58. ONF: a sokszínűség jegyében

Varázslatos hangulat lengte be ebben a három napban a fákkal körbeölelt városi parkot, ahol különféle nemzetek folklórcsoportjai mutatták be népi táncukat az Esterházy-kastéllyal szembeni nagyszínpadon, és a mellette lévő kisebb színpadon.

A fesztivál hivatalos megnyitójában Juhász András, Zselíz polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a folklórfesztivál nem csupán egy rendezvény, hanem egy lehetőség arra, hogy megsmerjük és megértsük egymás kultúráját, hagyományait, majd átnyújtotta a város kulcsát a fesztivál szervezőinek. Hrubík Béla, a Csemadok Országos Tanácsának egykori elnöke vette át a szót, aki az idén 75 éves Csemadok emblémájában kigyulladt láng fontosságáról beszélt, mely akkor ha képletesen, de a valóban bevilágította a jogfosztottság, a kitelepítések és az értelmiség nélkül maradt felvidéki magyarok otthonait.

A kastély körüli parkban péntek délutántól tarka kézműves standok és többféle ízletes étel várta a vendégeket, a gazdag műsorból pedig bőven kijutott egészen vasárnapig. A paletta sokszínű volt, idén Szlovákia mellett Magyarországról, Lengyelországból, Észtországból, Szicíliából és még Mexikóból is érkeztek folklórcsoportok. Idén 967 táncos képviselte nemzetét Zselízet, melyből csak a gyerekek és ifjúsági csoportok közel 300-an voltak.

A külföldi szereplők már szerdán megérkeztek, akiket először a Garam mente falvaiba vitték fellépni a szervezők. 

„Itt bemutatkozhattak a környékbeli falvak lakosai előtt, ami amolyan közönségcsalogató is volt”

 – mondta el Juhász Eszter, a rendezvény főszervezője. Kisgyarmat mellett Nagysallóra, Fegyvernekre és Garamszentgyőrgyre is ellátogattak. A péntek esti Egyesülve a sokféleségben című műsorban egyszerre léptek fel. 

„A közös táncban elmosódnak az egymás közti határok, rendszerek, mindenkinek szólt a zenéje, nagyon jól érezték magukat”

 – tette hozzá a főszervező.

A rendezvényen a már 30 éve fennállló Kincső Néptáncegyüttes táncosai segédkeztek, valamint az ő szüleik és rokonaik, közel 220 fő. A fesztivál nem titkolt célja, hogy összekösse a generációkat egymással. A nagyszínpadon kívül a város által felújított és idén májusban átadott kisszínpadon is zajlottak programok, pódiumbeszélgetések voltak és a Kincstár, interaktív élőtér keretén belül a résztvevő együttesek zenekarai szórakoztatták a jelenlévőket megtanítva nekik a saját nemzeti táncukat. A pénteki beszélgetésen Récsei Noémi kérdezte a Komárom mellől érkezett Horváth Dávid szociológus, digitális generáció szakértőt, vasárnap pedig Bodor Éva operaénekessel, Dulai Henrietta óceánkutatóval és Szabó Viktor színművésszel beszélgetett mesterségük érdekességeiről.

Zselíz város önkormányzata és a Tiszta Forrás Alap nélkül Zselízen nincs fesztivál. Az Országos Népművészeti Fesztivál Magyarországról érkezett fellépőit a MOL-Új Európa Alapítvány, Határtalan nyár 2024 támogatta, valamint a budapesti Nemzeti Kulturális Alapprogram. Eddig minden évben a Kultminor, Kisebbségi Kulturális Alap volt a legnagyobb támogatójuk, ám idén a fesztivál utolsó napjáig sem derült még ki, hogy milyen összeggel támogatják őket. Ez nagyban megnehezítette a szervezést, olyannyira, hogy a külföldi fellépőket például a helyi alapiskolában, az osztálytermekben és a tornateremben szállásolták el, matracokon aludtak, az öt napos teljes ellátásukat pedig egyelőre csupán ígéretekkel fedezték. E cikkünk megírásakor még mindig nem tudni pontosan, hogy hogy döntött a bizottság.

A felvidéki magyarság legfontosabb szakmai rendezvényén a legtöbb programot élőben is követhették a nézők a fesztivál közösségi oldalán. A több kameraállás lehetővé tette, hogy közeli felvételeket is lássunk a táncosokról és a zenészekről. Ez azonban nem helyettesíthette azt az érzést, amikor valaki a közönség soraiban ül. Mélyen megérintő élmények is akadtak bőven, kezdve az egyes csoportok lélekemelő táncainál, a nagy létszámú közös fellépéseken át, a magyarországról érkezettek és a már ismerős felvidékiek műsorain keresztül, Márai Sándor szavait felidézve, a nézzőkkel való közös táncolásig és népdaléneklésig. Ugyan többször kellett improvizálniuk a feszített tempójú öt nap során, mégis nagy sikernek könyvelik el, a közönség pedig teljes mértékben partnerük volt. 

„Jámbor Mónika, kiemelt aranysávos népdalénekes például a szombat estére meghirdetett népdal karaoke helyett, a közönséget énekeltette meg. A színparól láttam, hogy egy idős néni sír, annyira meghatódott. A csitári hegyek alatt népdal éneklése közben mindannyian egyek voltunk a magunk sokféleségben”

 – tette hozzá végül Juhász Eszter.