A Duna bal partján is készülnek minőségi borok

Szakmailag kifogástalanul kezelt szép, tiszta nedű Dömötör Ede felvételeiAz elmúlt év őszén az egyes községekben végrehajtott összeírásokat most értékelik, s ha a végeredmény megközelíti is a számunkra kedvező uniós kvótát, e terület jelentős része csupán píron létezik, s amit a valóságban is megtalálhatunk, mára már nagyrészt elöregedett. A Duna mente szőlőültetvényeit valamilyen ismeretlen okból a harmadik minőségi kategóriába sorolták be, pedig ezen a szőlőtájon bizonyítottan magas cukorfokú, szín- és ízvilágban kiváló minőségű borok teremnek, amelyeket Kistapolcsányban, Bazinban és számos más szlovák borüzemben saját fajtaként palackoznak.

VIRT–ALMÁSFÜZITŐ BORTÚRA

Virten immáron huszonegyedik alkalommal rendezték meg azt a borversenyt, amelyen a hazai kis- és nagytermelők mellett évek óta megjelentek a Duna jobb partján élő termelők is Komáromtól egészen Süttőig.

Kovács János a borverseny fő szervezője elmondta, a versenykiírás szerint minden év februárjának utolsó péntekén a felvidéki bormintákat átviszik a magyarországi Almásfüzitőre, majd másnap az összes mintát, kiegészítve azokkal, amelyeket csak itt kívántak bejegyeztetni a versenybe, visszahozzák Virtre. Az almásfüzitői borverseny már felfejlődött arra a színvonalra, amely méltón viselheti a nemzetközi borverseny nevet, mert nem csupán a Duna mente bortájairól, hanem Tokajból és Burgenlandból érdeklődést mutatnak a szőlősgazdák a megmérettetés iránt. Almásfüzitőn megjelent Ausztria magyarországi nagykövete is.

A kezdetekről Kovács János kifejtette, eleinte egy-egy ilyen versenyre összegyűlt 30-40 borminta, amelyek közül mai szemmel nézve több mint a fele hibás volt, ha összehasonlítjuk őket a mostaniakkal, azok a borok a mai versenyen nemhogy érmet, de még oklevelet sem kaphatnának. A mostani borminták között nem található egyetlen színhibás bor sem, mindegyik szakmailag kifogástalanul kezelt szép, tiszta nedű. Természetesen változtak a fajták is, az itt korábban honosak mellett megjelentek a divatos francia szőlők, mint a Souvignen blance, Cabernet Souvignon, Cabernet Fran, Chardoneau, de számos termelő jelentkezett a már termőre fordult Szürkebaráttal is, amely fajták belopták a hazai termelők szívébe magukat, mivel e szép küllemű, gazdag íz- és aromavilággal rendelkező borok magas szintű élvezetet nyújtanak a fogyasztónak. A felsoroltak közül is elterjedtségében kiemelkedik a Chardoneau, amely Franciaországból kiindulva Közép-Európán keresztül ma már Kínában és Japánban is megtalálható, mivel íz- és aromavilága miatt nagyon széles palettájú ételekkel fogyasztható és kedvüket lelik benne a legínyencebbek is.

TĺZEZER HEKTÁR AZ ENYÉSZETÉ

Az előzőek mellett arra is ki kell térni – mondta Kovács János –, hogy a Mátyusföld e déli részének nagyüzemi szinten telepített szőlősei mostanra kiöregedtek, s csak itt, a Marcelháza, Virt, Dunaradvány, Madar, Karva vonalon több mint 300 hektárnyi ültetvény lett az enyészeté. Ezeket a területeket újra kellett volna telepíteni, de tekintettel arra, hogy a múlt század kilencvenes éveinek elején az EU-ban a borok nagyon magas exporttámogatást kaptak, nagy mennyiségű folyóbort hoztak be hozzánk, főleg Spanyolországból és Olaszországból olcsón, aminek az lett az eredménye, hogy a nagy szőlőterületeken gazdálkodó szövetkezeteknek nem érte meg a szőlővel foglalkozni, mivel mindössze 3–4 koronát kaptak egy kilogrammért. A kezelés nélkül maradt szőlők tönkrementek, s a Szlovákiában jegyzett 22 000 hektár lecsökkent mintegy 12 000 hektárra, de ha ezt tovább vetítjük egyedszámokra, akkor a valós szőlőterület ma Szlovákiában nem éri el a 8000 hektárt sem. Ezért érthetetlen – vélekedett a verseny főszervezője –, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium határozatban tiltja be a mustimportot. Szigorított feltételek mellett, de mindenképpen engedélyezni kellene a behozatalt azért, hogy szélesedjék a hazai választék, hogy a gurmanok is megtalálják azokat a fajtákat, amelyek ma hiányoznak a polcokról. A kérdés másik vetülete az, hogy a behozatal versenyhelyzetet teremtene a piacon, ami vélhetően azt eredményezné, hogy a fogyasztók hozzáférhetőbb áron juthatnának minőségi borokhoz, hiszen ha csak a magyarországi borárakkal hasonlítjuk össze a mieinket, a mi boraink itthon mintegy 40%-kal magasabb áron kaphatók, ugyanakkor Magyarország valós szőlőterülete mintegy a tízszerese a szlovákiainak.

A virti borversenyre több mint százötven bormintával jelentkeztek a termelők, Jánky Ferenc doktor, magyarországi borszakértő, a bíráló bizottság egyik elnöke érdeklődésünkre elmondta, az ilyen borversenyeknek az ad különös jelentőséget, hogy egy alulról jövő, hagyományt teremtő kezdeményezésről van szó. Az itt élő gazdák immáron több mint húsz éve a saját örömükre, saját továbbképzésükre vállalják évenként a megmérettetést. A borok értékelését a nyilvánosság és a versenyzők előtt egy külső, pártatlan bíráló bizottság végzi, mely nem helyezéseket oszt, hanem kategóriák szerint minősíti a borokat. Az esemény fő jelentősége nem abban rejlik, hogy ki győz, hanem elsősorban abban, hogy összejön 150–200 borhoz kiválóan értő ember, s megosztják egymással azokat a tapasztalatokat, amelyeket az előző évben saját szőlősükben szereztek. Maga a borverseny egy társadalmi esemény, amelynek ünnepi jellegét csak emeli az a hagyomány, hogy a szőlőtájat elválasztó Duna mindkét partjáról érkeznek érdeklődők, s nem egymás ellenében vetélkednek, hanem együtt gondolkodnak arról, miként javíthatnák termékük minőségét. Természetesen működik a verseny is, mint az esemény mozgató ereje, mégis az őszinteség, a tisztesség és az együttműködés az, ami dominál.

ÚJRATELEPĺTHETŐ TERÜLETEK

Jánky Ferenc, magyar borszakértő Jánky úgy vélekedett, hogy ha a szlovákiai tárgyalók ügyesen sáfárkodtak az akkreditált szőlőterületekkel, akkor az EU képviselői sem kisebb, sem nagyobb kvótát nem határoznak meg a szőlőterületekre, csak azt, amely erre a tevékenységre alkalmas. Az EU-ban mind szőlőből, mint pedig borból túlkínálat van, ezért a csatlakozó országoknál valóban megpróbálják visszaszorítani a területeket, de egyetlen országot sem kényszerítettek arra, hogy a létező szőlőterületeinek nagysága alá menjen. Korlátozzák viszont a szőlőültetésre kiszemelt új területeket, s ezt az egész Unió területére 14 000 hektárban szabták meg, amiből a legjelentősebb kvótát Portugália kapta. Szlovákiában szőlőművelésre alkalmas területek vannak, ezekhez ragaszkodni kellene, kérdés az, hogy az összeírások során ezeket a területeket nyilvántartásba vették-e. Ha igen, akkor e területek önerőből újratelepíthetőek, mivel az EU saját programjaiból csak likvidációra nyújt támogatást, telepítésre viszont nem. Az EU szőlőtelepítési filozófiája érthető, még ha számunkra szokatlan is, mivel nem csupán a gazdasági érdekeket tartja szem előtt, hanem figyelembe veszi az ültetvény tájformáló szerepét is. Egy szépen gondozott szőlőhegy maga is kultúrtáj, ami nem hasonlítható például egy ősborókáshoz, mely védett és érintetlen, a szőlőt a gazdája rendszeresen kezeli. A szőlőültetvény nagyon igényes kultúra, sok kézierőt igényel, odaadást és anyagi ráfordítást is, ezáltal több, mint egyszerű árutermelő közeg és tevékenység. A szőlőtermelésnek ezen a tájon is évszázados hagyománya van, amely alapvetően része az itt élő emberek kultúrájának.

ELTŰNTEK A PARASZTSZŐLŐK

Jánky Ferenc sajnálatosnak mondta azt, hogy az itt korábban termelt hagyományos parasztszőlők eltűn-nek még akkor is, ha az új fajták meghonosodnak a tájban, mert az egyes, e letűnőfélben lévő fajtákat, mint például a mézest, az ezerjót, vagy a sárga zétényit korábban nem véletlenül épp ebben a régióban telepítették a gazdák. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ha a világszerte sikeres fajtákat befogadja ez a vidék és minőséget termel, érdemes foglalkozni velük, mert gazdagítják a választékot, ám a fajta kiválasztása mindig döntő jelentőségű. Ezen a termőtájon az olasz rizling nagyon jól érzi magát, de ugyanez elmondható a rajnai rizlingről vagy a zöld vertelíniről is. A Kárpát-medencének ezen a részén megterem ugyanis a telepített Souvignon és Chardoneau is, jó cukorfokú bort is ad, csak éppen elmarad az éllovas francia vagy olasz borok minőségétől. Magyarországon jelenleg több mint hatvan szőlőfajta telepítését engedélyezik, ami problémákat okoz, mert olyan szőlőtájakra is telepítenek egyes fajtákat, amelyek éppen annak a fajtának nem ideálisak, ami által romlik a bor minősége.

A borversennyel kapcsolatban Jánky doktor elmondta, a versenyre nagyon jó minőségű borokat neveztek be, a vegyes fehérek között is – amik nem csúcsminőségű borok – számos stabil ezüstérmes bort találtak, mint később kiderült, a fajtajellegű fehér- és vörösborok közül több aranyérmet is kiérdemelt.

Az idei hosszúra nyúlt és szokatlanul hideg tél vélhetően nem használt a szőlőültetvényeknek, hiszen a mátyusföldi szőlősgazdák már most is 30–50%-os fagykárokról beszélnek. Reménykedjünk abban, hogy a jövő évi, huszonkettedik virti borversenyen, ha megszorongatott is bennünket a tél, a 2002-es évjárathoz hasonló kiváló minő-ségű borokat kóstolhatunk.