A Felemás asszimilációról – Somorján

Ma 19 órakor Kovács Éva Felemás asszimiláció – A kassai zsidóság a két világháború között (1918–1938) című kötetét mutatják be a somorjai Fórum Klubban. Az idén megjelent könyvet Salamon Pál, a budapesti Nyitott Társadalom Archívum igazgatója méltatja. Kovács Évával beszélgettünk.

Hogyan kerül 1986-ban Kassára egy frissen végzett magyarországi szociológus?

Miután elvégeztem az egyetemet, jelentkeztem az akkori akadémiai doktori programra. Mivel a diplomamunkámat a két világháború közötti magyarországi zsidóság társadalmi rétegződéséről írtam, e korszakot valamelyest ismertem már. Ez az ismeret azonban erősen Budapest-központú, a mai fogalmaink szerint „birodalmi” jellegű ismeret volt. Az is feltűnt számomra, hogy a magyar zsidóság története valamiképp szerencsétlen módon követi a változó országhatárokat. Míg az 1918 előtti korszak tanulmányozásakor a történeti Magyarország zsidóságáról esik szó, 1918 után az utódállamokhoz került zsidóságot nem tanulmányozták a történészek – e korszaknál szinte kizárólag csak a kisebbségbe került magyarsággal foglalkoztak. Eredeti tervem az volt, hogy a magyarországi zsidóság „megmagyarosodásának” későbbi, 1918 utáni szétfejlődését három, az utódállamokhoz került városban: Újvidéken, Nagyváradon és Kassán a történeti szociológia eszközeivel tanulmányozzam. Kiderült, Újvidéken és Nagyváradon nincsenek meg a feltételek egy szisztematikus vizsgálathoz. Kassa ehhez képest paradicsomi időtlenségben leledzett ekkoriban. A városi levéltárban barátságosan fogadtak, a megyei levéltár akkori dolgozója, Salamon Pál rengeteget segített.

Milyen eredményekkel végződött a kutatás?

Egyrészt a csodálattal és egyfajta örök lojalitással, melyet a város zsidóságával szemben máig érzek. Másrészt e kutatások tették lehetővé, hogy szokatlanul fiatalon elnyerjem a kandidátusi címet – ennek már akkoriban sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. A kézirat aztán 10 évig hevert az íróasztalfiókban, míg a Fórum Kisebbségkutató Intézet felkarolta az ügyet.