Vámpírélesztő horvátok

Janz Vajkard Valvasor 17. századi szlovén történész leírása szerint Jure Grando, „a kringai Drakula“ még 16 évvel a halála után is viszszajárt kísérteni és riogatni, sőt, akihez éjszaka bekopogott, az reggelre általában meg is halt. Feleségét, illetve akkor már özvegyét pedig arra kényszerítette, hogy egy halottal, vagyis vele háljon.

1672-ben aztán kilenc merész helybéli összeállt és levágták a sírban egyébként érintetlenül és mosolyogva alvó Grando fejét. Ugyan a vámpírok csak 150 évvel később jelentek meg az irodalomban, Grando már ekkor a 17. században rendelkezett a vérszívó rémek jellemző tulajdonságaival: szembeszállt a világi és egyházi hatalommal, és szexuálisan is rendkívül aktív volt. Alakja bekerült az európai köztudatba, még a német író, Hermann Hesse is megemlítette egyik művében.

A Vámpír bárja elnevezésű szórakozóhelyen augusztusban irodalmi fesztivált szerveznek, amelyre meghívják a horrorirodalom nagyjait. Leleplezik azt az emléktáblát, amelybe a kilenc bátor vámpírölő nevét vésték bele, az esemény pedig véradással kezdődik majd.

Az egyház nem lelkesedik a rendezvényért, és továbbra sem hajlandó elárulni Grando sírjának helyét. A lakosság azonban lázba jött, már piacra dobtak egy Jure Grando nevű bort és egy Grandina elnevezésű pálinkát, többen pedig „vámpírosra” alakítják a házukat, ahol turistákat kívánnak elszállásolni.