Úri (muri) gombával

úlius utolsó szombatján verőfényes napsütésben nagyon szép napot éltünk át társaimmal a magas-tátrai Csorba-tónál. Hazafelé gyorsvonattal terveztük az utat, hogy idejében Kassán legyünk. A peronon megpillantottam egy idősebb házaspárt, a férfi egy nagy kosár úrigombát lóbált büszkén a kezében.

úlius utolsó szombatján verőfényes napsütésben nagyon szép napot éltünk át társaimmal a magas-tátrai Csorba-tónál. Hazafelé gyorsvonattal terveztük az utat, hogy idejében Kassán legyünk. A peronon megpillantottam egy idősebb házaspárt, a férfi egy nagy kosár úrigombát lóbált büszkén a kezében. Felesége egy nagy hűtőtáskát is fölnyitott, az is tele volt másfajta értékes gombával.

Ezt látva, körülvették őket a várakozók, hogy megcsodálják a természet adományát. Egy hölgy nagyon kérlelte a férfit, lenne már szíves elárulni, vajon az erdő melyik részén találta e kincset, mert ő is szeretne magának télire szárítani. – Én itt lakom nem messze, ismerem a környéket – mondta.

A férfi azonban nem volt hajlandó elárulni a titkot. Az asszony ezen úgy feldühödött, hogy kitört közöttük a kutyaveszedelem – a vonatra várakozók legnagyobb derültségére. A villámokkal cikázó tekinteteknek egy bejelentés vetett véget: a vonat 25 percet késik. Alighogy megemésztettük a kellemetlen hírt, máris újabb bejelentés hangzott el: nem 25 percet, hanem 150-et késik a gyors!

Nos, ennek hallatára lett csak igazán hadd el hadd! Az úrigombás férfi, mint aki megveszett, azt kiabálta: – Hát, ezért kellett nekünk a demokrácia?! Sem nem havazik, sem az eső nem szakad, miért késik hát ennyi sokat? Hiszen az én gombáim ebben a nagy hőségben tönkremennek!

Ezt már én sem hagyhattam szó nélkül, s megkérdeztem, vajon mit tett azért, hogy ez a demokrácia jobb legyen. Helyette egy mellettem álló fiatal férfi szólalt meg: – Eltitkolta a helyet, nehogy a gombájára leljenek!

Az ügyet egy újabb bejelentés zárta le... Megérkezik a vonat, és csak 30 perces késéssel. Mint kiderült, a tehervagonban esett szét valami, azt kellett rendbe hozni. A férfi lecsendesedett, mert minden figyelmét a feljutásra összpontosította. Tolakodva kapaszkodott fel feleségével a vonatra. Meg sem kérdezve, van-e szabad hely, a biztonság kedvéért először is a gombáit helyezte fedezékbe (föl a csomagtartóra). Egy fiatal kétgyermekes anya szólalt meg udvariasan, hogy neki ide négy személyre van helyjegye. A férfi se szó, se beszéd tovább ment tágasabb helyet keresve, miközben a fiatalasszony megigazította a csomagtartón a táskáját, s lepottyant két-három gomba, pont akkor, amikor a férfi visszajött a kosaráért...

No, amit akkor csinált, az felülmúlta addigi összes haragját. Ugatott a nőre, mint kutya a sövényre. Szegény, hiába mentegetőzött, a férfi ordított, hogy tönkretette a gombáit! A két gyerek megszeppenve, könnybe lábadt szemmel nézte az anyját, míg az ember átment a másik helyre. Meg sem szólaltak egészen addig, míg Margitfalván leszálltak keserű élményükkel – szegény gyerekek!

Fél órai késéssel végre megérkeztünk Kassára. Szerencsére elértem a 2-es villamost, így a késés némileg be lett hozva. A nap eseményein gondolkodtam éppen, mikor szemem megakadt egy elegáns, fehérbe öltözött nőn, aki a rendőrség épülete mellett szállt föl. Az előtte levő ülésen egy fiatal anya tartotta ölében szendergő cumis kislányát, akinek kezecskéje véletlenül a hölgy hosszú hajába csavarodott. Az elegáns dáma erre hátrafordult, és durván leszidta a kismamát. A gyerek fölriadt álmából, s keserves sírásba kezdett.

Hazaérvén színes galambgombáimat tisztogattam, amit az úrigombás ember kinevetett, hogy ő bizony le sem nyúlna érte. Pedig milyen ízletes is kirántva, pörköltnek vagy tojással elkészítve egyaránt! Közben fájó szívvel gondoltam a gyermekes anyákra. Azokra, akik a jövőt, a gyermeket vállalva rólunk, öregekről is gondoskodnak pl. a nyugdíjalappal kapcsolatban. Dolgoznak, megveszik a drága villamosjegyet, mégis fölállnak és helyet adnak az időseknek, akik többnyire pont a csúcsforgalom idején utazgatnak. Az anyáknak pedig, mikor fáradtan hazaérnek, otthon kezdődik a második műszak. Szeretem a gyermekeket, nem bírom nézni még a tévében sem, ha bántják őket. Annyi gond, annyi nehézség várja az embert az életben, legalább a gyermekkor legyen felhőtlen, hogy a szaporodó problémák közepette legyen miből erőt meríteni. Máskülönben felnő egy türelmetlen, ingerült, önszerető nemzedék, kik olyanok lesznek majd, mint az úrigombás ember s a fehérbe öltözött nő, kik nem tisztelnek se gyereket, se öreget, sem Istent, sem embert.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?