Újabb inka várost fedeztek fel

Lima. Pár hónappal a National Geographic szenzációs bejelentése után még nagyobb, még jobb állapotban megmaradt inka várost találtak a perui őserdőben. A mély kanyonok által védett település 500 éve őrzi titkait.

Perui és brit kutatók a National Geographic által szervezett expedíció során megtalálták az inkák egyik elveszett városát az Andokban. A Corihuayrachina néven ismert ősi település a spanyol konkvisztádorok elleni harc egyik utolsó bástyája lehetett. Az elmúlt négy évtized során ez volt az első jelentős felfedezés az inkák örökségével kapcsolatban.

Egy amerikai-brit kutatócsoport június 6-án jelentette be még szenzációsabb felfedezését: egy újabb inka városra bukkantak, az előző romokhoz hasonlóan szintén a zord Vilcabamba-régióban, mindössze 50 kilométerre a Machu Picchutól, Peru jelenlegi leghíresebb és leglátogatottabb régészeti emlékétől (Corihuayrachina ettől 40 km-re fekszik).

A Cota Coca névre keresztelt egykori település kiépített része kétszer nagyobb Corihuayrachina városánál, építményei pedig még jobb állapotban maradtak meg. Az egykori főteret mintegy harminc kőház övezi, köztük egy nagy, több mint 20 méter hosszú tanácsteremmel. A főtéren kívül számos lakóház és falmaradvány látható, amelyeknek még csak kis részét sikerült megtisztítani a növényzettől.

Valószínű, hogy Cota Coca falait mintegy fél évezrede nem látta emberi szem. Az inka birodalom bukása után feledésbe merült, s nem csupán a buja növényzet rejtette el, de megközelítése is szinte lehetetlen: egy 1850 méter magas, 2 km hosszú platón fekszik, a Yanama és a Blanco folyók mély kanyonvölgyeinek találkozásánál. 1834-ben Comte de Sartiges felfedező közvetlenül mellette haladt el, de nem találta meg a várost. Ő hivatkozott beszámolójában „Cotacoca” néven a Yanama-folyó völgyének e szakaszára, s „nem tartotta valószínűnek, hogy ilyen zord és moszkitóktól hemzsegő helyen bárki megtelepedett volna”.

Az inka birodalom egykor a mai Kolumbiától Chile középső részéig terpeszkedett a Csendes-óceán partján, amelyet azonban Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor maroknyi serege 1533-ban megadásra késztetett. Az inkák 1536-ban feladták fővárosukat, Cuzcót, s egy 50 ezer fős inka hadsereg az Andok hegyei közé, Vilcabamba erdeibe húzódott vissza, s újonnan alapított fővárosukból még 36 évig tudtak ellenállni a hódítóknak. A birodalom végső pillanatát az utolsó inka uralkodó megölése jelentette 1572-ben.

Még napjainkban sem megnyugtatóan tisztázott a nagy kérdés: hol lehetett az inkák utolsó fővárosa? Feltehetően itt, a „Vilcabamba elveszett városa”-ként emlegetett településen halmozták fel utolsó nagy arany- és ezüstkészleteiket, amelyet aztán – az El Dorado esetéhez hasonlóan – évszázadokig kerestek a hódítók és a kincsvadászok. Amikor a brit Hiram Bingham 1911-ben rábukkant a Machu Picchu romjaira, azt gondolta, hogy az elveszett várost találta meg. Később ezt a történészek megcáfolták. 1964-ben Gene Savoy az Espiratu Pampa néven ismert területen talált romokat azonosította az inkák utolsó fővárosával. Cota Coca is szóba jöhet, mint az egykori utolsó főváros. John Hemming, a Royal Geographic Society korábbi igazgatója figyelemre méltónak tartja a „kallanka“ néven ismert tanácsterem maradványait. Az ilyen jellegű házak ugyanis az inkák hagyományos adminisztratív épületeinek számítottak. Nem lehetetlen tehát, hogy innen kormányozták a birodalom maradványait a legutolsó években.