Szombati vendég Cserhalmi György

 

Lánya, Cserhalmi Sára rendezésében, a Drága besúgott barátaimban ön a besúgott. Mennyire viselte meg a kész film, amely Karlovy Varyba is eljutott?Megcsavarta a lelkemet nagyon. Ügynökhistória. Nagyon ocsmány politikai szándékból hat évvel ezelőtt engem is megvádoltak. A haláleseteken kívül az egyetlen olyan esemény volt az életemben, ami kiforgatott magamból. De mint egy zoknit. A politikai pártok azt képzelik, hogy pillanatnyi érdekekből bármit megtehetnek az emberrel. Megrendítő felismerés volt. Az egész családom kénytelen volt ezt végignézni. Sárának az a nagy leleménye a filmben, hogy kihagyja a történetből a politikát. Erre egy férfirendező képtelen lett volna. Sára azt vizsgálja: egy negyvenéves barátság hogyan válik semmivé. Annyira erős a személyes érintettségem, hogy a kész filmen kétszer sírtam el magam. Nincs a filmben oktatószerűség, nem lett belőle tanmese. Sára filozófiát végzett, egészen máshogy gondolkozik, mint én. Azt a vonalat, hogy az elmúlt rendszer mennyire frusztrál, teljes mértékben kihagytuk a filmből. És ez előnyére vált a munkának. Nem lehet ráfogni, hogy ez egy Cserhalmi-történet. Én rendszerváltó voltam, Sára csak tizennégy éves volt a rendszerváltás idején.A teljes interjút a szombati Új Szóban olvashatják!