A falusi iskoláknak pluszt kell nyújtani

Karva földrajzi helyét alapvetően meghatározza a különösen impozáns látványt nyújtó Duna, amelynek a hangulatát csak fokozza a Gerecse hegység túlparton látható tömbje. A természet évszakonként változó hangulatai itt egész éves élményt nyújtanak. A Duna-töltésen halad keresztül a Komáromot Párkánnyal összekötő kerékpárút, így szezonban nem kevés külföldi turista is elhalad erre. Az önkormányzat tudatosan fejleszti a falu központjához eső partszakaszt, a középtávú tervek között komoly látogatóközpont kiépítése, illetve a turizmust elősegítő számos egyéb beruházás is szerepel. Ugyanakkor a település pont annyira esik távol a központoktól, hogy az már kényelmetlen legyen. Míg Komárom 30 percnyi autóútra van, addig Párkányig bő 20 percet kell vezetni, tömegközlekedéssel pedig még összetettebb az utazás. Habár mindez nem feltétlenül hangzik borzasztóan, a környék több községében viszont általában kedvezőbbek a közlekedési feltételek, arról nem is beszélve, hogy mit jelenthet egy-egy kisgyerekes családnak az ingázás. A túlparttól nincs teljesen elvágva a falu, a magyarországi Lábatlanra már több éve kishajójárattal lehet átjutni. Van olyan helyi, aki épp a túloldalon vállal munkát.

Mindent a kisgyerekekért
A falu alapiskolája és óvodája már másfél tizede összevontan működik. A két összevont osztályban tanuló alsó tagozatosok jelenleg 11-en, az ovisok 12-en vannak, míg 5 pedagógus és 4 technikai (karbantartó, takarító) alkalmazott végez itt munkát. Az igazgató, Pintér Balogh Stefánia készségesen végigvezet a hangulatosan berendezett épületen, ahol ilyen gyereklétszám mellett nyugodt, családias a légkör. Az óvodával együtt működő alsó tagozatnak szerinte kizárólag az előnyeit élvezik. „Csak áldani tudom ezt az állapotot, mert a gyerekeket, a jövendőbeli kisiskolásainkat pici koruk óta ismerjük. Ez úgy működik, hogy együtt szervezzük a programjainkat, együtt játszunk velük, az ovisokat lehozzuk az iskolába, együtt oldjuk a feladatokat” – fejtegeti. A konyhájuk, amely a kicsiknek egész napos étkeztetést nyújt, a nyugdíjasokra is főz, ami egy további kapcsolatot jelent a falu egészével. Az igazgató szerint 13-14 gyereknél már csak nagyon kevéssel kell az önkormányzatnak hozzájárulni a fenntartáshoz. Az önkormányzat jelenleg évi 24 ezer euróval járul hozzá az intézmény működéséhez. A diákok főleg a búcsi és a muzslai iskolákra mennek tovább felső tagozatra, és a karvaiak tapasztalatai szerint az ottani kollégák kiválónak tartják a gyerekek felkészültségét. Hogy mi lehet ennek a titka? Az iskola és az önkormányzat már évek óta különféle újításokkal próbálkozik mind a pedagógia, mind a fenntartás terén. 

Valami plusz kell
Duka Gábor (független) polgármester arról számolt be nekünk, hogy mintegy 15 éve jöttek rá, a karvai iskolának valami gyermekközpontú pluszt kell kínálnia azért, hogy a szülők ide írassák a kicsiket. 2007-től a budapesti Klebelsberg Kunó Általános Iskola és Gimnázium keretében működő Gyermekek Háza által kidolgozott alternatív módszereket is alkalmazzák, később pedig a részképességi hiányosságokra kifejlesztett Sindelar terápiát is átvették. Emellett helyi szinten úttörőként elkezdték kialakítani a pedagógiai szakszolgálatot is: elsőként logopédus kezdett kijárni hozzájuk, később pszichológust és speciális pedagógust is szereztek. Ezzel párhuzamosan az épületet is fejlesztették az évek során, amely nemcsak teljes felújításon esett át, de a lapostetőre például napelem-rendszert is telepítenek. Összességében tehát jól látszik, hogy az alapjáratú működésen túl Karván minden oldalról próbálkoznak az oktatás színvonalának javításával, amely a helyi kihívások tükrében valóban az intézmény megtartásának egyetlen módja lehet.

A szakoktatás súlya
A Kereskedelmi, Szolgáltatóipari és Vidékfejlesztési Szakközépiskola a faluban található egyik legkomolyabb intézmény, amely 1953-as alapítása óta tölti be ezt a szerepet. Varga Péter igazgató azonnal az iskola egyedi mivoltát emeli ki. „Sajátos helyzetben levő vidéki szakközépiskola vagyunk. Nemcsak Nyitra megyén belül, de Szlovákiában is. Az egyedüli olyan szakoktatási intézmény vagyunk, amely Nyitra megyében magyar nyelven oktat termelői agrárágazatokat, az egész országban pedig kertészeti ágazatokat” – fejtegeti. Jelenleg 30 alkalmazottuk és 160 diákjuk van, amelyből 60 fő hétvégi felnőttképzésben vesz részt. Varga szerint mindez elég már ahhoz, hogy rendben legyen a költségvetésük. Alapvetően a környékbeli járásokból jönnek ide a diákok, de mindig van kelet-szlovákiai tanulójuk is. Az úgynevezett fénykorban még 350-400 diákkal számolhattak, sajnos főleg a rendszerváltást kísérő gazdasági szerkezetváltozás hátrányosan érintette ezt a szakközépiskolát is. Jelenleg 11 szakon kínálnak képzést, két-, három- és négyéves lebontásokban. Több itt oktatott szakmából hiány van ma az országban, így az iskolában úgy látják, a képzésekkel képesek a munkaerőpiac hiányosságait enyhíteni, ami voltaképpen nélkülözhetetlenné teszi a létüket.

Varga Péter a falusi helyszín előnyének tartja, hogy családias, jó hangulatú a közeg, az iskola részéről pedig könnyűszerrel kompenzálják a távolságokat azzal, hogy különböző kulturális rendezvényekre utaztatják a diákokat, de emellett magyarországi és nemzetközi diákcsere-programokban is részt vesznek. 8 és fél hektáron folytatnak saját termelést, amelyből folyamatosan el is tudnak adni, de más szakmák is termelnek hasznot az intézménynek, például az asztalosok kapnak megrendeléseket, idén 50 ezer euró értékben bízták meg őket munkával. Példákat is említ arra, hogy a tehetséges diákok egy-egy szakma csúcsáig is eljuthatnak egyetemi doktori képzéseken azokkal az alapokkal, amelyeket Karván kapnak meg. Nem állnak le a területeik folyamatos műszaki fejlesztésével sem, számos újítás van terítéken a következő időszakban.

Közösen lépni
Az alapiskola és az óvoda fenntartója az önkormányzat, így a viszonyuk magától értetődően már eleve szoros. A szakközépiskola „gazdája” Nyitra megye, ugyanakkor ez az iskola is szerves része a karvai életnek. Fontos kiemelni azt is, hogy a két intézmény valójában 39 helyi munkahelyet is jelent, ami egy-egy bő 700 fős településen komoly szám, függetlenül attól, hogy természetesen nem minden alkalmazott helyi lakos. Kérdésemre, hogy az iskolák megtartása-e a falu legfőbb prioritása, a polgármester magától értetődő választ ad, s szinte felnevet: „Abszolút”. Nem tartja gondnak azt a 24 ezer eurós többletet sem, amit az iskola/óvoda fenntartása jelent, és ezt a feltétlen támogatást Pintér Balogh Stefánia is kulcsfontosságúnak tartja. A jelenlegi helyzetben tehát falun belül semmi sem akadályozza a működést, noha időnként vannak olyan helyi hangok, amelyek tehernek látják a helyi iskola megtartását. Az önkormányzat a község központjának fejlesztésében igyekszik megbízásokat adni pl. a szakközépiskola asztalosainak, de az itteni szakmák jelentette előnyöket a falu igénybe vette a múltban is.
Figyelemre méltó, hogy a két igazgató és a polgármester mennyire egyszerűen fogalmazza meg az iskolák és az óvoda Karván betöltött szerepét. Míg Varga Péter szerint „magát a falut teszik érdekesebbé”, addig Pintér Balogh Stefánia úgy mondja, „van élet a faluban”, az iskolák „bástyák”, s hozzáteszi azt is, hogy nem mindegyik hasonló településen természetes a helyi oktatási intézmény megléte. Duka Gábor mindezzel kapcsolatban arról is beszél, hogy „karvait csak Karván lehet nevelni”, de ezt Pintér Balogh is megemlíti: „aki nem a helyi iskolába jár, az elveszti a gyökereit”. Talán a válaszokból is látszik, hogy egy kis vidéki faluban milyen nagy szerepe van annak, ha a helyi életet általuk „érdekesnek” lehet minősíteni. Ez egyúttal mutathatja azt is, hogy mennyire vékony lehet a határ vonzó és érdektelen, megtartó és elnéptelenedő falu között.