110 éves az ipolysági gimnázium

A kora délutáni díszünnepélyt Matyó Márió énekkari művész nyitotta meg, aki a budapesti Magyar Állami Operaház társulati tagja, a Szondy György Gimnázium egykori diákja. Erkel Ferenc Bánk bán c. operájának Hazám, hazám kezdetű világhírű nagyáriáját adta elő. Ezt követően Zvara Krisztina és Petrezsil Noémi köszöntötték a meghívottakat. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Csenger Tibor, a Nyitra Megyei Önkormányzat alelnöke; Zachar Pál Nyitra megyei képviselője, Ipolyság város polgármestere; Farkas Iván Nyitra megyei képviselő; Köpöncei Péter Nyitra megyei képviselő; Nagy Tímea, Ipolyság város alpolgármestere; Miroslav Osifčin, a szlovák oktatásügyi minisztérium államtitkári hivatalának vezetője; Ipolyság város képviselői, továbbá a régióbeli települések polgármesterei és önkormányzati képviselői; Balla István, a Nyitra Megyei Önkormányzat oktatási osztálya vezetője; Szőköl István, az Országos Közoktatási és Ifjúsági Intézet komáromi részlegének igazgatója; Lanz Roland történész, a Pannonia Polgári Társulás elnöke. Mindemellett a közönség soraiban helyet foglalt a csehországi Valašské Meziříčí-i František Palacký Gimnázium igazgatója, Mojmír Zetek, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium igazgatója, Mogyorósi Atilla, a Váci Madách Imre Gimnázium igazgatója, Steidl Levente, a szlovák gimnázium egykori igazgatója, Milan Kalina, a Szondy György Gimnázium egykori igazgató asszonya, Petrezsél Zsuzsanna, valamint a helyi és környékbeli alap- és középiskolák vezetői és tanárai. Az intézmények oktatási nyelveihez igazodva, és a vendégekhez méltón kétnyelvű volt a díszünnepély.

Történelem

Az intézmény 1913. szeptember 4-én nyitotta meg kapuját Ipolyságon, melynek igazgatójává Barczán Endre makói gimnáziumi tanárt nevezték ki. Az iskolának ideiglenesen a Honti Kaszinó épülete adott helyet. Az első világháború alatt a tanítás többször szünetelt, a gimnázium csupán 1919 októberében folytathatta teljeskörű működését. Az 1921/1922-es tanévben az iskola a Šahy-i Állami Magyar Tannyelvű Reálgimnázium nevet vette fel, a későbbiek során a Pénzügyi Palota épületébe költözött. A két világháború közötti időszakban az iskola tanulóinak és tanárainak száma megnőtt. Az 1942/1943-as tanévben az iskola a Magyar Királyi Állami Szondy György Gimnázium nevet kapta. 1945-ben Ipolyság újra Csehszlovákia része lett, a magyar nyelvű oktatást betiltották, ennek következtében a magyar gimnázium sem folytathatta működését. 1945 tavaszán Jozef Fraňót bízták meg az ipolysági gimnázium vezetésével, az iskolában szlovák nyelven folyt a tanítás. A magyar gimnázium 1953-ban nyitotta meg kapuit a Honti Kaszinó épületében Diósi Kornél igazgatásával. A szlovák gimnázium az 1960-as évek közepétől a nemzeti iskola helyiségeibe került, ezek azonban nem voltak megfelelőek egy gimnázium számára. František Zborovjan kezdeményezésének köszönhetően 1975 tavaszán megkezdődtek a rendeltetésszerű használatra szánt új objektum építésének munkálatai, melyek befejeztével az 1980/1981-es tanévben az Ifjúság utcai új épületben megindulhatott a tanítás a szlovák és a magyar gimnáziumot látogató diákok számára.

Ünnepségek

A ünnepség első részében a hivatalos felszólalók között Csenger Tibor, Zachar Pál, Tataiana Wenclová, a szlovák gimnázium igazgatója, Gajdács Mónika, a Szondy György Gimnázium igazgatója, Tóth Tibor, Verebély egykori polgármestere és Korpás Árpád, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnöke lépett mikrofonhoz. Az ünnepi szónoklatokat diákelőadások színesítették. Agáta Bolemantová a szlovák gimnázium diákja szaxofonjátékkal kapráztatta el a közönséget, akit Viera Rédliová kísért zongorán. Félix Antonini: Divertissiment Tzigane című művét adták elő. Mellettük az ipolysági Sendergő Néptáncegyüttes tagjai is színpadra léptek, akik kalotaszegi táncokat mutattak be. A néptánccsoport megalakulása óta számos alkalommal szerepelt sikeresen különböző rangos fesztiválon. A sendergősök táborát erősítik a Szondy György Gimnázium tanulói is. Az első nap díszünnepségét Matyó Márió zárta, aki a Funiculì, Funiculà c. nápolyi dallal lépett fel.

A második nap ünnepi alkalma az iskola falain belül zajlott, amit Balga Erik Petőfi Sándor Magyar vagyok című versével nyitott meg. Az igazgatónő ünnepi gondolatai után Fehérváry Flóra töltötte be a termet énekszóval. Előadásában két erdélyi és egy gömöri népdalt halhattunk, majd a Sendergő Néptáncegyüttes tagjai a diákoknak is előadták műsorukat. Az iskolai ünnepséget ezt követően 15 percre megszakították, a szünetben a diákszínjátszók készültek fel meglepetés előadásukra. Csáky Csinger Alexandra lapunknak elmondta, hogy egy Madách Imre feldolgozással készültek az alkalomra, amely Az emberke tragédiája címet viseli. Szerettek volna ezzel is tisztelegni Madách 200. születési évfordulója előtt. “A darab különlegessége, hogy a gimink diákjai az ötleteléstől kezdve a megvalósításig részesei voltak a folyamatnak. Együtt találtuk ki a humoros részét” - mondta el lapunk a diákszínpad koordinátora. Az előadás körülbelül harminc perces volt, az egyes színek között zenei átmenetekkel, miközben a háttér munkálatok zajlottak a következő “epizódhoz”. A szórakoztató rövid előadás Az ember tragédiájának egy újragondolt paródiája.