Tűz és jég

A fattyú. Ez a címe a dánok sokáig Oscar-esélyesnek tartott új filmjének, amely az 1700-as években játszódik egy zord, kietlen, északi vidéken, a Jütland- (Jylland) félszigeten, amely az akkori Dán Királyság elhanyagolt, legészakibbnak mondott területe. Kegyetlen a megélhetésre alkalmatlan környezet, az emberek is kegyetlenek. Ide érkezik Ludvig von Kahlen, a háborús veterán, a házasságon kívül született fattyú, hogy élhetővé tegye az élhetetlen vidéket és végre elismerjék a képességeit. Hogy végre emberszámba vegyék őt is, a megvetett, kicsúfolt fattyút. Mindjárt hozzá is lát a munkához: a klímát jól bíró növényeket termeszt, aztán hosszú-hosszú előkészületek után burgonyát, de állatokat is nevel, csakhogy ez nagyon nem tetszik a félsziget könyörtelen, zsarnok földesurának, Frederik de Schinkelnek. Kettőjük ádáz, már-már horrorisztikussá fajuló harca eszembe juttattja a mi Tenkes kapitányunkat, aki kuruc vitézeivel keményen megküzdött a gaz labancokkal a győzelmes Rákóczi-szabadságharc idején.

Csakhogy a dán Nikolaj Arcel által – Ida Jessen dán írónő regényéből – teremtett mozivásznon látható ködös, rideg-hideg táj nem emlékeztet a hazai erdős, csörgedező patakos tájaink festői szépségére. Más, mint a miénk: északfok, sötétség, jégmezők és vulkánok.

A környezet alakítja, formálja az ott élő emberek életét, gondolkodását, viszonyait. Mások a szokásaik, az irodalmuk, a költészetük és a zenéjük is az északiaknak, mint a délieknek.

Fjordok és trollok

Ha nem utazom el Norvégiába, elképzelni sem tudnám, milyen lélegzetelállítóan gyönyörűek a drámai sziklafalak, a zuhogó vízesések között megcsillanó tavak titokzatos, mély kéksége. Nem tudnám, hogy milyenek azok a fura, torzonborz, gonoszkodó kis manók, a trollok és az elfek. Különös lényei a misztikus, skandináv mondáknak és a természetnek, a tenger és a hegyóriások országában. Ennek a két őselemnek a heroikus küzdelme teremtette meg az UNESCO védelmét élvező fjordvidéket.

Ilyen heroikus küzdelem zajlik a filmben, két ember között: a gonosz földesúr a gyilkosságtól sem rettenne vissza, hogy megszabaduljon vetélytársától, a balkézről fogant fattyútól, akit fűt a becsvágy: végre megvalósíthatná az elképzeléseit. Élhetővé tenné az élhetetlen, zord és kopár vidéket. Becsülettel, agyafúrtsággal és rátermettséggel. A „fattyú” szerepét alakító Mads Mikkelsen a dánok világhírű sztárja, akit Európa északi közönsége mellett a közép-, kelet- és dél-európaiak is sokra tartanak. Bár Hollywood is felfedezte magának, az ötvenes évei végén járó színész megőrizte hazája iránti szeretetét és a skandináv karakterét. Bár a film emlékeztet ugyan a hollywoodi álomgyár régi vadnyugati filmjeinek stílusára (korabeli jelmezek, rizsporos parókák, abroncsszoknyák, délceg lovak, a vitán felüli jó harca a tipikus gonosszal), de a hátborzongatóan sivár és drámai helyszín a komor, kietlen, a skandináv mondák mitikus világa. (Ludwig kapitány egyébiránt élt, de a film, mivel irodalmi adaptáció, nem hajszálpontosan követi az életének alakulását.)

Tűz és jég – egy kis recepttel

Mi az, ami tűzforró és jéghideg? Izland. A jégmezők és a gejzírek szigete. Ez a tűz és jég. Két véglet, amely úgy összetartozik, mint a sziámi ikrek. Fagyos jégmezők alatt tűztavak fortyognak és izzó gejzírvíz- és gőz szökik a magasba. A tűzhányók megkövesedett lávájából kísértetiesre formált táj olyan, mint a pokol előszobája. Amikor kitör egy vagy több tűzhányó – mint legutóbb a hónap elején a sziget délnyugati részén fekvő Reykjanes-félszigeten található Sylingarfell névre hallgató –, akkor elszabadul a pokol. Félelmetes és lenyűgöző látvány. Hasonlatos ahhoz, ahogy a filmdráma két főhőse kiadja magából egy darabig visszafogott dühét, majd kiengedi haragját, pusztító gyűlöletét. Van ebben az alkotásban minden: ármány, szerelem, bosszú. Azt üzeni a nézőknek, hogy az élet küzdelem, kegyetlen és igazságtalan.

Akik látták a japánok Kopár sziget című filmjét, tudják, hogy annak is hasonló volt a mondanivalója. Egy házaspár küzd viharral, széllel, faggyal egy kopár hegyen, hogy ne haljon éhen a családjuk. Amit elvetettek, azt kimosta az eső, vagy elsorvasztotta a szárazság, tönkretették a fagyok. Mégsem adták fel, mindig újra kezdték a munkát, fent, a kopár hegyen. Sindó Kaneto 1960-ban bemutatott, fekete-fehér hangos némafilmje megrendítő, fájdalmasan szép munka volt, amely hűen ábrázolta az ember a kíméletlen természettel folytatott küzdelmét a betévő falatjáért.

Ezért szeretem a jó mozit, mert gondolkodni tanít, és leköti a figyelmet. Belénk vésődnek a hatásos jelenetek, a zseniális filmzene, a kimagasló színészi alakítások. És kíváncsiságot ébreszt bennünk, akár az ismeretlen országok tájaira, szokásaira, értékeire, például zenéjére és irodalmára. Más valamit megismerni, mint elképzelni. Mohás sziklák, mázsás jégkockákkal behűtött tenger, dermesztő hómezők, ahol még a rénszarvasok is norvég mintás pulóverekben járnak, én sokáig valahogy így képzeltem el Norvégiát.

Aztán elindultam egy hűvös, esős, őszi napon Budapestről és megérkeztem a napsütéses Oslóba. Hajókirándulás a fjordokban, majd a Viking Hajómúzeumban megnéztük a híres osebergi viking hajót: sárkányfejes orra lendületesen tör a magasba, mintha arra várna, hogy ismét nekifeszüljön a háborgó hullámoknak. Valamivel több mint ezer éve ilyen gyorsjáratú hajókon indultak felfedező portyákra Észak rettegett, pogány óriásai, az egykori vikingek.

Izlandra tavasszal mentünk, ballonkabátban. Azt mondták, ott is tavasz van, mégis havazott. Sebaj, ott minden üzletben lehet vásárolni kézzel kötött pulóvert, sálat, sapkát, kesztyűt.  A levegő kristálytiszta, a lakásokat a gejzírek vizével fűtik, az éttermekben csapvizet állítanak az asztalokra, üvegkorsóban. Pont olyan, mint nálunk az ásványvíz. A konyha egyszerű, de ízletes (a tőkehal, a lazac és a foltos tőkehal a sláger). Nekem nagyon ízlett a pikáns hal izlandi módra, amelyet itthon is elkészíthetünk. Rakjunk alufóliára enyhén sózott és borsozott, filézett tengeri halszeleteket. Tegyünk rá narancs- és citromszeleteket, szórjuk meg durvára vágott dióval, mandulával és pisztáciával. Csomagoljuk be az alufóliába és pároljuk puhára a sütőben vagy a grillben, majd végezetül forrón, akár petrezselyemmel szórva vagy rostos gyümölcslével tálaljuk.

Ady Endre – több mint száz éve – azt írta: „Észak-fok, titok, idegenség.” Ez mind igaz a Skandináv-félszigetre is, de ennek is megvan a misztikuma, a szépsége, a kellemes oldala. Bár A fattyú című film csak érintőlegesen utal a pozitív végkifejletre, higgyük: a zord éghajlat mögött érző emberek, a természettel szoros összefonódásban élő, igazságérzettel megáldott nép lakik.