A Cered–Tajti határátkelőről

A kezdeményezés ígéretesen indult, olyannyira, hogy 1996-ban a határon átívelő út is megépült. A kezdeti lendületnek azonban nyoma se maradt, a sorompók pedig – ritka kivételektől eltekintve – a mai napig zárva maradtak.

Az 1993-as komáromi kormányközi megállapodásban a szlovák fél vállalta az út megépítését, a magyarok pedig azt, hogy fogadóállomást létesítenek a határon. Az út elkészült, a fogadóállomás azonban mind a mai napig nem, és valószínűleg már nem is lesz rá szükség. Legalábbis az a levél erről tanúskodik, amelyet Molnár Gyula, Tajti polgármestere kapott egy évvel ezelőtt a szlovák belügyminisztertől, és amelyben Vladimír Palko kifejtette, egyelőre nem kerül terítékre a Tajti–Cered közötti határátkelő, mert a magyar fél, arra hivatkozva, hogy 2004 májusában a két ország EU-tagállammá válik, nem tartja szükségesnek a határátkelő megnyitását. Arról azonban nem szólt a levél, hogy a csatlakozás után hogyan, és főleg mikortól lehet átkelni majd Tajtinál a határon. A tajti és ceredi házak között mindössze 900 méter a távolság, de amíg a helyzet nem változik, a rokonlátogatóba indulóknak kétszázötven kilométert kell utazniuk, ha látni akarják szeretteiket, hasonlóképpen azoknak a munkásoknak is, akik a határ túloldalán dolgoznak, és épp emiatt hetente csak egyszer járnak haza.

– Tudjuk, hogy a mi térfelünkön van a labda, a szlovák fél teljesítette a határnyitással kapcsolatosan vállalt kötelességét, tehát most nekünk kellene lépni – mondta Czene Árpád, Cered polgármestere. – Mi, a térségben élők szégyelljük ezt a huzavonát, de nem mi tehetünk arról, hogy ez így van. A mielőbbi határnyitás érdekében ezután is megmozgatunk minden követ.

A polgármester szerint Cereden néhányan úgy képzelik, hogy május 1-je után bármikor átballaghatnak Szlovákiába.

– Árpi! – szólította meg a falu első emberét egy hajlott hátú bácsika. – Nem kellene azt a sorompót májusban se lebontatni, úgy megszoktuk már, hogy ott van. De tegyétek magasabb rúdra, mert így nem lehet eljárni alatta!

Tehát terveknek, ötleteknek, humornak nincsenek híján a Medvesalján sem, és minden változás előtt felcsillan a remény, bíznak abban, hogy az új szelek talán új lehetőségeket hoznak a tájnak. Az ott élők ugyanis a határ átjárhatóságában látják a vidék gazdasági fellendülésének lehetőségét, a munkanélküliség enyhítését... Nem alaptalanul, Molnár Gyula polgármester szerint például egy külföldi vállalkozó eddig azért nem létesített üzemet Tajtin, mert határon túli munkaerővel is számol. Cered Nógrád megyében fekszik, a kissé távolabbi Hevesben is úgy gondolják, hogy a Cered–Tajti határátkelőhely megnyitása kedvezően hatna a térség fejlődésére. Földi Gyula, a Heves Megyei Közgyűlés MSZP-s képviselője, Erdőkövesd polgármestere a Cered–Tajti átkelő megnyitása érdekében a magyar miniszterelnöknél lobbizott. A képviselő két évvel ezelőtt ismerkedett meg a tényekkel, és felháborítónak tartja, hogy manapság fél napig utazzon valaki egy olyan közeli faluba, ahonnan a saját portáját is látja.

– A demokratikus rendszerekben, úgy vélem, sokkal lazábban kellene kezelni ezeket a kérdéseket – nyilatkozta lapunknak Földi Gyula. – Többször szóvá tettem ezt a belügyminiszter asszonynak, illetve a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokának, akik minden esetben anyagi okokra hivatkoztak. A napokban úgy fogalmaztam Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hogy Magyarországnak vannak északi határai is, nem csak mindig Erdély felé kellene tekingetni. Elmondtam neki, hogy a Cered–Tajti határátkelő évek óta egy gumicsont. A miniszterelnök szerintem akkor találkozott először ezzel az üggyel, amelyet azonnal továbbított kabinetfőnökének, Katona Tamásnak. Medgyessy támogatásáról biztosított, megígérte, hogy tájékozódik az ügyben, és azt tanácsolta, a témát addig is vitassam meg Lamperth Mónika belügyminiszterrel.

Földi Gyula megjegyezte, még május elseje előtt szeretne találkozni a magyar belügyminiszterrel, és értékelné, ha a megbeszélésen részt vennének az érintett szlovákiai polgármesterek is.