A kassai polgárokat valóban nem érdeklik a közügyek?

Kassa. Október harmadik hete a megyei önkormányzat és a helyi demokrácia jegyében telt Kassán. Illetve csak telt volna. Az emberek érdeklődése enyhén szólva gyérnek volt mondható.

Pedig az akciók célja az volt, hogy közelebb hozza a polgárokat a közélethez és a megyei ügyekhez, javítsa a kölcsönös kommunikációt, növelje a polgárok érdeklődését. A sikertelenségnek számos kiváltó oka lehetett.

Az első bűnös

lehetne az, aki az akciónak nevet adott. A rendezvénysorozat, mely Európa számos országában honos, a „Helyi demokrácia európai hete” hangzatos címet viseli. Röpke közvélemény-kutatásom során tíz próbálkozóból egy sem találta el, vajon mit is jelenthet ez a fogalom, és milyen rendezvények tartoznak hozzá. Pedig ha a „megyeháza nyílt napja” vagy „nyílt hete” címet használták volna, az átlagpolgár megérti: bemerészkedhet a megyeközpontba és a megye által fenntartott más intézményekbe – könyvtárba, múzeumba, bábszínházba például –, és bekukkanthat működésük kulisszatitkaiba.

A második bűnös

lehetett a rosszul megválasztott időpont, hiszen a Miklós-börtön rekonstrukciós tervei, a bábszínház műhelyeinek megtekintése, a megyeháza körbejárása mind-mind délelőtti vagy kora délutáni programok voltak egy átlagos hétköznapon, így talán nem is akkora csoda, hogy csak a hírvadászaton lévő újságírók jelentek meg egy-egy helyszínen. A nyugdíjasoknak, kisgyermekes anyukáknak, betegszabadságukat töltőknek ugyan felróható, hogy nem érdeklődnek eléggé a közügyek iránt, ám a lakosság nagy része mégis munkával lopja a napot ilyenkor.

A harmadik bűnös

lehetett a kelleténél kevésbé meggyőző propagálás is. A megye honlapján természetesen szerepelt a kínálat, ám ott sem kiemelt, a figyelem felkeltő helyen, csak a megyei hírek között. A felmérések szerint a városlakók többsége a városi információs központ honlapját látogatja leggyakrabban, és ott általában naprakész információk várják a kassai rendezvényekről, ám a városi közügyekbe betekintést nyújtó akciók valahogy lemaradtak innen. Segíthetett volna az érdeklődés felkeltésében néhány óriásplakát is az egyes intézmények közelében, és a főutca számos szórólap-osztogatója nyilván a megyei nyílt hét kínálatát sem vonakodott volna az emberek markába nyomni.

A negyedik bűnös

tán valóban az átlagos városlakó volt, aki nem érdeklődik a megyei közügyek iránt. Pedig megtudhatta volna például, milyen épületfelújítást terveznek a Miklós-börtön környékén, hogyan akarják rendbehozni a hajdani kassai hóhér lakását, milyen belülről a megyeháza legszebb terme, miként lehet uniós támogatásért pályázni, vagy milyen vidékfejlesztési tervek vannak a jövőre nézve. A szakemberek felkészülten várták a közönséget, de meg kellett elégedniük (jobb esetben!) a sajtó néhány képviselőjével, abban reménykedve, hogy a közügyek iránt (talán) érdektelen lakosság legalább utólag értesül Kassa megye ígéretes terveiről.