Távozik, aki csak teheti

A fiatalok elvándorlásával jelentkező problémák megítélése megosztja a politikai elit kép-viselőit. A kérdés olyannyira fontosnak bizonyul, hogy a legutóbbi parlamenti választások előtt már a kampánytémák sorába emelkedett. Az emigráló fiatalok egyre nagyobb számát más-más okokkal magyarázzák jobb- és baloldalon. Robert Fico miniszterelnök-jelöltként még úgy vélte, a fiatalok az egyéb lehetőségek hiányában hagyják el szülőföldjüket. Mikuláš Dzurinda kormányfőként pedig amellett érvelt, hogy az elvándorlók nagy része hazatér, a külföldi munkavállalással egyetlen céljuk a tapasztalatszerzés. Bármit is gondoljunk az okok felől, egy tény: ötször kevesebb cseh diák tanul külföldön, mint amennyi szlovák. Miloslav Bahna, a Szlovák Tudományos Akadémia szociológiai intézetének munkatársa szerint alighanem már az is lassítana az elvándorlás ütemén, ha a hazai bérek megközelítenék a csehországi fizetéseket. Ugyanakkor nem minden esetben az alacsony bérek jelentik a legfőbb gátját a maradásnak. A hazai kutatóknak és tudományos munkatársaknak a munkahelyi körülményei sem irigylésre méltóak. Kutatásra, fejlesztésre aránylag kevés pénz jut, a lehetőségek a tehetség kibontakozására általában véve meglehetősen csekélyek.

Természetesen nem csupán a bérek befolyásolják az elvándorlási kedvet. Az adott országban uralkodó politikai éghajlat is távozásra bírhatja a szürkeállomány jelentős részét. A negatív országimázs is nagy szerepet játszik a fiatalok elvándorlásában. A művelt réteg képviselői közül sokan kilátástalannak vélik helyzetüket az itthoni szakmai és anyagi előmenetelük szempontjából. Egy ésszerűen gondolkodó kormány tehát igyekszik olyan külföldi befektetőket csábítani az országba, akik vállalkozásaik révén a magasan képzett munkaerőnek is képesek állást teremteni, és nem csupán szalagmunkásokat foglalkoztatnak. (-cz-e)