Túlélhette-e a dinoszauruszok némelyike az aszteroidabecsapódást?

Az elmúlt években egyébként sokan vitatták azt a közkeletű elméletet, miszerint egy aszteroida végezhetett a dinoszauruszokkal. A tudósok közül sokan azt feltételezik, hogy több egyéb tényező, így a fokozott vulkanikus tevékenység, a klímaváltozás is közrejátszhatott a dinoszauruszok kihalásában. Ám akárhogyan is történt, az élővilág 70 százaléka eltűnt a Föld színéről, s ebben minden bizonnyal egy hívatlan égi vendég is szerepet játszott - olvasható a Yahoo News hírei között (http://news.yahoo.com).

Tudósok a közelmúltban elemezték a San Juan-i medencében, az Ojo Alamo lelőhelyen talált dinoszauruszcsontokat. A kémiai vizsgálatok eredményei, valamint a kőzet kora, amelyben rájuk leltek, arra engednek következtetni, hogy a dinoszauruszok közül volt, amelyik túlélte a 65 millió évvel ezelőtt történt becsapódást.

"Ez egy vitatható következtetés, amelyhez szkeptikusan viszonyul sok paleontológus" - mutatott rá David Polly, a Palaeontologia Electronica szerkesztője - ebben az online folyóiratban látott napvilágot a kutatásokat taglaló tanulmány.

A kutatást irányító Jim Fassett, az amerikai geológiai szolgálat, a US Geological Survey munkatársa végezte a csontleletek kormeghatározását.

"A nehézséget az okozza, hogy fosszíliák olyan dinoszauruszoktól származnak, amelyek túlélték a kataklizmát, vagyis kizárt annak a lehetősége, hogy a csontok a kihalási esemény előtt, alatt kerültek a kőzetbe " - magyarázta a geológus.

Hozzátette: előfordulhatott volna az is, hogy a korábban betemetett csontokat a folyók "exhumálták" , s így azok fiatalabb kőzetekbe ágyazódtak be.

Azért, hogy kizárja e forgatókönyv lehetőségét, Fassett megvizsgálta a csontokat körülvevő kőzetek mágneses tulajdonságait. A kőzetek paraméterei teljesen függetlenül is azt bizonyítják, hogy a kihalási esemény után képződtek.

A geológus azt is megállapította, hogy azokban a dinoszauruszcsontokban, amelyek az Ojo Alamó-i lelőhelyről kerültek elő, más a Földön ritka fémek koncentrációja, mint a mélyebb, régebbi rétegekben, amelyek a becsapódás idejéből datálódnak. Ez viszont az bizonyítja, hogy a kérdéses csontok nem származhatnak a régebbi rétegekből.

Egy másik bizonyíték is alátámasztja az elméletet. A fosszíliák között rábukkantak 34 hadroszauruszcsontra, amelyek Jim Fassett szerint minden kétséget kizáróan egyetlen kacsacsőrű dinoszaurusztól származnak. Amennyiben a csontokat a folyó "ásta" volna ki egy mélyebb rétegből, a víz minden bizonnyal szétszórta volna őket, s nem rakta volna le őket akkurátusan egy kupacba.

Még abban az esetben is, ha a csontok a dinoszaurusz-túlélőktől származtak is, számuk elenyésző lehetett korábbi populációjukhoz képest.

"Egyetlen dolog biztos: ha dinoszauruszok túl is élték a becsapódást, távolról sem voltak annyira elterjedtek, mint a krétakor vége előtt, s nem maradtak fenn sokáig" - magyarázta David Polly.

A "nem sokáig" viszonylagos fogalom: a kutatók feltételezése szerint a dinoszaurusz-túlélők akár még félmillió évig is lakhatták bolygónkat.