A felújítást követően látogatható lesz a komáromi erőd padlástere

Az Újvár roppant méretekkel büszkélkedő laktanyája déli szárnyának vége egyelőre még nem nyújt túlságosan felemelő látványt. A manzárdtetőről ugyan már eltűntek az azbesztpalák, a viharvert állványzaton és homlokzaton azonban még nem látszanak a felújítási munkák. Viszont ahogy minden történeti épület renovációjánál, úgy most is alkalom nyílt arra, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg az egyik legfontosabb komáromi műemlékkel kapcsolatban, még ha a tetőtérbe most nem is jutottunk fel.

200 éves tetőszerkezet

A tetőszerkezet faanyagának egy része minden bizonnyal még az 1810-es évekből származhat. „Sok helyen látszanak a korabeli ácsok jelei. Valahol egy, máshol több X egymás mellett, amelyekkel azt jelölték, hogy melyik ács melyik részt csinálta, s az hova illeszkedikˮ – mondta lapunknak a helyszínen Ozimy Andrej muzeológus, a komáromi műemlékeket kezelő Pro Castello Comaromiensi igazgatója. Hozzátette, világosan meg lehet határozni, hogy mely részeken alakítottak a tetőn a szovjet, majd a szlovák katonák. Előbbiek a padláson is otthagyták a felirataikat: cirill betűkkel számos személy- és településnevet írtak fel a vakolattal borított falrészekre. Egy-egy gerenda hossza a tíz métert is eléri – ezeknek egy része lehetséges, hogy egészen Erdélyből származik. „Sajnos olyan tárgyakat, amelyek adott esetben a Monarchiához kötődnének, nem találtunk. Azok már régen eltűntek, ha voltak egyáltalánˮ – mondta Ozimy.

Hadászati szerep?

Sok kérdés továbbra is megválaszolatlan a vár kapcsán. „Szükség esetén állítólag fel tudtak vontatni a padlásra ágyúkat is, mivel maga az épület magasabb a várfalnál, így onnan messzire lehetett lőni. Azt sajnos nem tudjuk, hogy miként tudták volna oda felvinni a haditechnikát, mivel csak egy feljáró van, az is lépcsőkből áll. Viszont ahogy építkeztek, lehet rájöttek, hogy ez még sem szükséges, s ejtették a tervüket – boncolgatta a témát Ozimy, aki a padlástér hadászati kihasználásáról, sőt, a tetőtér mozgathatóságáról Holéczy Mihály evangélikus lelkész 1821-es keltezésű leírására hivatkozik. A vonatkozó szövegrész ekképp hangzik:: „[A kaszárnya] fala magassággal a bástyákat meghaladja, mivel a vár földe magasabb a külsőnél; teteje pedig el osztott táblákból áll és sróffal vágynak oda erősítve. Szükség’ óráján az egész tető leszedettetik, ez által a gyú-ladástól megmentetik, sőt ágyúk vonattatnak rája, ágyúzó hely válik belőle; s mivel, mint mondám magasabb a bástyáknál valamivel, a bástyákról okádtató tűz felett más tüzet okád, és így egyszerre kétszerezett ágyúzás foly. Rettenetességét képzelheted.ˮ

Rossz állapotban volt

Eredetileg cserép fedte az épületet, majd ezt váltotta fel az azbesztpala, amely az utóbbi évtizedben már nagymértékben széttöredezett. Az esővíz egyre könnyebben talált utat magának egészen a földszintig, elkorhasztva az útjába kerülő fagerendákat és -léceket, s eközben persze a falakat sem kímélte. A felújítás szükségessége nem volt kérdéses.

A laktanya tetőszerkezetének javítása még 2014-ben elkezdődött – mostanáig a konstrukció kétharmada készült el, ami mintegy 2,5 millió euróba került. Idén márciusban tudtak hozzálátni a megmaradt 80–90 méter hosszú szakasznak, amelyre a város 565 ezer eurót kapott a kulturális minisztériumtól, amelyhez 50 ezer eurónyi önrészt kellett hozzáraknia. A kivitelezőnek hat hónapja van a munkálatok elvégzésére.

Bejárható lesz a padlás

A padlásra az érdeklődők eddig csak a tető első szakaszának felújítását követően nézhettek fel, az azonban kivételes alkalomnak minősült. Hamarosan azonban ezt az épületrészt is megnyitják a nyilvánosság számára. „A javítás után egy fából készült járdát is kialakítunk a padlástérben, így a turistákat ezen a részen is át tudjuk majd vezetni. Egyrészt a padlást tekinthetik meg, másrészt egy fényképkiállítást is berendezünk majd a számukraˮ – árulta el Ozimy Andrej.

Idén talán még nem, de egy másik beruházásnak köszönhetően jövőre biztosan elkészül az erőd fogadóirodája is, amely közvetlenül a Lipót-kapu mögött kap helyet – vagyis az érdeklődők az eddigiekhez képest sokkal könnyebben és egyértelműbben juthatnak be a komáromi műemlékbe.