Washingtoni tisztelgés az acélroncsok előtt

Ennyi maradt. Frank Ember, a pennsylvaniai rendőrség munkatársa és James Summerall az igazságügyi minisztériumból is megérintették a WTC roncsait.Fotó: Washington Post – Andrea Bruce WoodallWaller, az amerikai védelmi minisztérium biztonsági szolgálatának munkatársa minden lehetséges szögből fényképet készített: filmszalagra került a roncs, a teherkocsit kísérő autóbusz, a körút szervezői és saját kollegái is.

A nő izgalmát az összecsavarodott acél okozta. Hasonló felindulást éltek át az amerikai főváros lakosai, ahogy a nehéz jármű végigdübörgött Washington utcáin. Turisták álltak földbe gyökerezett lábakkal a Constitution Avenue-n, ahol a menet elhaladt. A Washington-emlékműnél a biciklisták amerikai zászlót lobogtattak. Egy nő a szívére tette a jobb kezét, amikor a teherautó elhaladt mellette.

A washingtoni megálló csupán egy volt a tizenkét napig tartó körúton. Huszonhárom városon vitték keresztül az acélroncsot, egészen a kaliforniai végállomásig. Az akció támogatója – egy polgári szervezet, a Szabadság Lángja (Freedom’s Flame) – úgy tervezte: két emlékművet öntenek a Világkereskedelmi Központ megmaradt acéldarabjából, egyiket New Yorkban, a másikat a kaliforniai Rancho Cucamongában helyezik el.

Az ötlet atyja egyébként az utóbbi településen él, mellesleg ő az illetékes San Bernandino megye főügyvédje. Dennis Stout szeretett volna emléket állítani azoknak a névtelen rendőröknek és tűzoltóknak, akik azonnal a helyükre siettek 2001. szeptember tizenegyedikén. Már egy hónappal a terrortámadás után kapcsolatba lépett a megyéjében élő szobrásszal, Lawrence Noble-lel, majd felhívta William Lecky építészt Washingtonban, aki a vietnami veteránok és a koreai háború emlékműveinek elkészítésénél is közreműködött. Stout tizenkét millió dollárra becsülte a költségeket.Merész elképzelései vannak. Álmaiban egy lángoló fal él, amelyből lépcsők vezetnek ki. A lépcsőn acélemberek rohannak, rendőregyenruhában és tűzoltóöltözékben, a lángok felé. Civil ruhások is szaladnak – természetesen az ellenkező irányba. Már az alakok méretét is tudja: magasságuk hét láb (körülbelül két méter) lesz.

„Érzékelhető feszültséget kelt majd a kiömlő emberáradat és az ellenkező irányba menetelő rendőrök és tűzoltók látványa. Tulajdonképpen az emlékmű erre a gondolatra épül” – fogalmazott William Lecky.

A Szabadság Lángja reális esélyt lát a tizenkét millió dollár ösz-szegyűjtésére. Szponzorok adományaiból, valamint pólók, plakátok és külön erre az alkalomra vert érmék eladásából származó bevételből. A körút résztvevőinek szállás- és étkeztetési költségeit közadakozásból fedezik, a tizennyolc kerekes teherkocsit szintén felajánlották, még a buszsofőr is önkéntes.

Philadelphiában fél óra alatt kétezer dollárt gyűjtöttek. A fogadtatás azonban sokkal többet ért, mondta Lecky. Több száz ember gyűlt össze a Pennsylvania fővárosában tartott kis megemlékezésen. Ahogy a teherautó a 95. számú főútra kanyarodott, tűzoltók sorakoztak fel az útpadkán. Álltak, nézték a roncsot. Mindenki tisztelgett.

Washington kissé borongósan, mégis melegen fogadta a menetet. Negyven rendőr és tűzoltó gyűlt össze a Pentagonnál, hogy lerója tiszteletét a roncsnál. Egy munkás szó nélkül átadott egy öklömnyi mészkövet az építésznek. Lecky megtudta: a darab kő a Pentagon törmelékéből származott. Később a csoport még nagyobb kődarabot kapott, amely még mindig bűzlött az üzemanyagtól, és feketéllett a kátránytól.

Frances Weller minden napját kitölti az emlékezés: a Pentagon áldozatainak családjainál segít. Hónapokig nap mint nap látta a támadásról készült tévéfelvételeket. Mégis felkavarta az összecsavarodott acél látványa. „Az is sokat ér nekem, ha megérinthetem” – mondja.

© Washington Post