A csehek elfeledett polihisztora

Még szerencse, hogy két kutató, Ladislav Smoljak és Ján Svěrák 1966-ban felfedezték, és azóta is fáradhatatlanul kutatják a mester életművét, újabb és újabb érdekes adatokra bukkanva, és országos mozgalmat generálva.

Nem csak az derült ki eddig, hogy Cimrman az osztrák császár gyerekeinek házitanítója volt, ő trágyázta Csehov cseresznyéskertjét, és ő keresett albérletet Eiffelnek Párizsban a híres torony megtervezésének idejére, hanem az is, hogy a szúnyogok elleni szemüveget, a joghurtot, valamint a villanykörtét is ő találta fel. Ez utóbbit eredetileg róla nevezték el „járovkának”, a mai „žárovka” szó csupán a finomkodó, franciás kiejtés elterjedésének következménye.

A cseh települések 1966 óta versengnek Cimrmanért, több község állítja magáról, hogy náluk született, sok helyütt emléktábla is áll egy-egy állítólagos szülőház falán. Mindez azért van, mert a pontos születési helyet és dátumot – megannyi más életrajzi adattal együtt – sűrű homály fedi, a részeges falusi anyakönyvvezetőnek köszönhetően, aki annak idején meglehetősen bizonytalan kézírással rögzítette az adatokat. Egyes hitetlenek ezért a mester létezését is meg merik kérdőjelezni. Márpedig maga Václav Havel mondta, hogy Jára Cimrman olyannyira létezett, hogy mindannyiunkat túl fog élni. Az sem baj, hogy használható fénykép egyáltalán nem maradt fel a mesterről, a Svěrákék által feldolgozott hagyatékban pedig csak olyan felvételek vannak, ahol Cimrman apácának öltözve rejtőzik üldözői elől, egy bokor mögül lóg ki a kalapja, vagy éppen háttal vezényel egy zenekart. A róla készült egyetlen mellszobrot egy rosszakarója rongálta meg, hangját pedig, nagyoperájának felvételével együtt, véletlenségből letörölték az egyetlen fennmaradt hangszalagról.

A mester életrajzi vonatkozású színdarabjai viszont egyrészt megmaradtak, másrészt Svěrák és Smoljak rekonstruálták őket, és megalapították a Jára Cimrman színházat, amely kizárólag a mester 14 darabját tartja repertoáron, immár harminchat éve. Az első látásra naiv, sőt dilettáns művek iránt akkora az érdeklődés, hogy több közülük mára megérte az ezres szériát, a társulat pedig nemrég ünnepelte a tízezredik előadást. A színház diadalmenetét szintén megörökíti a kiállítás, láthatóak a régi plakátok, színlapok, sőt kritikák is. És persze a híres alapítólevél, amelyben egyebek mellett az áll, hogy a színház nem elsősorban művészi élményszerzés céljából alakult, hanem névadójuk munkásságának bemutatására. Ezért az általuk művelt „éneklés” nem tekinthető éneklésnek, csupán a dalok prezentálásának, a játék pedig azért folyik a műkedvelő társulatok modorában, mert a szereplők többsége nem profi színész, csupán műkedvelő. Az is szerepel a kitételek között, hogy az antik színház elveit követve nőket nem foglalkoztatnak, náluk minden szerepet meglett korú férfiak játszanak.

A Kelet-szlovákiai Galéria Erzsébet utcai kiállítótermében prezentált találmányok önmagukért beszélnek. Látható itt a híres „járovka”, a szétszedhető írószerszám, a bányászlámpával működő motorkerékpár, az elefántok altatására szolgáló injekciós tű, valamint a nagytestű vadállatok fogának kihúzására használatos harapófogó. Egyéb relikviák is megtekinthetők, például az a lőfegyver, amelyet az Afrikába induló Cimrman otthon felejtett, az a kályha, amelyben teljes afrikai naplója elégett, vagy az a fogantyú, melyet tiltakozásul tört le egy tornaeszközből, mert nem akarta, hogy azt az ő zodiákus-jegye alapján „baknak” nevezzék el.

A kassai megnyitón, mint eddig mindenütt, nagy fejtörést okoztak azok a tárgyak, amelyeket a Cimrman-hagyatékban találtak, és amelyekről máig nem derült ki, mire szolgálnak. Ezek mellett stílszerűen egy kérdőjel szerepel immár harminchat éve, és a jövő cimrmanológusaira vár e rejtélyek megoldása.

A kassai tárlat egyébként a négy ország kultúráját bemutató Visegrádi Napok keretében nyílt meg a FORZA ügynökség jóvoltából, a megnyitón pedig a Jára Cimrman Színház egyik színésze, Václav Kotek olvasta fel a mester néhány szerelmes versét. Ezek gyökeresen különböznek a hagyományos szerelmi költészettől, amely az imádott hölgy dicséretén alapszik. Cimrman ezzel ellentétben kedvese hibáit emelte ki, és folyamatos, csíp#s kritikával illette szerelmeit. Talán ezért nem talált magának soha feleséget...

A „Jára Cimrman, világutazó és feltaláló” című kiállítást mindazoknak ajánljuk, akik a cseh tévé képernyőjéről, a videókról, hanghordozókról és librettókból, valamint a mester munkásságát és titkokkal övezett életét bemutató dokumentumfilmből ismerik a nagy cseh polihisztort. Akik pedig eddig nem találkoztak a cimrman-kutatások eredményeivel, talán kedvet kapnak bekapcsolódni a mára már országos mozgalommá duzzadó kutatásokba, és sem a mester zsenialitásában, sem pedig létezésében nem fognak kételkedni.