Textilen megelevenedő városkép

A kinti napsütés félhomályba vált, amint belépünk a Vásárcsarnokba. Az ablakokat elsötétítették, a sötétben villódzó mesterséges fény, amelyet geometrikusan elrendezett fehér fényoszlopok árasztanak, és a dinamikusan búgó háttérzene teremtik meg a csarnok hangulatát, melynek közepén két irányban, egymást keresztező vonalban építették fel a kifutót. Pár perccel az első kollekció bemutatója előtt érkezünk, a terembe már sereglenek a látogatók. Végignézek a tömegen – kalapok, extravagáns cipők és rúzsok páratlan választéka fogad. Az extravagancia azonban sokkal kevésbé a luxust jelöli, mint inkább a kreativitás jelenlétét. Úgy érzem, mintha divatbemutató helyett egy underground kocsmába csöppentem volna. A legmeglepőbb talán, hogy a látogatók többsége mennyire fiatal.  2013 óta, mióta először rendezték meg, ez a pozsonyi divattervezők egyik legfontosabb és legizgalmasabb rendezvénye. Érdekessége, hogy kimondottan fiatal ruhatervezőknek teremt lehetőséget a bemutatkozásra. Szép számban mutatják itt be kollekcióikat a fiatal hazai tervezők, akik már saját márkát működtetnek, de olyan fiatalok is teret kapnak, akik Pozsonyban vagy a környék egyetemein tanulnak ruhatervezést. Idén a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem műtermének alkotóin kívül a csehországi Zlín városából érkező Tomáš Baťa Egyetem ruhadizájn szakán tanulók és a Budapesti Metropolitan Egyetem végzős hallgatói is elhozták kollekcióikat.   [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"293276","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"338"}}]] Míg a kifutón megjelennek az első ruhaterveket felvonultató modellek, az emeleten különböző hazai ruhatervezők portékáit lehet megnézni és megvásárolni. Egyikük izgalmas szabású, a századforduló hangulatát idéző posztókabátokat kínál, amelyre olyan szövetbetéteket applikált, melyek mintája régi szobák falain lógó gobelin hímzésekre emlékeztet. Találunk itt kalapkészítőt, aki a klasszikus Fedora stílust rafinált színkompozíciókkal teszi különlegessé és olyan sildessapka-készítőt is, aki a sapkák napellenzőit kézzel munkált falemezből készíti. A vásárló, aki megveszi a sapkát, a csomagolásban automatikusan egy fának a magját is megkapja, amelyet hazatérve elültethet – ahogy a reklámszöveg hirdeti, a márka így szeretné a természet fennmaradását segíteni és saját zöldbarát világszemléletét prezentálni. Az ökobarát szemlélet egyébként általánosan népszerű vonulat ezen a piacon, több gyártó hirdeti a kollekcióját célzottan azzal, hogy organikus anyagokból, például gyapjúból vagy lenből készíti a ruháit. Az egyik hazai ruhatervező például azzal népszerűsíti rövidesen bemutatásra kerülő kollekcióját, hogy a ruhák megtervezésekor az ember természethez való közelségének lehetőségeiből inspirálódott, és a hagyományos textiltechnológiák használatán túl a ruhák szabását is természetközelivé formálta. Arra törekszik, hogy a ruha elkészítésekor ne termeljen semmilyen hulladékot, másrészt pedig egyfajta univerzális méret elkészítésével experimentál, tehát olyan szabásminta kidolgozásán dolgozik, amelyet sokféle méretű és alkatú ember viselhet. Szabásai ezért egyszerűek, szinte nyersek.   A csarnokban egyre nagyobb a tömeg, lassan az állóhelyek is elfogynak. Épp egy hazai divattervező kollekciójának bemutatója kezdődik, amikor Virág Anitával találkozom. Anita a Budapesti Metropolitan Egyetem végzős hallgatója, aki most hazajött, hiszen pozsonypüspöki származású. Az emeletről nézzük a bemutatót, közben pedig arról faggatom Anitát, hogy mire összpontosít a ruhatervező, amikor kollégái ruhaterveinek bemutatóját figyeli. „Ez mindenkinél egyéni. Van, aki a szabásmintára összpontosít, én azonban textilorientált vagyok elsősorban. Szeretek saját készítésű printeket használni, ezért mindenképpen azt nézem meg először, hogy a tervező hogyan játszik a textilgrafikájával, vagy pedig milyen textilkészítési technikát alkalmazott. Én például nagyon szeretem a kötött anyagokat, de hímzést és subázást is használok.” A ruhákat felvonultató modelleket nézve úgy érzem, muszáj megemlítenem azt, ami egész délután motoszkál a fejemben. Mégpedig, hogy a ruhákat felvonultató fiúk és lányok többsége látványosan eltér a megszokott manökenideáltól. Nem egy modellnek vannak markáns arcvonásai, nem mindegyikük nádszálvékony, sőt, látunk transgender vonású modellt is a kifutón, akinek tetovált a karja. Anita bólint, hogy ez így van. A modellügynökségek többsége számára egy ideje már nem a klasszikus szépségideál a mérvadó. Sokkal inkább a meghökkentő és a valószínűtlen vonásokat keresik. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"293277","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"318"}}]] Anita bemutatóját, ami egyébként a diplomakollekciója volt az egyetemen, délután láthatta a közönség. Most arról beszélgetünk, mi szolgáltatta az inspirációt a ruhaterveihez. Mint megtudom, itt is előnyt jelent az interdiszciplinaritás – Anita, aki a ruhatervezés előtt építészetet tanult, Pozsony architektúrájából merített. „Három korszakon keresztül fogtam fel a várost. Az első a klasszikus épületeké, mely a középkorral kezdődik, ide tartoznak a város gótikus és a barokk épületei. Ezt követően van a város architektúrájának egy nagyon meghatározó szocialista korszaka, számomra ez jellemzi Pozsonyt a leginkább. Az ekkor készült épületek ugyanis, például az Új híd és a rádió fordított piramis alakú épülete, a pozsonyi látkép meghatározó elemei. A harmadik korszak pedig a modern épületeké. Mindegyik korszakhoz rendeltem egy színt. A klasszikus épületeké volt a bíborvörös, a szocialista építészeté az élénkpiros, a moderné pedig a sárga, mely az éjszakában világító fények színe.” Anita sokáig kísérletezett azzal, hogy az így definiált városi látképet belekomponálja az öltözetekbe. Itt érkezett segítségére a különböző textiltípusok iránti rajongása. „Az a kép például, ahogyan egymás mögött sorakoznak a ligetfalui lakótelep panelépületei, nagyon domináns számomra. Ezt először lebontottam és grafikusan dolgoztam fel. Megpróbáltam minél több technikával, minél több grafikai eszközzel kifejezni ezt a struktúrát. Különböző szövési technikákat, hímzést, kötést, subázást használtam.” Ruhaanyagainak egyik legkarakteresebb eleme, a geometrikus, párhuzamos és merőleges fekete-fehér vonalak váltakozása pont ebből a ligetfalui látképből indult ki. Anita azt vallja, ruhakollekciójába egy kicsit a pozsonyi magyar életérzést is szerette volna bevinni.Pozsony egyébként, úgy tűnik, a jövőben is meghatározó lesz a fiatal ruhatervező számára.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"293278","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"318"}}]] Nem csupán inspirációforrásként, hanem állandó helyszínként is, hiszen Anita itt szeretné folytatni karrierjét. Az, hogy a ruhatervezésnek Pozsonyban nincs olyan meghatározó múltja, mint más nagyvárosokban, előnyös és hátrányos is. Anita azt mondja, kezdő ruhatervezőként Pozsony számára sokkal jobb választás, mint a szomszédos nagyvárosok, ahol a piac sokkal szélesebb, azonban sokkal komerszebb is egyben. „Budapesten sokkal több tervező működik, mint Pozsonyban. Az egyetemekről minden évben újabb és újabb ruhatervezők kerülnek ki, akik érvényesülni szeretnének. Ehhez a stílus is alkalmazkodik. A pesti ruhatervezésre jellemző egy nagyon letisztult, minimalisztikus, fekete-fehér formavilág, egyszerű szabásmintákkal és kevés printtel. Pozsonyban kevés a tervező, így sokkal színesebb, viccesebb, kicsit undergroundabb a közösség. A nagyvárosokban sokkal szélesebb a paletta, ezért a ruhatervezők egy része kimondottan a vevőre orientálódik, elfér a művészibb és a minimalista, letisztult vonal is egymás mellett. Mivel Szlovákiában kicsi a színtér, ezért a minimalizmus, amire a vevők részéről nagy a kereslet, nincs még annyira jelen, inkább a művészibb, performance-szerű munka dominál.” Anita szerint pedig a pozsonyi ruhatervezés bővelkedik kreatív ruhatervezőkben. Ők művészi elemekkel dolgoznak, ruhaterveikkel és kollekcióikkal egy-egy gondolatmenetet szeretnének közvetíteni. Szerinte a pozsonyi ruhatervezésnek nem azt kell célul kitűznie, hogy egy nagyobb városhoz nőjön fel. Helyette ennek a kicsi, ám alternatív közegnek kellene tovább keresnie azokat az utakat és formákat, melyek segítségével tovább tud fejlődni.  Havran Kati