A kamocsai gyülekezet tagjai k

Kamocsa. Hanván az egyházi fellebbviteli bíróság ítélete után az utolsó szó jogát kihasználva Iliás Tamás református lelkész szót kért, és megköszönte a főtiszteletű uraknak az öt év szolgálat után iránta tanúsított objektivitásukat.

Mi következett még a bírósági ítélet után?

Volt feleségem felé fordultam, és tőle is elbúcsúztam. Sírva köszöntem meg neki a hosszú és fájdalmas másfél évet. Másnap, vasárnap életem legszívszorítóbb istentisztelete volt. A vendég igehirdető arról beszélt, hogy örömmel énekeljünk és dicsőítsük az Urat. Érezni lehetett az gyülekezeten, hogy ez nem az öröm pillanata, és az igehirdetés befejeztével az Úr asztalánál én is mondtam pár igét, életem vezérigéit, a konfirmációs igémet, a teológiára indító igémet, és őszintén elmondtam életem történetét a gyülekezetnek. Délután a mennyezetet bámultam, és a gondnokommal, Korpás Elekkel folytatott beszélgetés után úgy döntöttünk, világi fórumokhoz fordulunk. Egyetlen hely volt, ahol készséggel fogadtak bennünket, a köztársasági elnök irodája. A polgári ügyekkel foglalkozó hivatal vezetője fogadott, végre valaki meghallgatott. Az egyházon belül bárkinek bármit mondhattam, senkit nem érdekelt. Az elnöki hivatalban nem a problémám egyházi, hanem a munkajogi oldalát vizsgálták. Megígérték, hogy a napokban keresni fognak a munkaügyi tárca szakemberei.

Az elnöki hivatalból a kulturális tárca egyházi ügyekkel foglalkozó osztályára ment. Ott hogyan fogadták a panaszait? Egyáltalán volt értelme ennek a pozsonyi útnak?

Az elnöki hivatal tisztviselői egyeztettek azonnali találkozót a kulturális minisztérium egyházi ügyekkel foglalkozó osztályának a vezetőjével. Ján Juran nagyon készséges volt, örömmel fogadott és döbbenten hallgatta, mi a helyzet a református egyházban. Két tanácsot adott. Azt mondta, írjak levelet a püspöknek, amelyben kérem ügyem felülvizsgálását. Ezt a kérelmet április 23-án saját kezűleg vittem be a püspöki hivatalba. Vendéglátóm másik tanácsa az volt, hogy a kamocsai gyülekezet forduljon a református világszövetséghez. Nem látom azonban semmi értelmét, hogy további világi fórumokhoz forduljunk, mert ezen az ügyön és rajtunk segíteni nem fog senki. A világi szféra nem avatkozhat bele az egyház ügyeibe.

A gyülekezet kiáll ön mellett.

Szomorú vagyok, és összetörtek az elmúlt hónapok, napok eseményei, de nem magam felett szomorkodom, hanem mint Isten elhívott szolgája sírok a református egyház felett, mint ama bizonyos próféta ama bizonyos város felett. Hiszem és vallom, hogy ez nem a református egyház! Ezeknek a dolgoknak semmi köze Kálvin János tanaihoz. Elsősorban emiatt vagyok elkeseredve. A kamocsai gyülekezetre mindenben számíthatok, szállást és munkalehetőséget is felajánlottak. Nemcsak a helyiek, hanem a tágabb régióban élők is.

Kapott visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy nem csak az elnöki hivatal, a kulturális minisztérium, hanem a kereskedelmi csatornák segítségét is kérte az elmúlt napokban?

Több visszajelzést is kaptam. Sokan csodálkoztak, hogy ilyesmi valóban megtörténhet – az elvált lelkész azért lakol, mert elhagyta a felesége.