Vadászat a kanapéról

Svédországban a fagyos őszi napokon vadászok ezrei kerekednek fel az északi vadonba abban a reményben, hogy puskacsövük elé lép egy szép, kifejlett jávorszarvas. Mi – hacsak nem vagyunk svéd vadászok kísérői – legföljebb egy Inga Lindström-film mellékszereplőiként csodálhatjuk meg e jámbornak tűnő jókora állatokat. Hogy lehet ezeket csak úgy lepuffantani? A vadászok ilyeneket nem kérdeznek, ők másként gondolkodnak és éreznek, mint a romantikus tévénézők. Egy sokkal realisztikusabb képet látnak. Olyan állatokat, amelyek rengeteg autóbalesetet okoznak, és túl sok kárt az erdőségekben, ráadásul tömérdek metángázt is képesek kiböfögni. Viszont a húsuk finom, nagyszerű kötbullarokat lehet készíteni belőle, és persze maga a vadászat is nagy kaland. Svédországban vagy 300-400 ezer jávorszarvas él, igaz, vadászból sincs sokkal kevesebb, az arány kb. egy az egyhez.

Aki már nincs olyan erőnlétben, mint régen, amikor vállára vette a puskát, annak a vadászat egy kényelmesebb és kevésbé véres változatát ajánlják mostanság – számolt be az ARD stockholmi tudósítója, kíváncsiságot keltve az olvasóban.
Rättvik település vezetői a vadászokkal együtt egy számítógépes szimulációt fejlesztettek ki a helyi idősek otthona számára, amely révén egészen kényelmesen, a kanapén ülve lehet elejteni a vadat. Sara Hansson, az ötlet kezdeményezője el is magyarázta az egyébként felkapott turisztikai kisvárosba látogató német újságírónak, hogyan zajlik a virtuális vadászat: „A szimuláció segítségével az idősek is részt vehetnek jávorszarvas-vadászaton. Hogy a vadászok jól érezzék magukat, kávéval és grillezett kolbásszal kínáljuk őket, a tévében digitális tábortűz lobog. Lakóink ugyan már nem mehetnek ki az erdőbe, hogy részt vegyenek egy igazi vadászaton, ezért mi behozzuk az otthonba a vadászat örömét. Nagyszerű játék és jó tréning.”

A képernyőn megjelenik egy puskacső és természetesen egy-két jávorszarvas. Aki elsüti a virtuális puskát, egyfajta elismervényt kap. Még a bentlakó idős hölgyek is bekapcsolódnak a rendkívül népszerűvé vált játékba. „Amikor fiatal voltam, nem vehettem részt a jávorszarvas-vadászatokon. Nők számára tilos volt. Most meg kedvemre vadászhatok” – örvendezett az egyik bentlakó hölgy.

„A játék azért olyan népszerű, mert a szimuláció autentikus élményt nyújt – magyarázza az egyik vadász, aki oktatással is foglalkozik. – Ilyen szimulációkat használnak vadásztanfolyamokon és -vizsgákon is” – mondja.

Az idősek számára pedig többszörös tréninget jelent – vélik az ötletgazdák: mélyíti a szeniorok kulturális identitását, ébren tartja az emlékeiket, erősíti a kézügyességüket és a reakcióképességüket. Számukra az is fontos, hogy a „vadászegyletben” együtt lehetnek, elfoglalják magukat, szórakoznak, beszélgetnek, és nem törik a fejüket haszontalan dolgokon.

(ug)