Május és június sokak kedvenc hónapja. Ilyenkor mindenki szívesen elfeledkezik néhány napra a munkáról, kötelezettségeről, hogy élvezze a kellemes időjárást, sétáljon a természetben vagy elheverjen egy strandon. Az egyetemisták, főiskolások mégsem rajonganak túlzottan a fent említett hónapokért.
Véget ért a lazsálás, a pihenés
Persze sok idegességtől és kapkodástól megkímélhetné magát a diákság, ha már a szemeszter folyamán is fel-felütné időnként a könyveket, átnézné a jegyzeteit, sőt, tanulna is olykor. Csak hát a diákélet éppen attól diákélet, s a diák éppen attól diák, hogy nem sűrűn tanul olyankor, amíg nem érzi feje fölött a közelgő vizsga fenyegető veszélyét.
ĺgy aztán vizsgaidőszakban mindenki úgy próbálja minél gyorsabban elsajátítani a tananyagot, ahogy neki a legjobban esik. Van aki nappal tanul, éjjel alszik, van, aki nappal alszik, éjjel tanul, és olyan is, aki egyáltalán nem alszik. (Igazság szerint olyan is elő szokott fordulni, hogy valaki egyáltalán nem tanul, de ez azért ritkább, és semmiképp sem célravezető.) Van, aki dübörgő zene mellett magolja az angol szavakat, van, aki teljes csendben próbálja megjegyezni a munkatörvénykönyv paragrafusait. Akad, aki vaníliás fagyival serkenti agysejtjeit, mások a nyers sárgarépára esküsznek. Van, aki bezárkózik a szobájába, és látni se kíván senkit, és olyanok is vannak, akik szívesebben tanulnak sorstársaik társaságában.
De vizsgaidőszakban még az a viselkedés is teljesen normális, ami láttán máskor esetleg kétségbe vonnánk az illető szellemi épségét. Baj csak akkor van, ha az idegesség olykor hisztérikus rohamokba csap át. És ez bizony megesik, főleg, ha tényleg nagy a tét, és az esetleges sikertelen vizsga azt jelenti, az illető elbúcsúzhat az iskolától. A szélsőséges helyzet szélsőséges viselkedést eredményez. Az amúgy pedáns diák napokig nem rak rendet, a javíthatatlan rendetlen pedig egyszeriben gőzerővel takarít. Van, aki sóhajtozik, van, aki imádkozik, van, aki összehívja a barátait, és végrendelkezik. S persze mindenki megfogadja, hogy legközelebb már tényleg, de tényleg elkezd időben tanulni, már a szemeszter folyamán fel-felüti a könyvet, átnézi a jegyzeteit...
Amint viszont bekerül az indexbe a jegy, a végrendelet aktualitását veszti, és a fogadalom is a feledés homályába vész. Az újabb szemeszter elteltével majd lehet, hogy újra a diákok eszébe jut... De hol van az még!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.