VILLÁMINTERJÚ

Varjú Katalin a romakérdés ismert szakértője, több szakmunka és speciális iskolákban használt tankönyv szerzője. Őt faggattuk a romák integrációjának esélyeiről.

Ön azon kevés emberek egyike, akihez a romák önként fordultak segítségért.

Igen, az osztályomba járó roma gyerekek szüleiből verbuválódott egy csoport, akik felkerestek, hogy tanítsam meg őket írni, mert kellemetlen nekik, hogy még aláírni sem tudnak, ha a postás hoz valamit. Azonban a szocializmusban nem volt olyan hivatal, amely ezt nekem megfizette volna. Azt mondták, a szocializmusban nincs analfabetizmus. Tanítottam délelőtt, tanítottam délután, ezt már ebben a formában nem tudtam vállalni.

A romákkal való terepmunkája azonban nem indult problémamentesen, úgy tudom, eleinte incidensekben is volt része.

Amikor első alkalommal mentem pérót látogatni, megdobáltak. Mivel már szürkült, nem láttam pontosan, hogy mivel. Nos később kiderült: ürülékkel. Aztán persze sikerült megbarátkoznunk.

Komárom környékén az összes pérót belülről ismeri. Miben látja a romák integrációjának legfőbb nehézségét?

Azokat a romákat, akik ki szeretnének törni, és többre vágynak, például tanulni szeretnének, a péró közössége kiveti magából. A többségi társadalom pedig nehezen fogadja be. ĺgy gyakorlatilag két szék közé esnek.

Miben rejlik az ön tankönyveinek újdonsága?

Nézzük az elsős tankönyveket. A zs betűt például a zsiráf képéhez társítják. Egy roma gyereknek viszont nincsenek képeskönyvei, és állatkertben sem volt, életében nem látott még zsiráfot, fogalma sincs, mi az. Ezt igyekeztem kiküszöbölni, a betűkhöz társítandó ábrákat az ő közegükből vettem. A könyvet csak roma színekkel illusztráltuk. (kcr)