Vegetáriánus, és nagyon finom

Soha nem értettem, miért sorakozik nap mint nap embertömeg Pozsony belvárosi vegetáriánus étterme előtt. Amikor ebédidő környékén alkalomadtán arra vitt az utam, mindig arra gondoltam: te jó ég, hát mi az, ami miatt érdemes ennyi időt álldogálással tölteni? Meg voltam győződve arról, hogy én bizony ilyesmire nem lennék hajlandó. De régi tanulság (és már James Bond is megmondta): soha ne mondd, hogy soha. Mert az élet általában úgyis rácáfol.

ĺgy jártam én is, és egy szép napon kedves kolléganőm unszolására hagytam magam rábeszélni a sorakozásra. Ami, mint kiderült, nem is olyan vészes, emellett van némi előnye: át lehet közben böngészni az étlapot. Ráadásul van mit böngészni, mert a kínálat valóban széles, változatos. Ebédügyben az elmúlt évek során már bejártuk kollégáimmal a szerkesztőség környékét, és voltak helyek, ahol sikerült is jókat ennünk, ám a kínálat a legtöbb helyen nap mint nap szinte ugyanaz. Egy idő után meg lehet unni, hiszen a változatlan kínálatból úgyis többnyire ugyanazt kéri az ember. Ezzel szemben a vegetáriánusoknál mindennap több mint egy tucat főételből lehet válogatni, és az ételek többsége legfeljebb ha kéthetente ismétlődik. Nem túlzás ez, hanem tény. A matematikus lelkek akár ki számolhatják azonnal, mit jelent a hét minden napján tizenöt különböző fajta (és persze hús nélküli!!!) fogást elkészíteni. Újra és újra ámulatba ejt, hogy krumpliból, rizsből, tésztából, tofusajtból, szójából, babból, gombából, káposztából, paradicsomból, spenótból, spárgából, padlizsánból, hajdinából, brokkoliból, kukoricából meg a többi zöldségből ennyiféle, és főleg ilyen ízletes falatokat tudnak a vegetáriánus konyha tündérei elővarázsolni. És nem kell ám mindenféle rafinált fogásokra gondolni, mert tulajdonképpen egyszerű ételek ezek. Nem is kell hozzá sok öszszetevő, belevaló, csak éppen az ötlet, hogy mit mivel hozzunk egy fedő alá. Sajnos nem igazán tudom szavakba önteni, milyen élvezetes ízélmény tud lenni egy egyszerű krumplistészta juhtúróval és pirított hagymával, vagy egy szerénynek tűnő brokkolis kukoricadara, nemkülönben a főtt karfiol zöldfűszeres mártással vagy akár a sült gomba párolt vöröskáposztával és persze a remek kis spenótos-gombás fasírt zöldséges tésztával. (Érdekes különben, hogy a spenót, amely a gyerekek étlapjának réme, az étteremben nagyon népszerű. A spenóttal készült ételek általában az elsők között fogynak el. Korán keljen az, aki spenótot szeretne ebédelni!)

Egy ideje már furdalja az oldalamat, és nem hagy nyugodni a kérdés: honnan veszik a recepteket? Vegetáriánus szakácskönyvekből főznek, vagy van egy „különbejáratú”, rendkívül kreatív „receptmesterük”? Ha netalán az utóbbi feltételezésem a helytálló, akkor én nagyon irigylem ezt a receptmestert, és szívesen felkeresném, legyen szíves, adja kölcsön a receptes könyvét, mert nagyon szívesen merítenék belőle!

Ha valaki most arra a következtetésre jutott, hogy megrögzött vegetáriánus vagyok, az téved. Soha nem készültem vegetáriánusnak, és nem is tervezek ilyesmit. De időnként jólesik valami könnyű és felettébb finom zöldséges étel, amelyik ráadásul nem üli meg az ember gyomrát, és nem álmosítja el.

Végül, de nem utolsósorban az is nagy vonzerőt jelent ebben a szerény külsejű, nem az exkluzív enteriőrjével, hanem a pazar kínálatával hódító étteremben, hogy mindig szerepel az étlapon valami finom desszert. Na jó, most töredelmesen bevallom, a desszert általában nem zöldségből készül, de az omlós, vaníliás és csokis pudingöntettel megbolondított mézeskalácsuknak egyszerűen nem lehet ellenállni.