A harmóniát keresik a kertben

A közelmúltban alapított polgári társulást Gurabi Gergely, Rák Tibor és Szőcs Gábor Quarter Gardeners néven. Az egyelőre háromtagú szervezet tagjai mindnyájan a japánkertek és bonszaiok kedvelői. Úgy vélik, mindenki szereti szépíteni a környezetet maga körül. Van, aki virágoskertet alakít ki, más gyümölcsöst tart fenn, valaki zöldséget termeszt. Hozzájuk a japán kultúra kertművészete, a természethez való viszonyulása áll a legközelebb.

Sikeres kezdet

Szőcs Gábor elárulta, a kertészkedés nem a japánkerttel kezdődött, hanem azzal, hogy Rák Tibor, a keresztapja, már nagyon régen kertészkedik és szinte megfertőzte ezzel a kedvteléssel. Gurabi Gergely Gábor kollégája, akiben ő keltette fel az érdeklődést a kertművészet iránt. A társulást azért hozták létre, hogy különféle rendezvényeket, bemutatókat tudjanak szervezni, hogy népszerűsítsék ezt a kultúrát, bemutassák a kertjüket az érdeklődőknek, valamint megtalálják a környéken azokat, akiket érdekel ez a fajta kertészkedés, hogy tudják segíteni egymást. Az első rendezvényük a XXI. Negyedi Napok keretében szervezett bonszaikiállítás volt, amely nagy örömükre remekül sikerült.

„Helyi kiállításnak indult, de a közösségi oldalaknak köszönhetően egészen Léva, Zselíz, Besztercebánya és Kassa környékéről is érkeztek látogatók, valamint Székesfehérvárról és Budapestről is. Nemcsak meg lehetett nézni a bonszaiokat, hanem azok kialakításáról Rácz György szakmai előadásán is részt vehettek a látogatók, illetve feltehették kérdéseiket, tanácsot kérhettek”

– mondta el Gergely.

Japánkertek Negyeden

A három negyedi kertész közül Szőcs Gábor udvarán beszélgettünk a tevékenységükről. Ámulatba ejtő az a bujaság, ami a kertjét jellemzi. Gábor kilenc évvel ezelőtt kezdte annak kialakítását, de bevallotta, az első két évben a megszokott és nagyon népszerű pázsitot, kővel körbeszórt tuját és néhány virágzó bokrot lehetett látni nála is, amelyek aztán fokozatosan eltűntek és helyükre a japánkertre jellemző növények, bambuszok, fenyők, japán juharok kerültek.

„A pázsit praktikus, de túlságosan steril, nincs benne meg az a természetesség és harmónia, ami a japánkertekre jellemző. Igaz, hogy itt még focizni sem lehet és a kutya sem szaladgálhat bármerre, de az említett, mifelénk divatos udvarokra nem jellemző, hogy különböző méretű fák, kisebb-nagyobb bokrok, fűfélék vannak. A japánkertben sokkal több a lehetőség. Alapja a kő, a víz és a növényzet, utóbbi a legutolsó helyen van a fontossági sorrendben. A kő a maradandóság, az örökkévalóság szimbóluma. A víz megjelenítésére sok lehetőség van. A zen kertekben az apró kavics és az abba húzott hullámok jelképezik a vizet, de vannak kőből készült szárazpatakok is. Ha mégis megjelenik a víz, elég belőle néhány liter, mert a hangja a lényeges, vagyis hogy csöpögjön, csobogjon”

– részletezte Gábor. Mindhármuk kertjében megtalálható egy-egy többtonnás kő, amelynek helyét nagy alapossággal választottak ki. Mint mondták, előfordul, hogy nagyon sokszor elforgatják, megmozdítják, míg a végleges helyére kerül, mert minden szögből más a formája, időbe telik, mire megelégednek a látvánnyal. Hangsúlyozták, az a fontos, hogy természetes hatást keltsen, úgy nézzen ki, mintha az a kő már évezredek óta ott lenne.

A japánkert előnyei

A japánkertekről Gergely szerint általánosságban elmondható, hogy nagyon kellemes a klímájuk, a legnagyobb forróságokban is érezhetően hűvösebb van ott, mint máshol, jobb a páratartalom, a levegő minősége, télen ugyanakkor kevésbé van hideg. A biodiverzitás miatt saját ökoszisztéma alakul ki az ilyen kertekben. Minden, ami ott megterem, helyben marad, például a lehulló leveleket beledolgozzák a földbe. A japánkertre jellemző növények szinte mindegyike zöld színű.

„A harmóniát és a nyugalmat a zöld különféle árnyalataival jelenítjük meg, elvétve kerül bele bordó. Az alapnövények a fűfélék, a japán juharok, amelyek bírják az itteni éghajlatot, továbbá a bambuszfélék, páfrányok, rododendronok, árnyékliliomok, formázott fenyők. Ezek többnyire árnyékkedvelő növények, így a legnagyobb kihívást nálunk az jelenti, hogy időnként rendkívül nagy a forróság, gyakran kell locsolni, párásítani, ami sok munkával jár. A forróság nem kedvez a mohának sem, pedig az is a japánkertek egyik jellegzetessége, sok helyen kizárólag az képezi az aljnövényzetet. A növények formázása és tápozása is időbe telik, ezért általában naponta van tennivaló a kertben”

– magyarázta Gábor. Rák Tibor nyugdíjasként szintén minden nap talál feladatot a kertjében. Mint mondta, ez ad igazán értelmet az életének, nem is szeret elmenni otthonról hosszabb időre, nem szívesen bízza másra még a locsolást sem.

Kikapcsolódás

A növények csoportos ültetése, a járdák, lépőkövek átgondolt kialakítása, a kanyargó formák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy harmonikusan érezzük magunkat a japánkertben. Nincsenek párhuzamos, derékszögű vonalak, a kertészek arra törekszenek, hogy a kert úgy nézzen ki, mintha már évszázadok óta ott lenne és az összes növény magától nőtt volna. A japánkertnek három típusa van, a szárazkert, a zen kert és a teakert. Az utóbbi kialakítását tűzte ki célul Gábor is.

„A teakertet kimondottan sűrű növényzet és árnyékkedvelő aljnövényzet jellemzi, ahol a teaszertartásokat kis teaházban végzik. A szárazkertek a több napsütést kedvelik, a főszerepet a kő és a vízimitáció játssza, a zen kertekben pedig a tó van a központi helyen és aköré ültetik a növényeket. A teakert a maga titokzatosságával a szívem csücske, tele van rejtettséggel, nem lehet átlátni, mindig meglepetés, hogy mi van a bokrok és fák mögött”

– árulta el. Mindhárman egyetértettek abban, hogy aki a kertészkedésnek ezt a fajtáját választja, annak valamennyire változik a mentalitása, a személyisége is. Elmondásuk alapján alázatra, türelemre, nyugalomra tanítja őket ez a tevékenység.

„Mindig van mit várni, megfigyelni, hogyan növekszik egy fa, hogyan alakul a következő tavaszra, hol hoz rügyet, ez nagyon tud érdekelni. Régebben mindent azonnal akartam, de a bonszaiok és növények között sokkal türelmesebbé váltam”

– véli Gábor, akinek a kertjében központi helyet foglal el az úgynevezett gondolkodókő, amely szintén a japánkertek tipikus eleme. Arra szolgál, hogy a kertben járva megálljunk, körülnézzünk és eldöntsük, merre haladunk tovább, ahogy az életben is tanácsos időnként.

Kültéri bonszaiok

A három negyedi kertész bonszaiokkal is foglalkozik, amelyek szerves részei a kertnek. Szinte kizárólag kültéri bonszai található náluk, amelyek többnyire télen is kint maradhatnak, csak a kemény fagyoktól kell megvédeni azokat. Mint mondták, az utóbbi években az enyhe telek miatt elég volt letenni a földre, szorosan egymás mellé és a biztonság kedvéért mulccsal betakarni, de a -5/-7 fokos hideg nem tesz kárt bennük. Az erős szél és a hajnali leszálló hideg nagyobb veszélyt jelent számukra, ezért tanácsos betakarni mindet kedvezőtlen időjárás esetén. Gergely szerint a legfontosabb a bonszaiok nevelésénél, hogy egyensúlyt tartsanak a lomb és a gyökérzet között, az energiaelosztáson van a hangsúly, vagyis, hogy a gyökérzet bírja táplálni a lombot és az új növekedési időszakban tudjon hajtásokat, rügyeket hozni.

„Mivel ezek a kis fák tálban nevelkednek, előfordulhat, hogy a gyökérzet annyira megnő, hogy nem fér el a tálban. Ilyenkor felborul a harmónia a lomb és a gyökérzet között, a növény nem tud tovább fejlődni, nem hoz hajtást. Átültetéskor nagyon fontos, hogy levágjuk, megritkítsuk a gyökérzetet, mert akkor lesz igazán egészséges és ellenálló a fa, ha a gyökere egészséges. Bizonyos időközönként ki kell fésülni a gyökereit és át kell ültetni, általában ugyanabba vagy kisebb tálba, szinte csak egy lapátnyi földbe”

– magyarázta.

A minifák alakját drótozással alakítják, hogy a kis fácskák minél inkább hasonlítsanak a nagy és öreg társaikra. A felvetésre, hogy ez mennyire durva beavatkozás, Tibor úgy válaszolt, hogy ha például egy almafa bonszai termést hoz, akkor nyilvánvalóan nem érzi rosszul magát az alakítás ellenére. Ebben is törekedni kell a harmóniára, vagyis nem szabad erőszakosan alakítani a fát, csak amennyire engedi, illetve olyan tápoldatokat kap, amelyeket a természetben nem kapna.