’89, a hihetetlen, a furcsa

V. Judit: Az volt a jó, hogy nem volt munkanélküliség. Viszont nem lehetett külföldre menni, a Nyugat „tabu” volt. A nővérem pionír volt, tele voltunk galambos, szikrás, integető kendős kislányos kitűzőkkel. Május elsején felvonultunk dicsőíteni a munkát, a gyerekek léggömböt kaptak, és már előző nap, a főpróbán gyakorolták az integetést, a boldog, elégedett ifjúság látszatát.

K. Júlia: Amit tudok, azt az iskolában tanultam, és inkább „száraz tananyag-jellegű”. Az idősebbektől hallottam pár történetet arról, hogyan éltek a szocializmusban, és hogy mennyire más most az életünk. Ezek a történetek legtöbbször hihetetlennek, furcsának, meglepőnek tűntek számomra.

G. B.: A rendszer mondta meg, mi helyes, csak a kiválasztott írókat lehetett olvasni. Nem volt nagy választék az üzletekben. A Tuzexban bonykért lehetett vásárolni külföldi árukat. A vallás tiltott volt. A keresztény ember gyermekeit diszkriminálták. Nem juthattak be a főiskolára. A titkosszolgálat figyelte az embereket. A gyerekek pionírok voltak. Az oviban még én is elvtársnőnek hívtam az óvó nénit.

B. Judit: Akkoriban a pedagógusoknak tiltott volt az egyházi esküvő Szlovákiában, ezért a szüleim is Magyarországon házasodtak össze (mivel az édesanyám óvónő). A politikai vezetők néha nevetséges, lehetetlen ígéretekkel, elképzelésekkel álltak elő.

D. János: Én úgy képzelem el, hogy ha akkor valaki igyekezett valami mást csinálni, mint ami a rendszer által helyeselt és követelt volt, akkor egyszerűen eltűnt, megölték, elítélték, bebörtönözték stb.

E. József: Idősebb barátaimtól tudom, hogy őket már mondjuk a 80-as évek elején, amikor annyi évesek voltak, mint most én, a rendőrök gyakran csak az öltözetük és a hajviseletük miatt bevitték. Elnyomó rendszer volt. A lázadók mehettek uránt bányászni Jáchymovba. Hatalmas korrupció és klientelizmus volt. Bármilyen ködös bunkó is volt az ember, ha párttag volt, hatalmas előnyökre tudott szert tenni. A tanárok nem járhattak templomba, ha megtették, elbúcsúzhattak az állásuktól. Nagy visszaélések korszaka volt.

B. Martin: Tudom, a pénz sokkal többet ért, mint manapság, szüleim a pozsonyi vízműveknél 1500-2000 koronát kaptak, s boldogan megéltek belőle 3 gyerekkel. De az a szocialista „kinézet” és az életstílus nagyon nem szimpatikus számomra, mivel nem szeretem a szürke egyhangúságot. A 89-es „bársonyos” forradalomban sok ember vett részt, s örülök neki, hogy meg tudták buktatni a rezsimet.

V. Laura: Igen, hallottam. 1989 előtt a kommunizmus uralta Csehszlovákiát. Némelyek számára ez pozitívumot jelentett, ám a többség elítélte ezt a kort... Hallottam, ám nem igazán érdekel ez a múltbéli helyzet.

Ász: Aki nem támogatta az uralmon lévő rendszert, az osztályellenségnek számított. Elvették az emberektől a földjeiket, házaikat. Nem engedték tanulni a „kulákok” gyerekeit.

B. Ilona: A kommunizmusról, Csehszlovákiáról szüleim és nagyszüleim elbeszéléseiből tudok valamit. Ezek sajnos, nem pontos történelmi tények, csak mondatfoszlányok: „Azelőtt mindez jobb volt! Könnyebb volt az élet!...” Személyes véleményem szerint azonban a mai korszak jobb.

D. Anikó: 1989 előtt a kommunizmus volt hatalmon. Az embereket korlátozták. Volt, amikor a magántulajdonukat elvették. Nem lehetett külföldre utazni.

D. István: 1989-ben, a magyarországi turistaszezon elején a keletnémetek „megrohanták” az osztrák határt, s a magyarok átengedték őket. Ezután 89 novemberében lebontották a berlini falat, s november vége felé Csehszlovákiában is győzött a Havel által vezetett ellenzék. Az itt felsorolt infókat a szüleimtől, történelemkönyvekből és dokumentumfilmekből szereztem.

N. K.: 1989 – rendszerváltás, szocializmus, de sajnos, többet nem tudok, hisz még kicsi voltam. Olcsóbb volt minden.