Zahir Sah hazatérése és a hadurak alkonya

Az agg uralkodó Hamid Karzai ideiglenes államfővelReuters-felvételLegutóbb az olasz hatóságok akadályozták meg március 26-i hazatértét, az Északi Koalíció részéről tervezett merénylettervezetre, valamint arra hivatkozva, hogy az al-Kaida is azzal fenyegetőzött, hogy lelövi a hazatérő király repülőgépét. A király végül április 18-án tért haza.

Kétségtelen, hogy a király szerepét illetően súlyos ellentétek feszülnek az ideiglenes kormányzat gerincét alkotó Északi Szövetség és a királypártiak között. A bonni megállapodás nem rendelkezett az államformáról, így az is kétséges, hogy államfőként vagy „közönséges polgár gyanánt” tér-e haza, ámbár magánemberként aligha elnökölhetne a júniusi loja dzsirgán. Köztudott, hogy mind a síita szervezetek, mind (az üzbég hadúr) Dosztum, és a pesavári mudzsahid szervezetek egyaránt sokáig ellenezték a király hazatértét. Dosztum kivételével ezek az iszlám szervezetek papi uralom alatt álló államot akarnak.

Katonai erővel az Északi Szövetség rendelkezik, csapatai mindvégig az országban tartózkodtak. A királypárti, római csoport tagjai, akárcsak az idős uralkodó, évtizedeket töltöttek száműzetésben, elszakadtak az ország valóságától. Ráadásul Hamid Karzai ideiglenes államfő és a királypártiak nem rendelkeznek katonai erővel. Élvezik ugyan a déli törzsi tanácsok támogatását, azok viszont nem ismerik el az Északi Szövetség fennhatóságát, és közvetlenül a királynak kívánnak engedelmeskedni. Paktiában és a szomszédos tartományokban, Paktikában, Khosztban, Logardban a tálib uralom összeomlását követően megalakult törzsi tanácsok még október elején kijelentették, hogy visszavárják a királyt. Tüstént felhúzták a királyság fekete-piros-zöld zászlaját, míg Kabulban a királyi palota ormán a Rabbani-kormányzat piros-zöld-fehér lobogója lengett. Karzai miniszterelnöknek csak hosszú küzdelem után sikerült elfogadtatnia az ország régi-új zászlaját.

Egyedül Zahir Sah az az integráns nemzeti jelkép, amelyet Rabbani, Szajjaf, Hekmatiar és néhány régi vágású, keményvonalas mudzsahid vezető kivételével mindenki elfogad. Apa, sőt nagyapa figura, aki a boldog békeidőket, a mitikus aranykort testesíti meg, az 1964–1973 közötti parlamenti demokrácia, többpártrendszer, békés fejlődés időszakát, olyan időkét, ahol első ízben előbb kaptak a nők választójogot. Ázsiában példátlan módon, az egyetemi hallgatók több mint 60 százaléka nő volt, a világ e táján kivételes demokrácia honolt afgán földön.

Mohamed Zahir 1914-ben született a pastu, durrani törzsbeli, Mohamedzai dinasztia dari (a perzsa dialektusa) nyelvűvé vált kabuli ágában. Tizenöt évesen megélte, hogy reformer nagybátyját a konzervatív iszlám papság 1929-ben megdöntötte, és az ország történelmében első ízben egy tádzsikot segített hatalomra északról a Cseka (szovjet állambiztonság). Tizenöt éves volt, amikor tíz hónap véres káoszt követően apját, Nadir Khánt trónra segítették a déli pastu törzsek és 19 éves volt, amikor apját egy díszszemlén a szeme láttára meggyilkolták, azzal vádolván, hogy a britek segítették hatalomra.

Az 1933-ban trónra lépett fiatalember helyett sokáig szigorú nagybátyjai, a Muszahib fivérek, Hasim Khán és Mahmud Khán kormányoztak. Negyvenéves uralmának második szakaszát energikus, agilis, ambiciózus unokafivére, Daud Khán rivalizálása árnyékolta be. Zahir Sah életének leckéiből tanult. Uralma alatt az országnak sikerült megőriznie semlegességét. Tanult az elsietett reformok veszélyeiből és óvatosan modernizált. Ő az egyetlen vezető Afganisztán történelmében, akinek kezéhez nem tapad vér. Nem lépett fel ellenzékével szemben, sőt engedélyezte tevékenységét. A fundamentalista iszlám képviselőivel azonban kevésbé volt engedékeny, mint a Nyugat-barátokkal vagy a marxistákkal. Negyvenévi uralkodás után Daud Khán döntötte meg uralmát 1973. július 17-én, az ország véres történelmében példátlan módon, vértelen puccsal. Zahir Sah 29 éven át Rómában élt száműzetésben.

Az uralkodó tudja, hogy nem vállalhatja annak ódiumát, hogy idegenek segítsék hatalomra. Zahir Sah megfogadta, hogy nem tér vissza mindaddig, amíg hazája földjét idegen katonák tapossák, ezért utasította el a hazatérést, amikor Nadzsibullah (a szovjet megszállók embere) kérlelte erre. Most azonban támogatásáról biztosította az IFAR erőit, szükségesnek ítélve jelenlétüket a közbiztonság és a békés politikai megoldás érdekében.

A király hazatértének kérdése az Északi Szövetség és királypártiak hatalmi harcának sarokköve. Burhanuddin Rabbani kijelentette, hogy a hazatérő király csak „magánemberként” jöhet, és nem foglalkozhat politikával, noha a bonni megállapodás úgy szól, hogy az uralkodó elnököl a júniusi rendkívüli, alkotmányozó loja dzsirgán. Ez a testület az ország kidolgozandó, új alkotmányát fogadja el, és dönt az államformáról, s az ideiglenes államfő személyéről.

Zahir Sah számára intő mementó apja sorsa is, aki még holta után sem szabadult az erőszaktól. Türkizkupolás síremléke a szovjet megszállás óta robbanószerraktár. A harcokban alaposan megsérült síremléket lázas ütemben tatarozzák. A kertet a nemzetközi erők aknaszedői tisztították meg, hogy Zahir Sah eleget tehessen régi vágyának, leróhassa kegyeletét a sírnál. Mind Kabulban, mind tervezett dzsalálábádi és mazari-sarifi látogatása során az IFAR erői védik.

Zahir Sah hazatérésének időpontját egy ideig titokban tartották. Eredetileg elnökölnie kellett volna az április 16-i ünnepélyes ülésen, amely az alkotmányos nemzetgyűlési választásokat előkészítő választási bizottság munkáját nyitotta meg. A június 10–16. között ülésező loja dzsirga választásai április 13-án kezdődnek és június 6-ig tartanak. A szavazok összesítése június hatodikáig tart. Olyan választási törvény született, amely gyakorlatilag kizárja a hadurak politikai tevékenységét. Olyan 22 éven felüli, egyik államnyelven írástudó (pastu vagy dari), született afgán állampolgár választható, aki nem tagja fegyveres testületnek, nincs kapcsolata terrorszervezetekkel, nem követett el háborús vagy emberiség elleni bűncselekményeket, nem gyilkolt meg ártatlan embereket, nem vett részt kábítószer, fegyver- és műkincscsempészetben, és nem dézsmálta meg a közvagyont. Ha ezt sikerül betartani, gyakorlatilag az összes hadúr kizárható. Ugyanakkor semmiféle korábbi párt tagjait nem korlátozták, volt tálibok, kommunisták, iszlám pártok tagjai is választhatók, ha a fenti kritériumoknak megfelelnek.

A 400 közigazgatási körzet 1051 jelöltet választ. Egyes körzetek minden huszonötezredik lakos után további jelöltet állítatnak. Ám az ország népességéről csak pontatlan adatok vannak.

A rendkívüli loja dzsirga két évig, az immár rendes általános választásokig lesz hivatalban. Ha sikerül biztosítani a király hazatérte után a választások tisztaságát, akkor ez a politikai rendezési folyamat új szakaszát, a hadurak alkonyát jelenti.