Távolabbi a rokonság

Az ember és a csimpánzok közötti rokonság fokát évekig a sokat hangoztatott 98,5 százalékos DNS-azonossággal határozták meg. Ez a szám azonban, úgy tűnik, hibás. Valójában genetikai örökítőanyagunk kevesebb mint 95 százaléka közös, ami azt jelenti, hogy a különbség háromszor nagyobb, mint gondoltuk.

Az új viszonyszámot Roy Britten, a California Institute of Technology kutatója jelentette be, akinek gyanús volt a korábbi magas érték. Azt a számot egyébként egy olyan technikával állapították meg, melyet maga Britten egyik kollégájával fejlesztett ki évekkel ezelőtt a Caltech cégnél. A technika alapja azon hőmérséklet megállapítása, melyen két faj megfelelő DNS-szakaszai szétválnak („megolvadnak”) – ezen érték alapján lehet kiszámítani, mennyire különböznek az adott fajok egymástól.

Az említett technika azonban csupán egyetlen variációtípust vesz figyelembe, azt az esetet, amikor a genetikai kód egyetlen „betűje” (bázisa) különbözik a két faj megfelelő DNS-szakaszaiban. Azonban még két másik fontos eltéréstípus létezik, amelyet a korábbi elemzések figyelmen kívül hagytak. Az úgynevezett inzerció (betoldás) esetében olyan DNS-szakaszok találhatók az egyik faj örökítőanyagában, melyek a másikéból teljes egészében hiányozhatnak. A másik variációt képviselő deléciók (kiesések) azt jelentik, hogy az egyik fajból hiányzik egy DNS-darab, míg a másikból nem. A két eltérést együtt indelnek is nevezik. Britten a valódi eltérést kereste a két faj között oly módon, hogy öt – nemrégiben az interneten publikált – csimpánz DNS-szakaszt analizált. Amikor ezeket a csimpánz DNS-darabokat a megfelelő humán szakaszokhoz hasonlította azt tapasztalta, hogy az „egybázis-helyettesítések” az eltérések összesen 1,4 százalékáért felelősek, ami nagyon közel van a korábban feltételezett 98,5 százalékos hasonlóságból következő, várt értékhez. Ezenkívül azt találta, hogy mindkét faj dezoxiribonukleinsava (DNS-e) indelekkel van tele, ami körülbelül további 4 százalék genetikai különbséget jelent köztünk és a csimpánzok között.Az eredmények csupán – Britten véleménye szerint töredéknek számító – körülbelül 1 millió bázispár vizsgálatán alapulnak a mindkét faj genomját felépítő 3 milliárdból. Azonban úgy tűnik, az eltérések egyenletesen oszlanak el a DNS „hulladék” és géneket tartalmazó szakaszaiban.