A házastársi vagyonközösség megszűnése

A válás után közös lakásunk fele-fele arányban a volt feleségem és az én tulajdonomba került. Megegyeztünk a lakás eladásában, de ő később visszalépett. Van két felnőtt gyerekünk, ezért ő a pénz háromnegyedére tart igényt. Már sikerült is vevőt találnom, aki biztosított volna számunkra a lakásunk értékének feléért cserelakást, s nekem is kifizette volna a feléért járó összeget. Ekkor a fiamék felajánlottak a részemért 300 ezer koronát, ami az engem illető rész egyharmada. Persze nem fogadtam el, hisz nekem is szükségem van a pénzre, laknom kell valahol. Nem sokkal később vizsgálati fogságban találtam magam, feljelentettek „közeli személy bántalmazásáért”. Bár a vád alaptalan, az én szavam hármukéval szemben mit sem ér. Most ők használják a lakást. Attól tartok, távollétemben sikerül teljesen kisemmizniük. Már azelőtt, hogy letartóztattak volna, majd fél évig nem léphettem be a saját lakásomba, mert akkor is feljelentettek, majd mikor visszavonták a vádat, újra hazaköltöztem, s ez lett a vesztem. Kérdem én, Szlovákiában bántalmazásnak számít, ha az ember igényt tart a vagyon ráeső részére? Miért pont akkor záratnak be, amikor pár nap van csak hátra a lakás eladásáig, s hogy végleg elváljunk egymástól? Szerették volna meghiúsítani az eladást, vagy a távollétemet kihasználva kisemmizni?

Jelige: B. Remény

A házastársi vagyonközösségre vonatkozó szabályozást a Polgári törvénykönyv 143–151 paragrafusai tartalmazza. A házastársi vagyonközösség azt jelenti, hogy a házastársak közös tulajdonát képezi mindaz, amit a házasság ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. A házastársak különvagyonához tartozik a házasságkötéskor már meglévő a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, a személyes használatra vagy munkavégzésre szolgáló vagyontárgy.

A törvény értelmében a házasság megszűnésekor a vagyonközösség is véget ér, és szükségessé válik a közös vagyon megosztása. Amennyiben a volt házastársaknak sikerül megegyezniük, saját belátásuk szerint eloszthatják a vagyont, ha a megegyezés ingatlant (házat, lakást) is érint, akkor írásban kell azt megkötni. Ha nem sikerül megegyezésre jutniuk, bármelyikük bírósághoz fordulhat, és kérheti a vagyonközösség felszámolását. Ebben az esetben a bíróság abból indul ki, hogy a vagyont egyenlő arányban kell elosztani. Ha a válás jogerősségétől számított 3 éven belül nem kerül sor a megegyezésre, és bírósági per sem indult, a törvény szerint kell elosztani a vagyont. Az ingatlanok fele-fele arányban a volt házastársak társtulajdonába kerülnek. Az olyan ingó vagyontárgyak, melyeket kizárólagosan csak az egyik volt házastárs használ, az ő kizárólagos tulajdonába kerülnek, a többi vagyontárgy pedig szintén fele-fele arányban társtulajdonba kerül.

A fent leírt esetben feltételezem, hogy az az eset állt elő, hogy eltelt a válástól számított 3 év, és a szóban forgó lakás a volt házastársak társtulajdonába került, egyenlő arányban. Ha sor kerül a lakás eladásra, a vételárat egyenlő arányban kell elosztani, hiszen egyenlő arányban voltak a lakás tulajdonosai. Az az érvelés, hogy a volt feleségnek több jár, mert vele fognak lakni a felnőtt gyerekek, jogilag nem állja meg a helyét, morális szempontból viszont indokolt lehet ez az igény. Ha az eladásra nem kerül sor, és csak az egyik társtulajdonos használja a szóban forgó lakást, akkor a másik társtulajdonos kezdeményezheti a társtulajdon megszüntetését akár bírósági úton is. Esetünkben a társtulajdon megszüntetésnek két lehetséges módja lehet: az egyik társtulajdonos megveszi a másik részét, vagy el kell adni a lakást egy harmadik személynek, és a vételárat meg kell felezni. Kisemmizni semmiképp nem lehet az egyik társtulajdonost sem. Mivel ingatlanról van szó, azt eladni csak írásbeli szerződés alapján lehet, melyen szerepelnie kell minden társtulajdonos hitelesített aláírásának. A társtulajdonos tudta nélkül tehát nem lehet adásvételi szerződést kötni. A tulajdonjogot akkor sem veszítheti el, ha vizsgálati fogságba kerül, vagy jogerősen elítélik a családtagok bántalmazásáért. Az ilyen esetekben zonban előfordulhat, hogy a bíróság korlátozza vagy teljesen megtiltja a lakás használatát a bántalmazónak, aki – bár továbbra is tulajdonos marad – ténylegesen nem használhatja a lakást.

Gulyás Éva ügyvéd, a CLA– Kalligram alapítvány jogelemző csoportjának munkatársa