Valamivel jobb a szőlőtermés

ĺgéretesnek mutatkozik az idei szőlőtermésArchívum Több tényező is közrejátszott abban, hogy a szlovákiai szőlészet és borászat mindmáig nem tudott kikászálódni a válságból. A baj ott kezdődik, hogy nem a szőlőtermelők, hanem a felvásárló nagy borgazdaságok érdekkörébe tartoznak a feldolgozási, tárolási kapacitások, valamint a borexport. A termelők kiszolgáltatottak, a gazdák többsége a művelési költségeken próbál takarékoskodni. A rövid lejáratú földbérleti szerződések is gátolják a szőlőt hosszútávon termelni kívánókat abban, hogy nagy befektetéseket eszközöljenek. Merthogy a szőlőtelepítés, fajtaváltás, tőkeújítás – az állami támogatás mellett is – költséges, s el kell telnie vagy négy évnek, amikor az új ültetvény termőre válik. (Becslések szerint a szlovákiai szőlőterület 80%-a elöregedett.) Természetesen ma is vannak olyan gazdák, akik már most is nyereségesen termelnek szőlőt, illetve készítenek belőle bort, ők azonban még kisebbségben vannak.

Óriási gond volt a kilencvenes évek derekán, hogy a felvásárlók és a borászati üzemek nem fizettek a szőlőtermelőknek az átvett nyersanyagért. Voltak cégek, amelyek évekig hitegették a gazdákat. (A legnagyobb tartozásokat – közel 500 millió koronát – az egykori kassai borüzem halmozta fel, amely időközben megszűnt. A vállalat beszállítói máig nem jutottak hozzá pénzükhöz.) Napjainkban szerencsére a szlovákiai szőlőfeldolgozók többsége fizet az átvett alapanyagért, igaz, általában nem azonnal téríti meg az egész összeget, hanem két, esetleg három részletben. A „fizetési fegyelem” feljavulása – állítja Igor Šarmír, a Szlovákiai Borgyártók Szövetségének titkára – részben a morva szőlőfelvásárlóknak is köszönhető, akik főként kék szőlőfajtákat vásárolnak Bazintól Nagykürtösig, az áruért készpénzért fizetnek, és a többi felvásárló által kínált árnál 10%-kal többet is hajlandóak adni a jó minőségű szőlőért. Más kérdés, hogy az ágazatnak nagyobb hasznot hozna, ha bort exportálna, nem szőlőt. Hiszen a hazai borüzemek képesek elegendő jó minőségű bor előállítására, s tárolási és feldolgozási kapacitásai is elegendőek. Ugyanakkor a gazdák korábbi tapasztalataik alapján inkább az azonnal fizető felvásárlókat részesítik előnyben. A borászati üzemek azzal érvelnek, hogy terményfelvásárlásra bankkölcsönt nem kapnak, pénzük pedig csak a bor bolti eladása után van, ezért törlesztik tartozásaikat több tételben.

Egy évtizeddel ezelőtt Szlovákia területén még megközelítőleg 25 ezer hektáron termesztettek szőlőt, az idén már csak 18 ezer hektáron foglalkoznak vele. (Az EU-csatlakozás szempontjából Szlovákia 23 ezer hektáros szőlészettel számol, miközben az ültetvények 82%-a Nyugat-Szlovákiában lesz. Közép-Szlovákiában a szőlőtermesztés a jelenlegi szinten marad. A szaktárca koncepciója nem számol a szőlő kelet-szlovákiai termesztési telületének bővítésével.) Nálunk a fehér borfajták dominálnak, arányuk 75-80%-ra tehető. A nálunk legnagyobb mértékben termesztett fajtának kétségkívül az olaszrizling számít 25%-os összrészesedéssel, valamint a zöld szilváni (18%), Müller Thurgau (12%), fehérburgundit (8), leányka (3,5). A kék szőlőfajták közül a legelterjedtebbnek a kékfrankos számít. A csemegeszőlők termesztési területe 3,5%-ra tehető.

A bor minőségét sok tényező befolyásolja. A minőség egyes összetevői laboratóriumban mérhetők, mások érzékszervi módszerrel állapíthatók meg. Piaci szempontból a borok két élesen elhatárolt csoportba oszthatók: a minőségi borokra és az asztali borokra. Szlovákiában a forgalmazott borok 60%-át asztali borok teszik ki, s mindössze 35%-át alkotják a minőségi borok. Az agrártárca koncepciója szerint ez az arány 2005-ig 20:70 változnak a minőségi borok javára. Ugyanakkor Szlovákiában Csehországhoz hasonlóan jelenleg még az olcsó borok iránt van kereslet. Hivatalos statisztikák szerint Szlovákiában az egy főre eső átlagos éves borfogyasztás 11-12 literre tehető. Riasztó, hogy a tömény, 40%-os alkoholtartalmú italok fogyasztása 10,3, nem hivatalos becslés szerint fejenként 12-13 liter.