésének terve az elmúlt 10-15 évben többször napirendre került, ám a beruházás megvalósítása érdekében eddig nem sok konkrét intézkedés történt. Néhány évvel ezelőtt az állami szervek mintegy 15-20 hektáros területet vásároltak meg a községtől, hogy azon épüljön fel a majdani átkelő. 2005-ben arról érkeztek hírek, hogy az itteni beruházás megvalósítására a Dzurinda-kormány több mint 130 millió koronát fordítana. A falu első embere elárulta, eddig az új szolvák–ukrán határátkelő kialakításának tervéről semmiféle hivatalos értesítést sem kapott.

A négyszázhetvenöt lélekszámú Ágcsernyő lakosainak többsége – a polgármester elmondása szerint – támogatja a határátkelő megépítésének tervét. A településen sok az állástalan, a legtöbb embert (huszonötöt-harmincat) a községi hivatal foglalkoztatja, a helyi alapiskola az alacsony diáklétszám miatt évről évre a megmaradásért küzd, és az óvoda épületét is tatarozni kellene. Az átkelővel kapcsolatos elképzelések megvalósításához azonban több, eddig tisztázatlan kérdést is meg kell oldani. A határ menti földek egy része községi tulajdonban van. Ezeknek és a magánkézben lévő, valamint az úrbéri társaságok által birtokolt parcellák felvásárlásának részleteiről minél előbb tárgyalni kellene a potenciális vevőkkel. Ahhoz, hogy később zavartalanul működhessen a határátkelő, nemcsak Ágcsernyő és Tiszasalamon között szükséges utat építeni. A helyiek értelemszerűen nem szeretnék, ha a kamion- és személygépkocsi-forgalom a község útjain haladna keresztül, ám a probléma megoldását nem az jelenti, hogy a megnövekedett forgalmat a már most is katasztrofális állapotban lévő környező utak valamelyikére terelik át. Ezt a kérdést csak egy komplex, az egész régió közlekedését érintő, átfogó tervezet kidolgozásával és megvalósításával lehet majd kezelni. Jámbor László szerint ugyanilyen fontos, hogy az állami szervek a határátkelő majdani megnyitása után is garantálni tudják a környéken élők biztonságát, a cigaretta- és embercsempészet ugyanis ezen a tájon nemcsak az újságok rendőrségi rovatából ismert fogalmak. Ágcsernyő polgármestere az átkelő építésével kapcsolatban nemrégiben telefonon kért tájékoztatást ukrajnai kollégájától, ám erről a tiszasalamoni községi hivatalban sem tudtak részleteket elárulni. A szomszédos falvak vezetői megállapodtak, hogy az ügyről hamarosan személyesen is tárgyalnak majd.

Az Ungvártól 27 kilométerre fekvő Tiszasalamonnak ezernégyszáz lakosa van, ebből csaknem ezer magyar nemzetiségű. A község határában létesített Kárpátaljai Szabad Gazdasági Övezetbe az utóbbi években több külföldi vállalat települt, így míg a térség többi településén gondot jelent az elhelyezkedés, itt szinte teljes a foglalkoztatottság.

Tervekből eddig sem volt hiány

Bodrogköz és az Ung-vidék gazdasági életének fellendítésére az elmúlt években különböző, helyenként hajmeresztőnek tűnő tervek születtek. Volt, aki repülőteret akart építeni Kis- és Nagykövesd között, volt, aki kikötőt szándékozott nyitni a Bodrog folyón. Mások perlitet bányásztak volna a Tokaj-hegyaljai borvidék tőszomszédságában, s ezt a területet egyesek még arra is alkalmasnak vélték, hogy itt épüljön meg az ország legnagyobb széntüzelésű hőerőműve. A tervezőasztalon (sem) létező ipari parkokkal pedig mostanra már nemcsak Tiszát, Bodrogot és Latorcát, hanem talán már Dunát is lehetne rekeszteni az ország keleti régióiban, ha a folyó, kilépve medréből, időközben errefelé vette volna az irányt. Tény azonban, hogy ezekből az elképzelésekből – szerencsére vagy sajnos – eddig semmi sem valósult meg. (leczo)