A Felső-Bodrogköz ősi templomai

A római katolikus templommal szemben magasodik a mai zeneiskola. Egykor, a 16. század végén, a Perényi-féle vár köveiből itt épült meg először a Nyári-család kúriája. Ez később elpusztult, és a helyén a 17. század közepén, I. Rákóczi György özvegye, Lorántffy Zsuzsánna emeltetett kastélyt, amelyet a korabéli leírás egyenesen „palotának” titulált. Ezt a kúriát később dédunokája, II. Rákóczi Ferenc eladta a premontrei rendnek. Századokig plébániaként szolgált, majd 1888-tól – amikor emeletet építettek rá – állami intézményeknek adott helyet. Külső építészeti jellegét elveszítette, ma már csak a bejárat fölötti címer emlékeztet arra a helyre, ahol a hagyomány szerint Loránffy Zsuzsanna 1660-ban jobblétre szenderült.

Bodrogszög

Kétségtelenül ez az a ma romosan álló épület, amely jelenleg a gát mögött, az ártérben van. Ez a kis templom minden valószínűség szerint a 16. század második feléig szolgálta a római katolikusokat, amikor itt is bekövetkezett a Bodrogközre jellemző váltás – a lakosok reformátusokká váltak, így a templom is az lett. Sorsáról a további századokban jóformán semmit sem tudunk, csupán a 17. század végéről maradt egy híradás arról, hogy van a községben egy elpusztult kálvinista kőtemplom. Valószínű, a kurucháborúk során bekövetkező zaklatások és elnéptelenedés az oka annak, hogy a gyülekezet nem tudott gondoskodni a templom karbantartásáról. Csak a 19. század végén nyílik lehetőség a felújításra – 1895-ben újraépítették, tornyot kapott, kőharanglábat emeltek mellé, és Szent Pál tiszteletére szentelték. Sajnos a felbuzdulás nem tartott sokáig, századunk első felében még csak megvolt viszonylagos épségben a templom, mostanára viszont már megint rommá lett. Csupán ősi falai, a szentélyének boltíve emlékeztet a szebb időkre, amikor a híveknek még volt elég erejük fenntartására.

Bacska

Bacska is régi templomos hely. Az 1332–1337 táján készült lista szerint Benedek és Pál nevű papjai voltak, akik a Szent Máriának szentelt templomban szolgáltak. A szentélyében ma is látható a Guth-Keled nemzetségből származó Báthoryak címere, ami közvetve ugyancsak igazolja ősi eredetét, és egyben utal a kegyúri családra. A hajó fő falai már a 15. században megépültek. A felekezeti váltás 1628 előtt következett be, és a templom református lett. A katolikusok 1715-ben vették vissza ősi templomukat. A 19. században még nem volt tornya, ezért 1891-ben két kő haranglábat építettek mellé. Mai formáját az 1928–929 között végzett felújítás során nyerte el, amikor megépült a torony, és lebontották a két haranglábat. Sajnos a századunkban elvégzett karbantartási munkálatok során nem törekedtek a külső díszítőelemek megőrzésére, ezért a falak ma szegényesek, és csak az alaprajz, valamint a belső tér sejteti az ősi eredetet.

Véke

Már a pápai tizedszedők is templomot találtak Véke községben 1332-1337 között. Mégpedig a mai római katolikus templom elődjét – s ez minden valószínűség szerint tornyos kőtemplom volt, mert 1423-ból ránk maradt erről egy adat. A templomot a 16. század elején valószínűleg felújították, mert 1505-ben Bachkai Miklós erdélyi püspök különféle szent ereklyékkel látta el, és újraszentelte. A hely egyháztörténeti jelentőségét az is bizonyítja, hogy az 1558-ban a szomszédos Zétény várának ostromakor elesett császárhű katonákat abban a templom melletti temetőben hantolták el, amelyet már 1423-ban is említenek. A reformáció hódító hulláma nem sokkal később Vékét is elérte. 1578-ban Vékey Ferenc, aki református hitre tért, elfoglalta a templomot, és átadta a helybéli kálvinista felekezetnek. A templom ezek után 172 évig maradt a reformátusok birtokában. A község fő birtokosa, Ghillányi György még ugyanabban az évben visszavette a római katolikusoknak a templomot, Mária Terézia királynő beleegyezésével. A buzgó katolikus Ghillányi György hozzájárult a templom felújításához és felszerelésének bővítéséhez, sőt azt is elérte, hogy 1755-ben XIV. Benedek pápa teljes búcsút adott a szentegyháznak. A szűknek bizonyuló középkori templomot 1797-1803 között klasszicista stílusban kibővítették, amivel elnyerte ma is látható jellegzetes vonásait. A templomról való gondoskodásban nagy érdeme volt özv. Ghillányiné Péchy Mária Magdolnának és nem utolsó sorban vejének Szirmay Antalnak. A frissen felszentelt templomot november 8-án VII. Piusz pápa hármas teljes búcsúval ajándékozta meg. A templom 1865-ben, a nagy tűzvészben súlyos károkat szenvedett. Művészettörténeti szempontból talán a legfájdalmasabb veszteség az volt, hogy a Felső-Bodrogköz akkor ismert legrégebbi harangja, amelyet még 1314-ben öntöttek Pápán, elolvadt. A helyreállítás költségeinek nagy részét Mailáth Antal állta. Az újabb rendbehozatal 1894-ben volt. Bár a mai templomban már nem találhatók meg a középkori építészeti elemek mint regionális egyháztörténeti műemlék, és nem utolsósorban Szirmay Antal végső nyughelye, becses értékeink közé tartozik.

Zétény

Nem maradtak ránk középkori feljegyzések Zétény római katolikus templomáról. Pedig az építészeti stílusjegyek egyértelműen utalnak arra, hogy a templom legkésőbb a 14. század végéig megépült. Első okiratos említése 1700-ból való, amikor - ellentétben Felső-Bodrogköz számos községével - még katolikus kőtemplomként állt, tehát a reformátusok ebben a községben nem tudtak teret nyerni. Az 1733 után megírt jegyzőkönyvből kiderül, hogy a gótikus templom korábban, valamikor a 17. század végén romossá vált, de felújították. Az építmény 1877-ben nagyobb felújításon ment át. 1898-ban viszont leégett, harangjai is elolvadtak, tehát újabb helyreállítást igényelt, ami gyorsan meg is történt. A legutóbbi alapos felújítás, amely kialakította a templom mai képét, 1937-ben volt. Az egyhajós templom, amelyet Szent István királynak szenteltek, Felső-Bodrogköz értékes építészeti emlékei közé tartozik. Tornya gótikus elemeket mutat, hajóját ugyancsak gótikus pillérek tartják. Boltozata a 17. század végén épült, a többi része a későbbi felújítások eredménye.