Póréhagyma egész évben

A póréhagyma (Allium ampeloprasum) nálunk kevésbé ismert, de más országokban széles körben fogyasztott zöldségféle. Nagy előnye a vöröshagymával szemben, hogy nincs erős, maró csípős illata. Már az ókori Egyiptomban is nagyra becsülték, úgy gondolták, hogy fogyasztása erősíti a testet. Őshazája Dél-Európa. A vöröshagyma és a fokhagyma rokona, vadon növő fajtája nem ismert. Edzett kétéves zöldségnövény, de évelő is lehet. A szár alsó végén gömbölyű vagy hosszúkás fehér hagymája van, melyből húsos gyökerek nőnek. Levelei hoszszúkásak, laposak, barázdáltak. Virágkocsánya csak a második évben nő, fehéres vagy rózsaszínes ernyős virágzatot hajt. Fő biológiai sajátossága, hogy nincs tenyésznyugalmi időszaka, tehát késő őszön és enyhe télen is nő, levelei nem halnak el. A hideget még a vöröshagymánál is jobban bírja, vannak olyan fajták amelyek még a –15, –20 fokos hideget is károsodás nélkül elviselik. A kötöttebb vagy középkötött, tápanyagokkal kellően ellátott vályogtalajt kedveli leginkább. A könnyű talajokban csak akkor fejlődik kellőképpen, ha elegendő a talaj humusz- és nedvességtartalma. Fényigényes, az árnyékot nem nagyon tűri.

A póréhagyma tenyészideje és hidegtűrő képessége alapján nyári és téli fajtacsoportot különböztetünk meg. A hosszú szárú, törékeny, világoszöld színűek a tavaszi fajták. A tömörebb, vaskosabb sötétzöld fajták télállóak. Palántázható, de helyre is vethető. Nálunk leginkább ez utóbbi terjedt el.

Március közepén vetjük széles sortávolságra (50 cm), a tőtávolság 8–10 cm legyen. A vegetatív időszakban rendszeresen kapáljuk és gyomláljuk. A kapálások alkalmával ne feledjük el feltöltögetni a töveket, hogy az ehető, fehér rész hosszabb legyen. Az öntözést meghálálja.

A hideget nem bíró fajtákat az első fagyokig kell betakarítani és fagymentes pincében tárolni, a télálló fajták felszedésével tavaszig várhatunk.

Táplálkozás-élettanilag nagyon kedvező, mivel egyesíti részben a fokhagyma, részben a vöröshagyma élettani sajátosságait. Tartalmaz A-, C- és B2 vitamint, vasat és káliumot. Kénes illóolajtartalma miatt jó hatással van az emésztőszervekre.

A szerző agrármérnök